RSS

2008. január 18.

16


16 hónap múlt el Eszter és Nonó születés óta. Mindegyik időszaknak megvolt a maga szépsége, nehézsége. Nem győzök rácsodálkozni a hatalmas fejlődésre, arra, hogy kisgyerekké cseperedtek. Belefeledkezve nézem őket, ahogy együtt játszanak, ahogy kitalálnak valami csínytevést és együtt hajtják végre. Ilyen például a dvd-k megkaparintása, dobozból való kiszedése és szétdobálása vagy a könyvek átrendezése, a növények lebveleinek csípkedése, a szépen összahajtogatott ruhák összegyűrése, gombócba hajtogatott zoknikkal való labdázás és egyáltalán bárminek, -ami hivatalsoan nem játéknak minősül- a megszerzése.
Azért segíteni is tudnak már. Teregetéskor a ruhákat adogatják, megspórolva nekem ezzel pár derékhajlást. A pelenkát ha kérem a kezembe adják, a szoba túlsó végéről odahozzák nekem és ugyanezt teszik a benti kis cipőkkel is. Megkímélnek, öltözéskor helybe hozzák az overallt és a kiscsizmákat is. És egyébként is. Észrevettem, hogy szinte mindent értenek mégha nem is válaszolnak.
Van olyan reggel, amikor korábban ébred egyikük. Lehozom a nappaliba, hogy ne ébressze fel legalább a másik két gyereket és Zoltán nyugodtan kapcsolhasson a gőzmozdony üzemmódba (értsd: neki kell egy pár perc, míg észhez tér és biztonságosan le tud jönni a lépcsőn). Játszunk a szőnyegen, én várom a kávémat türelmesen. Aztán többnyire megérkezik Hanna, aki azonnal megérzi, hogy vége az éjszakának és csatlakozik a játékhoz. Óriási kiáltással , az éppen kezében lévő játék messzire hajításával és öleléssel rohan az ébren lévő kicsi , nővéréhez Hannához.
Aztán a később kelő kislány is megérkezik a Gőzmozdony karjában. És ami ezután következik az igazán szívet melengető látvány. A két kicsi megöleli egymást, valami mondanak iis egymásnak babanyelven. Kis arcukat összeérintik majd Hannát is beveszik a csapatba és így ölelkeznek sokáig...
Szoktunk körjátékozni is. Ennyi lánnyal már vígan megy. Közben meg az jut eszembe, hogy hála a csodának, hogy egyszerre kettő testvére lett Hannának, unatkozni ritkán fog. Már most látom, hogy milyen szépen játszanak együtt és ez akkor is így van ha időnként a tulajdonviszonyok miatt egy kis durvaság is becsúszik, a két kicsi gyakran szeretné pont azt a játékot, ami a másiknál van, Hanna meg ugye félti kis kincseit, könyveit. Erre viszont kialakítottunk neki egy igazi kuckót a nappali sarkában. Tényleg kuckó, felnőtt csak nehezen férne be. Vizont remekül el lehet bújni ha nyugalomra vágyik Hanna vagy egszerűen csak úgy szeretne rajzolni, színezni, nevét százszor leírni és a számokat, betűket gyakorolni, hogy közben nem tépik ki a kezéből a ceruzát.
Bizony, Hanna ismeri az összes betűt és csak azt sajnálja, hogy kertváros lévén itt kevés autó van, amelyiknek le lehet olvasni a rendszámtábláját hazafelé jövet az oviból. Továbbra is buzog benne a tanulásvágy, aminek oka lehet az is, hogy kedvenc unokatestvére, Nóri első osztályos lett. Esténként Zoltánnal oldják meg az ovis matek füzet feladatait. Ezt a foglalatosságot szó nélkül kettőjükre hagytam. Néha titokban fülelek is, mert az említett tárgyból alapvető hiányosságaim vannak, úgyhogy jó lesz odafigyelnem, mielőtt a lányom idejekorán lehagy.
A képen az a homár látható, amivel vendégeinket vártuk , de előtte rögtönzött biológia órát tartottunk mindhárom kíváncsi kislányunknak. Eszter volt a legbátrabb.

0 megjegyzés: