Annyira várta már. Számolta a napokat, hogy mennyit kell még aludni, hogy március 28. legyen. Ma van a névnapja, bár sok naptárban csak a Gedeon és még többen a Johanna név szerepel. Nem akarom ismételni önmagam, már írtam arról itt: http://hannaeszternoemi.blogspot.com/2008/04/nvnapozs-legozs.html, hogy miért választottuk első szülöttünknek ezt a nevet, méghozzá teljes egyetértésben Zoltánnal. Ma is ugyanezt a nevet adnám fürtös hajú, őzike barna szemű lányomnak. Szépen cseng, illik a vezetéknevéhez, könnyen ki lehet mondani itthon és külföldön is (kivétel ezalól francia barátaink akiknek ugye a "h" betű kiejtése némileg nehezen megy, így aztán Nina barátnőnk is csak Anna-Claire-nek hívja).
Ovis csoportjában egyedül ő büszkélkedhet nevével, ami kész csoda, ha figyelembe vesszük a név öt év alatt befutott , rohamos népszerűségét.
Lázár Ervin és Lázár Zsófia Bogármesék című könyvét másodszorra olvassuk neki esténként. Az új, második kötettel leptük meg Hannát, aki változatlanul rajong az ilyen típusú ajándékokért. Pici kislányos virággal kedveskedik neki Zoltán és ráadásként holnap édes hármasban elmegyünk a Thália Színházba, hogy megnézzük Kamilla bohóc illemtanját. Nem mintha panasz lenne Hanna viselkedésére, igazából egészen illemtudó, udvarias gyerek, de hátha hasznára (és a miénkre is) válik az egyébként nagyon vidám és tanulságos darab, amit rendszeresen teltházzal játszanak.
Szoktuk persze becézgetni is Hannát. Hannácskának, Hannikának, Hannulinak, Hanni-Panninak hívjuk, vagyis csak a nevéből adódó becézések hívei vagyunk. Egyikünk se szereti a Mütyür, Csöpi, Muci, Mici típusú becézéseket. Hanna nekünk Hanna.
Hát akkor sok-sok felejthetetlen, boldog névnapot Hanna!!