RSS

2011. november 13.

Szabadtéri családi fotózás





" Köszönöm szépen, csak csoportképet kérünk. Na jó, egy egyénit is."

Hogy miért? Hát mert az óvodai fotózás csak a legritkább esetben történik szívvel-lélekkel a jó ízlésről nem is beszélve. Persze sok a gyerek, nem ér rá a fotós addig kattintgatni a gépével, amíg előnyös arcot vág hozzá a kis "modell". Az anyukák többsége ( a borsos ár ellenére) így is megveszi, nekünk így is ők a legszebbek, nem számít, hogy éppen hunyorít, vicsorít, grimaszol a gyerek. Óvodai emlék és hát már a mi gyerekorunkban is így volt, legalábbis anyukám mai napig féltve őrzi az oviban, iskolában készült fotókat..

Nem kérünk fényképpel ellátott kulcstartót és hűtőmágnest se.
A csoportkép az más. Az kell. A tavalyit is sűrűn le kell vennem a polcról, hogy névsorolvasást tartsanak a lányok és hosszan kielemezzék melyikülkbe szerelmesek...

Van azonban valaki, aki harmadik éve bizonyítja be, hogy egy kis türelemmel, kedvességgel, lazasággal és persze tehetséggel milyen klassz képeket lehet készíteni nemhogy három gyerekről de még a szüleikről is. Péter először három éves korukban fotózta a kicsiket. Hanna ekkor alig volt hat éves. Vittem egy bőröndnyi kelléket, a kedvenc macikat, tárgyakat, ruhákat. Péter pedig csak kattogtatott, beszélt és próbált pillanatokat elkapni. Persze született pár megkomponált kép is, ahogyan ez egy műtermi fotózásnál elvárható is. Nem tudom mennyi időt töltöttünk a kis lakás műtermében, tény, hogy pont akkor fejeződött be a pózolás, amikor a gyerekeknek (és a férjnek) is elege lett belőle. Az eredmény, a kész képek láttán azonban nem győztem az elismeréseket bezsebelni. Hogy hű de jó képek,és azonnal kérik a fotós elérhetőségét, mert erre a fehér hátteres, kicsit amerikai stílusú csasládi portréfotózásra nekik is el kell menniük még akkor is ha a férjek az esetek többségében csak hosszas kérlelés után hajlandóak részt venni ilyen eseményen. El is mentek sokan, nekik is lettek csuda klassz képeik.

A történet egy éve megismétlődött, akkor két négy évest és egy hét évest kellett fotóznia Péternek. Rutinosan mentünk, vittem a nagy bőröndöt és a sok kis kelléket hozzá, mert bár a műteremben is akad egy-kettő, személyessé csak úgy tehetjük a fotókat ha saját kedvenceinket is magunkkal visszük. A lányok megint pont egy óra hosszáig bírták a frizurakészítéssel, öltözködéssel, beállításokkal járó macerát. Egy óráig játéknak fogták fel, azután már saját fejük után mentek volna.
A cd lemezen megkapott képek közül nehéz volt kiválasztani azt a párat, amit kinyomtattunk és képkeretbe, albumba tettünk, mert szívünk szerint ezzel tapétáztuk volna ki az egész falat.

Még októberben Péter a fotós írt egy e-mailt, amiben azt kérdezte, van -e kedvünk egy szabadtéri fotózáshoz, mert bővíti kínálatát, ezentúl nemcsak műteremben fényképezi le a mosolyalbumra vágyó családokat, gyerekeket, hanem a természet lágy ölén is. Mi lennénk a referencia család- folytatta, mert ahogy fogalmazott "jó fejek" és fotogének vagyunk. (Zoltán ugyan csodálkozott, mert azt már mondták rá, hogy jó fej de hogy fotogén, azt még sosem..) Mitagadás nekem jól esett mindkét jelző és egy másodpercig sem gondolkoztam az ajánlaton, azonnal igent mondtam és azon törtem a fejemet, hogy milyen őszi, kinti fotózáshoz illő kellékekkel szerelkezzünk majd föl, am nem túl erőltetett.

A Városligeti Vajdahunyad vár mellett elterülő fás, bokros, füves részt foglaltuk el. Könnyedén, lazán vetettük magunkat az objektív elé, mintha csak kirándulni jöttünk volna csak éppen minden lépésünket egy fotós vigyázta. Ugyanazt csináltuk, mintha nem lett volna ott. Fogócskáztunk, leveleket dobáltunk, gesztenyét számoltunk, felmásztunk ide és oda. Persze Péter figyelembe vette saját kérésünket is, így születtek az almaevős és családi rohanós képek is, amit rögtön gúnynevekkel is elláttunk. Előbbi a fogorvos reklám, utóbbi pedig az utazási magazinos kép elnevezéseket kapta.

Csodás őszi családi képeink lettek. Jut belőle a falra, a nagymamának és a kandalló peremére is. Mert hiába van most már majdnem mindenkinek mérettől, márkától függetlenül saját fényképezőgépe ha tehetséget nem adnak hozzá csak a legszerencsésebbeknek. Mi a családi fotózást, a mosolyalbumba való képeket továbbra is "szakemberre" bízzuk.


Íme egy csokorra való, amolyan "best of" képek.















9 megjegyzés:

Gabesz írta...

Tenyleg nagyon jok lettek a kepek, gratulalok hozza!
Egyebkent erdekes, hogy pont most irtal errol mert mi is most voltunk a hetvegen a legelso csaladi fotozasunkon a 7 eves ikreinkkel. Nagyon varom mar, hogy milyenek lettek! Ott mondta a fotos, hogy szerinte minden csaladnak kellene egy sorozatot csinalni minden evben...

Minden lében 4 kanál írta...

De jó!!! Épp ebből a megfontolásból kértem meg Pétert, hogy ha lehetséges szervezzük meg az ovis fotózást vele! Szabadkozott, hogy ő ilyet még nem, soha, de győzködtem, hogy neki ez gyerekjáték lesz. Gondolhatod - olyan sikere volt az óvónéniknél, gyerekeknél és szülőknél, hogy csuda!!! és még Péter is élvezte!
Én a sulis fotózásból hasonló okok miatt az idén nem kértem (nem tudom Hannát tavaly hogy sikerült lencsevégre kapni, de én sírtam a gyatra fotótól).
Szuper képek lettek!

Ölellek
Glória

khase írta...

Agi, megint nagyon jok lettek a kepek!!! Es sokkal termeszetesebbek, mint a müteremben, azert akarmennyire probal meg ott az ember "laza" lenni, megis csak beallitott kepek azok :) persze olyan is kell, es azok is tudnak nagyon szepek lenni, de a kintieket jobban szeretem :) jok az egesz csalados fotok es nagyon tetszik az, ahol Hanna ül könyvvel a kezeben! Szepek vagytok!!!
En is mar tervezem,hogy elmegyünk, van is egy nagyon jo fotos baratnöm, csak nehez összeegyeztetni, mikor otthon vagyunk. Marcelröl persze van foto több mint eleg (bar szerintem soha nem eleg :))), es vannak közte nagyon jok is, de olyan, ahol en vagyok vele vagy harman vagyunk, nagyon ritka..

Mindenesetre jo dolog egy ilyen fotozas es meg jobban latszik, mennyit valtoznak evröl evre a gyerekek :)))

Szep hetet Nektek, sok puszi Orsi

Catty írta...

Remek képek :-) és nagyon köszönjük a bókokat a sajátjainkra.

MJ írta...

Igazán remek képek! :))

Névtelen írta...

Igaza van a fotósnak, akihez jövőre tuti, hogy bejelentkezünk. Tényleg jófejek és fotogének vagytok! Mind a három lányotok másképp néz ki de egytől egyig különlegesen szépek. Hanna azzal a hosszú, hullámos hajával. Noémitek a szöszke hajával és a szabályos baba arcával, Eszter pedig olyan kis finom, nőiesen törékeny. Kíváncsi leszek az én két fiam és a férjem hogyan viszonyul majd a fényképezéshez.

Szép hétvégét nektek
Laura-a kiállításról

Levendulalány írta...

Olyan szép család vagytok... annyira jó érzés nézni a képeiteket.

Ági meg az angyalai írta...

Bocsánat, hogy csak most reagálok a sok kedves szóra, de a hétvége a Gyerekvilág Kiállításon való aktív közreműködésemmel telt el.

Gabesz! Igen , igaza van a fotósnak és ha belegondolsz már szüleink is szívesen hordtak bennünket a Mosolyalbum típusú műtermekbe, igaz azóta sokat fejlődött a fotózás, mind technikailag mind pedig stílusban, beállításban.

Glória!Láttam és zseniálisan jók lettek. Színesek, vidámak, cseppet sem erőltetettek.

Orsi! Köszönjük. A Hanna könyvvel nekem is az egyik kedvencem a sok közül. Én kedvelem mindkét fotózási helyszínt. A műtermit, a szabadtérit, sőt egy harmadikat is, amikor az otthonodba jön el a fotós és ott készít életképeket.

Márta, MJ! Köszönjük, köszönjük.

Laura! Örülök, hogy találkoztunk és nagyon köszönöm a bókokat. Nekünk természetes, hogy ők a legszebbek de nagyon jól észrevetted a szexepiljüket.

Levendulalány! Te meg egy tündér vagy, de úgyis tudod.

Ági

Mónika írta...

Profi képek!
:D