RSS

2009. március 29.

Kenyérmorzsák





Amikor még élt apukám, a sok megszáradt kenyérből, amit összegyűjtöttem, zsemlemorzsát készített nekem. Zacskóba tette és még fel is cimkézte nagyon precízen, amin nem lepődik meg az, aki ismerte őt. Az utolsó ilyen házikészítésű zsemlemorzsát nemrégiben bontottam ki és bizony könnybelábadt a szemem..
Viszont azóta is igen sok péksütemény, kenyér szárad "ránk", amit a világért se dobnék ki. Nem is kell.
Feri bácsi velünk szemben lakik. Van kutyája, nyuszija, kakasa, tyúkja. A nyuszik és a pipik pedig tudvalevő, hogy szeretik a kenyérmaradékot. Így aztán amikor összegyűlik egy vászon tarisznyányi, Hannával és most már a kicsikkel is a kerítésükre akasztjuk. Nem várok érte cserébe semmit, örülök, hogy jó helyre kerül az én pazarlásom terméke, mégsem érkezett vissza még üresen a szatyor. Legtöbbször alma vagy a bolti tojással összehasonlíthatatlan tojás van benne. Ez már bartell üzelet nem?
Feri bácsival jókat lehet beszélgetni és a kertje is mindig zöldebb a miénknél.
A minap megállított, hogy elmondja, hogy Húsvétra szeretne meglepni bennünket egy kis nyuszival, mert igen sok született. Hát komolyan mondom olyan izgatott lettem, mint kislánykoromban amikor szüleim igazán engedékenynek bizonyultak, mert akkori szokás szerint lakótelepi lakásunkba is beengedtek hosszúfülű jószágot húsvét tiszteletére és a mi nyafogásunknak engedve. A felhördülő állatveédők nyugalma érdekkében elárulom, hogy mi nem engedtük el a nagyvilágba amikor már meguntuk vagy nagyra nőtt az állat, hanem nagyszüleim vidéki portáján éldegélt tovább, amíg meg nem halt. (én azóta se kérek köszönöm szépen..a nyuszihúsból)
Szóval nagyon örülök, hogy Húsvét hétfőn amikor a lányok a fűben, bokrokban elrejtett tojásokat kiskosarukba szedegetik, egy igazi nyuszival is találkozhatnak. és talán Feri bácsi se gondolja, hogy hálátlan és udvariatlan vagyok, amiért csak úgy fogadtam el kedves ajánlatát, ha vissza is adhatom pár nap múlva, remélhetőleg épen, egészségesen, leltár szerint.
Készülünk a Húsvétra. Barkaágak szépen feldíszítve, hímestojás tervek elkészülve, a fű is zöldül, aranyeső kinyílt, húsvéti versek, dalok betanulva. Zoltán pedig alig várja, hogy a szódásüvegből locsolkodjon. Úgy,mint régen apukám...

2009. március 28.

Hanna napja


Annyira várta már. Számolta a napokat, hogy mennyit kell még aludni, hogy március 28. legyen. Ma van a névnapja, bár sok naptárban csak a Gedeon és még többen a Johanna név szerepel. Nem akarom ismételni önmagam, már írtam arról itt: http://hannaeszternoemi.blogspot.com/2008/04/nvnapozs-legozs.html, hogy miért választottuk első szülöttünknek ezt a nevet, méghozzá teljes egyetértésben Zoltánnal. Ma is ugyanezt a nevet adnám fürtös hajú, őzike barna szemű lányomnak. Szépen cseng, illik a vezetéknevéhez, könnyen ki lehet mondani itthon és külföldön is (kivétel ezalól francia barátaink akiknek ugye a "h" betű kiejtése némileg nehezen megy, így aztán Nina barátnőnk is csak Anna-Claire-nek hívja).
Ovis csoportjában egyedül ő büszkélkedhet nevével, ami kész csoda, ha figyelembe vesszük a név öt év alatt befutott , rohamos népszerűségét.
Lázár Ervin és Lázár Zsófia Bogármesék című könyvét másodszorra olvassuk neki esténként. Az új, második kötettel leptük meg Hannát, aki változatlanul rajong az ilyen típusú ajándékokért. Pici kislányos virággal kedveskedik neki Zoltán és ráadásként holnap édes hármasban elmegyünk a Thália Színházba, hogy megnézzük Kamilla bohóc illemtanját. Nem mintha panasz lenne Hanna viselkedésére, igazából egészen illemtudó, udvarias gyerek, de hátha hasznára (és a miénkre is) válik az egyébként nagyon vidám és tanulságos darab, amit rendszeresen teltházzal játszanak.
Szoktuk persze becézgetni is Hannát. Hannácskának, Hannikának, Hannulinak, Hanni-Panninak hívjuk, vagyis csak a nevéből adódó becézések hívei vagyunk. Egyikünk se szereti a Mütyür, Csöpi, Muci, Mici típusú becézéseket. Hanna nekünk Hanna.
Hát akkor sok-sok felejthetetlen, boldog névnapot Hanna!!

2009. március 24.

Apró örömök



Szó szerint. Elég sok. Mozognak. Cipelik a vacsora alatt elszóródott morzsákat, amit rossz háziasszony módra nem porszívóztam össze. És milyen jól tettem. Ha összesöpörtem volna nem lett volna reggel nagy csodálkozás, lehasalás a szőnyegre, nyomonkövetés, megfigyelés. Noémi kényes királykisasszony szájából nem hangzott volna el a mostanában igen gyakran hallatott "Nem" és "Fúj" szavak. Eszter nem sikítozott volna és nem nyomkodta volna ujjaival a kis fekete élőlényeket. Hanna sem jött volna le az emeletről olyan fürgén, - nehogy lemaradjon valamiről-, mint azt tette.
Három boldog, izgatott kislányom a szőnyegen hasalva élvezte a rögtönzött biológia órát. Hanna megtudta hány lábuk van és azt is, hol élnek. Megbeszéltük, hogy esetleg csípni is tudnak, mindenesetre nemigen való házba, így ha lehet a jövőben mellőzzék a morzsázást. Még megállapítottuk, hogy valóban illik rájuk a szorgalmas jelző (nemúgy, mint rám), aztán elmúlt a varázs. Titokban felírtam a bevásárló listára, hogy "hangyairtót beszerezni". Majd valami kíméleteset keresek. Elvégre hálásnak kéne lennem nekik a vidám reggelért.

2009. március 16.

Klári néni "bejelölt"



Valamilyen Györgyné bejelölt az iwiw-en. -Ki lehet az? Régi munkatárs, kollegina? -Remélem emlékezni fogok rá.. ezek jártak a fejemben, amíg aznap a szokásosnál lassabban kirajzolódott a számítógép monitorán, az egyszerre szídott - és áldott közösségi portál.
-De hiszen ez Klári néni, imádott óvónénim, akire az utóbbi időben megmagyarázhatatlanul sokat gondoltam és akiről Hannának is olyan gyakran meséltem. Hányszor megfordult a fejemben, milyen jó lenne újra látnom királylányhajú óvónénimet, akinek -szabad nem szabad- kedvenckéjének érezhettem magam. Megismerném? Hiszen még a teljes nevét sem tudom. Esélyem sincs rátalálnom.
De jó volt az ölébe ülni és ott gyöngyöt fűzni, de jó volt fésülni aranyszőke haját. Csak most tudtam meg, hogy mi voltunk az első csoportja, pályakezdőként került az Arany János utcai oviba. Abba az oviba, ahová mindig szívesen mentem. Ma is tisztán emlékszem a termekre, az udvarra, a játékokra vagy az ünnepekre, ahol szüleim nagy örömére mindig szerepelhettem . Emlékszem a szekrényben sorakozó összecsukható vas ágyacskákra , a karácsonyra és főleg a farsangi mulatságra, ahol pólyásbaba jelmezemmel arattam osztatlan sikert.
Felelevenedtek a vidám napok, amiket reggeltől estig vele töltöttem. Néhányat el is mesélek majd Hannának, úgyis jobban szereti az igaz meséket, főleg ha én vagyok benne a főszereplő. És közben reménykedem, hogy évek múlva, ő is olyan szeretettel, nosztalgiával gondol majd vissza óvodájára és óvó nénijeire, ahogyan azt én teszem most, több, mint harminc év távlatában.
Váltottunk pár levelet egymással. Klári néni azóta maga is anyuka, sőt nagymama lett. Ha nem tudná nagyon irígylem a XXII. kerületi óvodásokat, hogy most ők hallhatják gyöngyöző nevetését.
Hóvirág volt a jelem. Most nyílnak...

2009. március 9.

Matt


Hanna sakkozni tanul. Kitartóan figyelt már az első, unalmasabb elméleti órán is, amikor tulajdonképpen csak a sakk alapszabályairól tartott előadást edzője. Meg is állapította, hogy nagyszerű diák lesz Hannából, mert igazán odafigyelt és koncentrált, sőt a második alkalommal már szabályos partit is végigjátszottak. Ismeri a bábuk elnevezéseit, azt, hogy hány mező van egy sakktáblán. Tudja mi a cél, melyik bábu hogyan léphet, mire kell ügyelni, mit szabad és mit nem. Szemmel láthatóan élvezi, így tetszett az ötlet, hogy az esti lefekvés előtti szeánszot esetleg egy sakkóra is kiegészíthetné...

Hanna megbetegedett (már jobban van, elmúlt a láza), ami az óvodai létszámot elnézve igazán nem meglepő. Pénteken már csak pár gyerek lézengett csoportjából, a többiek mind hasonlóan jártak, mint Hanna. Belázasodott, fájt a feje és olyan igazán elesettnek látszott, amilyennek szerencsére idejét sem tudom megmondani mikor láttam utoljára. Karantént rendeltem el. Fenti szintet Hanna bitorolhatta, szabadon garázdálkodhatott szobájában és a többi helyiségben, lent pedig a kicsik értetlenkedtek, hogy miért nem játszhatnak nővérükkel. Zoltánnal felváltva szórakoztattuk Hannát. Én főleg kreatív dobozának tartalmát néztem át és abból alkottunk maradandó műalkotásokat, hogy csak kettőt említsek, egy kukacot tojásos dobozból és egy levélnehezéket Zoltán napra kőből. Aztán arra gondoltunk, hogy kiváló alkalom ez arra is, hogy lányunk sakkozzon. No nem szeretnénk Polgár lányt nevelni belőle, arról már egyébként is lekéstünk, de az jó lenne ha magabiztosan játszana, tornáztatná agyát. Lelki szemeim előtt már látom, amint megőszült oktatójának azt mondja: Sakk..és matt..APA!

A csatolt kép nem tartozik szorosan a témához, de annyira jól sikerült, hogy idebiggyesztem.

2009. március 6.

Egyáltalán nem olyan, mint két tojás



Ki az, aki alapvetően nyughatatlan de imád alkotni, rajzolni, firkálni, színezni? Ki az, aki nem rajong az édességért, a sajtot viszont annál inkább szereti? Ki az, aki lehet, hogy az anyaméhben még fiúnak készült, legalábbis viselkedése gyakran hasonlít egy komisz kölyökhöz, aki szándékosan rombol és incselkedik? És ki az, aki mégis a legcicásabban tud szeretni, bújni, puszilgatni és azt mondani Anya szeje!
Ki az, aki nem képes egy mesét végignézni a tévében de mesekönyvet nézegetni annál inkább szeret? És ki az, aki tündérien babázik és szeret hintázni? Ki az, aki imádja a vizet, a pancsolást és nem bánja ha a szemébe megy a víz?
Elárulom: Eszter

Ki az, aki alapvetően nyugodt természetű és nem annyira szeret rajzolni. Ki az aki rajong az édességért de a sajtot meg sem kóstolja? Ki az, aki abszolute nőies, imádja magára aggatni Hanna ékszereit, szeret fésülködni és fésülni emellett előszeretettel cicomázza magát? Ki az, aki gyakran durcás. Ki az, aki nyugodtan végignézi a mesét Hannával együtt és ki az aki még mindig nem szeret hintázni? Ki az, aki csak mérsékelten szereti a fürdést és visít ha a szemébe megy a víz?
Elárulom: Noémi

A képeken nehezítésképpen fordított sorrendben..