Hanna sakkozni tanul. Kitartóan figyelt már az első, unalmasabb elméleti órán is, amikor tulajdonképpen csak a sakk alapszabályairól tartott előadást edzője. Meg is állapította, hogy nagyszerű diák lesz Hannából, mert igazán odafigyelt és koncentrált, sőt a második alkalommal már szabályos partit is végigjátszottak. Ismeri a bábuk elnevezéseit, azt, hogy hány mező van egy sakktáblán. Tudja mi a cél, melyik bábu hogyan léphet, mire kell ügyelni, mit szabad és mit nem. Szemmel láthatóan élvezi, így tetszett az ötlet, hogy az esti lefekvés előtti szeánszot esetleg egy sakkóra is kiegészíthetné...

Hanna megbetegedett (már jobban van, elmúlt a láza), ami az óvodai létszámot elnézve igazán nem meglepő. Pénteken már csak pár gyerek lézengett csoportjából, a többiek mind hasonlóan jártak, mint Hanna. Belázasodott, fájt a feje és olyan igazán elesettnek látszott, amilyennek szerencsére idejét sem tudom megmondani mikor láttam utoljára. Karantént rendeltem el. Fenti szintet Hanna bitorolhatta, szabadon garázdálkodhatott szobájában és a többi helyiségben, lent pedig a kicsik értetlenkedtek, hogy miért nem játszhatnak nővérükkel. Zoltánnal felváltva szórakoztattuk Hannát. Én főleg kreatív dobozának tartalmát néztem át és abból alkottunk maradandó műalkotásokat, hogy csak kettőt említsek, egy kukacot tojásos dobozból és egy levélnehezéket Zoltán napra kőből. Aztán arra gondoltunk, hogy kiváló alkalom ez arra is, hogy lányunk sakkozzon. No nem szeretnénk Polgár lányt nevelni belőle, arról már egyébként is lekéstünk, de az jó lenne ha magabiztosan játszana, tornáztatná agyát. Lelki szemeim előtt már látom, amint megőszült oktatójának azt mondja: Sakk..és matt..APA!

A csatolt kép nem tartozik szorosan a témához, de annyira jól sikerült, hogy idebiggyesztem.