Csörög a telefonom nyolckor. Hanna osztálytársnőjének anyukája hívott, hogy jól látta -e, hogy a gyerekem az apjával biciklivel érkezett az iskolába aznap reggel.

-Igen Kati jól láttad.-feleltem.

Hanna egy ideje rágja Zoltán fülét, hogy úgy érzi már elég erős és magabiztos bringás ahhoz, hogy a Zuglóban lévő iskolájáig tekerjen. Én elengedtem a fülem mellett a kérését, Zoltán azonban megfontolta és egy napon azzal állt elő, hogy rendben, úgy készüljön Hanna, hogy másnap biciklivel mennek suliba. Aggódtam persze, hogy hogy fogja bírni meg hogy milyen útvonalon haladnak majd, hiszen nincs mindenhol kerékpárút kiépítve, de biztos voltam benne, hogy Zoltán nagyon figyel majd rá és helyette.

Hanna büszke arra, hogy még nem késett el az iskolából egyszer sem. Aznap 5 perccel nyolc előtt ért be, sebtiben öltözött át és óriási szerencséjére a tanító néni is később ért be a terembe, vagyis a kipirult arcán, a lihegésén kívül semmi nem mutatott rendhagyó érkezésre.

Hazafelé autóvan mentünk érte, bepakoltuk a biciklijét a csomagtartóba, amit némileg nehezményezett és amin csodálkoztam, mert azt hittem egy időre elment a kedve a tekeréstől. Első kérdésem az volt hozzá, hogy nem volt -e nagyon fáradt, hogy tudott -e koncentrálni, figyelni az órán. " Miről beszélsz anya? -kérdezte már megint olyan nagylányosan. "Négy piros pontot kaptam csak ma."

Amikor anyukámnak meséltem, hogy Hanna milyen közlekedési eszközzel ment iskolába, elsápadt, a kezét tördelte majd a szemét törölgette. Azt mondta nem kellene kifárasztani azt a gyereket és ez nagyon veszélyes. Azért azt még elmondtam neki, hogy higgye el senki nem kényszerítette és nagyon boldog most a teljesítményétől az a szegény gyerek.

Ma reggel újra csörgött a telefonom. Hanna másik osztálytársának anyukája, Ildikó hívott, hogy jól látta -e, hogy Hanna biciklivel érkezett az iskolába, mert ha igen akkor gratulál, hiszen tudja, hogy nem 5 percre lakunk tőle.

-Igen Ildi jól láttad." -feleltem.
-Kicsit őrültek - mentegetőztem, mire Ildi ugyanazt válaszolta, mint a másik anyuka két nappal korábban:
-Dehogyis, inkább nagyon jó fejek.


Egyébként pedig nem tudom miért vártam én is ennyit a biciklizéssel. Belejöttem és ahová csak lehet ezzel a közlekedési eszközzel megyek. A minap Zoltán feláldozta az egyik munkanapját, hogy együtt hódoljunk új szenvedélyünknek. Ekkor kerekeztünk el a Hősök teréig, végig az Andrássyn egészen az Astóriáig, ahol egy könnyű ebéd után még egy könnyű kávéra is megálltunk a Deák téren majd onnan a Ligeten át hazáig tekertünk.







Ha már a Ligetnél tartok, elmondom, hiszen hasznos lehet, hogy kipróbáltam Budapest legszebb, legluxusabb nyilvános wc-jét, amely a Műjégpálya és a Műcsarnok közötti fák alatt húzódik meg. A toalett használatáért 100 ft-ot kérnek de van virág a mosdóban, garantált tisztaság, külön gyermek mosdó és wc, pelenkázó, zuhanyzó és hajszárító (plusz pénzbe kerül a törölköző ha nincs kéznél saját darab)és ha ez mind nem elég akkor az előtérben plazma tv és italautomata kényelmes székekkel, gondolom a férfiak kedvéért, akik szerint a nők mindig túl sok időt töltenek az ilyen helyeken. Mondjuk a magazinok, újságok is az ők kedvükért vannak kitéve.. Szóval ha a családdal a Ligetben időztök és a gyereknek pisilni, kakilni kell vagy nyakig sáros lett, jusson eszetekbe a FCSM wc palotája, mert ott kulturáltan rendbe szedheted csenmetédet (és magadat is persze).
Ja, a Fővárosi Csatornázási Művek tulajdonában van, ők is üzemelik és terveik szerint újabb 100 hasonló illemhely csodát építenek vagy újítanak fel a városban szerteszét. Ideje volt és persze köszönjük!