Nemrég, egészen pontosan nőnapon ilyen csodás hóvirágokkal vártak bennünket az oviban a Csigabiga csoportban. Elállt a lélegzetem a látványtól, a távolból úgy tetszett, mintha igazi hóvirágok kandikáltak volna ki az ajtóra ragasztott papírkosárkából. Aztán közelebb érve egyértelművé vált, hogy a hóvirágok kartonpapírból és egy olyan egyszerű, de nagyszerű technikával készültek, amilyennel bárki próbálkozhat otthon. Egy- egy szálat kaptam Esztertől és Noémitől. Az egyik az autómban hirdeti a tavaszt, a másik a játszóházunkban. Lehet, hogy azért is kedves nekem annyira, mert óvodában ez volt a jelem. Ha valaki pedig igazi hóvirágszőnyegre vágyik, ne mulassza el megnézni az Alcsúti Arborétumban a hóvirágmezőt. Mi már láttuk, akkor írtam is róla. Idén megelégedtem a kedves ovis hóvrágokkal. Az igaziak úgyis védettek és hamar elhervadnak, vagyis aligha díszíthetném velük a környezetemet. Az óvó néniktől pedig ezután is nagyon szívesen tanulok és figyelem milyen kreatív csodákat gyártanak a közelgő ünnepekre vagy csak úgy, hogy otthonos, kedves hely legyen a lányok második otthona, ahová annyira de annyira szívesen járnak, hogy hiába mondom minden reggel nekik, hogy lassan, kézenfogva haladjanak az öltözőbe, ők rám se hederítenek és rohannak és amikor hazajövünk, egymás szavába vágva mesélnek élményeikről.