Mire Hanna iskolájába értünk a kicsikkel és Zoltánnal, az alsósok már a díszteremben ültek. Te jó ég! Lekéstem a készülődést, nem festettem ki Hannát és fogalmam sincs, hogy sikerült -e kontyot fésülnie egyedül. A színpadon már javában zajlott a jelmezbemutató. A másodikosoké szerencsére! Hogy miért pont ők kezdtek nem tudom, de örökre hálás leszek a szervezésnek, mert így nem maradtunk le semmi fontos pillanatról, legfeljebb egy két ötletes jelmez látványáról. Hannát közben észrevettem a sorban. Csodás kontyot fésült neki egy (két) fiús anyuka, Glória! Jobbat, mint amilyet én fésültem valaha.. Sminkelésre nem volt szükség, anélkül is csodaszép volt és ragyogott Hannácska arca, aki azért megkönnyebbült, amikor észrevette, hogy megérkezett családja. Sok időbe telt mire elmúlt a lelkiismeret furdalásom, ami miatt Hannának önállóan kellett felvenni jelmezét. Valójában a kicsik miatt történ ilyen rohanósra az érkezés. Az ebéd utáni alvásból nehezen ébredtek és bármennyire igyekeztünk az öltözködéssel, késve indultunk.

Egy felsős lány vállalta magára a konferanszié szerepet. Ő hívta ki a csapatból a soron következő jelmezest és váltott vele pár mondatot. Hanna elmondta, hogy spanyol táncosnő, majd kérésre egy diszkrét táncot lejtett. Nem is tánc volt, inkább a kezeiben lévő legyezők mozdulata majd egy Ollé...és már sétált is vissza a többiek mellé. Nekem gyönyörű és bájos volt. Együtt találtuk ki, hogy idén spanyoltáncosnak öltözzön, hiszen az összes kellék: kasztanyetta, legyező, autentikus ruha adott volt. Nem gondolom, hogy szuper ötletes, eredeti ötlet, ám Hanna jól érezte magát a bőrében és beláttam ez a lényeg. A cukorka automata, amelyik gombnyomásra valóban kidobott valami édességet például igazán különleges maskara és nálam elnyerte volna az első díjat. Volt kondorkeselyű, dínó, focista, bájos ördög, méhecske, bohóc, hűtőszekrény, proska és a farkas, boszorkány, álomfelhő, túrórudi és manó.




A négy alsós osztály jelmezeit elnézve örömmel állapítottam meg, hogy sikk a saját készítésű, ötletes jelmez. A medúza jelmezről nem tudtam levenni a szememet, ámultam bámultam a kivitelezésen, az átalakított esernyőn és az abszolút kedvencem lett.
A jelmezbemutató után aztán felpattantak a gyerekek és a több hónapig betanult country táncot adták elő de olyan fergetegesen, hogy magam is legszívesebben beálltam volna közéjük, hogy velük sasszézzak és tapsoljak a vérpezsdítő zenére. Nos igen. A néptánc órákon nem hiába emelte fel időnként hangját Zsuzsa néni...Most próbálom meggyőzni Hannát, hogy tanítsa meg nekem és hugainak a koreográfiát. Még kéreti magát.










Az eredményhirdetésre újra mindenki elfoglalta helyét. A három tagú zsűri felső tagozatosokból állt, az egyikük ragadta magához a mikrofont, hogy bejelentse, hogy az elsősök közül bizony a SPANYOL TÁNCOS nyerte meg az első díjat, egy kis tortát. Hanna szokás szerint csacsogott valakivel, így nem hallotta, hogy nyert. Osztálytársai és mi kiabáltunk neki, hogy jó lenne ha elindulna a díjáért. Ragyogott! Eszembe jutott, hogy próbáltam lebeszélni a jelmezről és utolsó pillanatban még valami eredetibb jelmezötletet kiagyalni... De jó, hogy nem hagyta magát és meggyőzött, hogy különleges lesz ez is. Igaz ami igaz, a négy osztályból nem öltözött más spanyol táncosnőnek.





A buli még korántsem ért véget itt. A színházteremből fülg érő szájjal sétáltunk ki, Hannának úton útfélen gratuláltak a nagyobb diákok és láttam rajta jól esik neki.
Az osztályteremben addigra már lelkes anyukák terülj-terülj asztalkámat varázsoltak az összetolt padokra. Volt rajta fánk, összetekeredett kígyót ábrázoló torta és még sok finomság, amihez én most csak innivalóval járultam hozzá, de ahogyan a süti mennyiségeket felmértem, jobban is tettem.
Igazi klasszikusokkal múlatták az időt a gyerekek. A székfoglalóval, újságpapír tánccal és fánkevő versennyel. Csilla néni kiosztotta a hangszereket a kis elsősöknek, ő maga pedig elővette gitárját és így együtt, a szülők hangját is segítségül hívva énekeltük el a Maszkabál című dalt, azt a Gryllus Vilmos félét, amit mindenki ismer, de azért a digitális táblán kivetített szövegből puskázhattunk is.









Remek farsangi buli volt, az első iskolai, amely még sikerélményt is hozott Hannának.

Az élményeket azonban csak másnap korán reggel tudtuk suttogva átbeszélni Hannával, mivel Zoltánnal a Gyilkosság a vacsorán című interaktív vacsoraszínház elóadásán vettünk rész. Így aztán a kis spanyoltáncosom hajnalban az ágyban, hozzám bújva mondta, hogy pénteken csodásan érezte magát.