Amikor még élt apukám, a sok megszáradt kenyérből, amit összegyűjtöttem, zsemlemorzsát készített nekem. Zacskóba tette és még fel is cimkézte nagyon precízen, amin nem lepődik meg az, aki ismerte őt. Az utolsó ilyen házikészítésű zsemlemorzsát nemrégiben bontottam ki...
Annyira várta már. Számolta a napokat, hogy mennyit kell még aludni, hogy március 28. legyen. Ma van a névnapja, bár sok naptárban csak a Gedeon és még többen a Johanna név szerepel. Nem akarom ismételni önmagam, már írtam...
Szó szerint. Elég sok. Mozognak. Cipelik a vacsora alatt elszóródott morzsákat, amit rossz háziasszony módra nem porszívóztam össze. És milyen jól tettem. Ha összesöpörtem volna nem lett volna reggel nagy csodálkozás, lehasalás a szőnyegre, nyomonkövetés, megfigyelés. Noémi kényes...
Hanna sakkozni tanul. Kitartóan figyelt már az első, unalmasabb elméleti órán is, amikor tulajdonképpen csak a sakk alapszabályairól tartott előadást edzője. Meg is állapította, hogy nagyszerű diák lesz Hannából, mert igazán odafigyelt és koncentrált, sőt a második alkalommal...
Ki az, aki alapvetően nyughatatlan de imád alkotni, rajzolni, firkálni, színezni? Ki az, aki nem rajong az édességért, a sajtot viszont annál inkább szereti? Ki az, aki lehet, hogy az anyaméhben még fiúnak készült, legalábbis viselkedése gyakran hasonlít...
