Hannával nemrég arról beszéltem, hogy Magyarországon kontinentális éghajlat uralkodik, ami többek között azt is jelenti, hogy kis hazánkban négy évszak váltakozik. Ezen a ponton egymás szavába vágva ecsetelték lányaim, hogy kinek melyik a kedvenc évszaka és miért. Mert akkor van a születésnapja, mert lehet medencézni, mert szünet van, mert lehet hóembert építeni, mert szépek a falevelek, mert sok gyümölcs érik...
Végül is abban egyetértettünk, hogy minden évszaknak megvan a maga szépsége. És abban is, hogy az évszakok körforgását kétféle közlekedési eszközről figyeljük meg a legszívesebben. Mindkettő kiérdemelete a magunhatatlan jelzőt. Bringóhintózni a Margitszigeten, ugyanolyan izgalmas és kényelmes, mint Libegővel felmenni a János hegyre majd vissza Zugligetre. Egy ideje minden évszakban ily módon csodáljuk meg tavasszal a rügyezést, a fák virágzását, nyáron a buja növényzetet, ősszel a színek kavalkádját, télen pedig a szunnyadó természetet. Most novemberben is.

A repülő székek nagy szélben, rossz időben és karbantartás idején nem közlekednek, ezért aki biztosra akar menni, telefonáljon egyet vagy nézze meg a kisvasút honlapján az információt, mert az naprakész legalább.
Bringóhintózni is egész évben lehet, bár térdig érő hóban és szakadó esőben nem olyan élvezetes.