RSS

2012. december 30.

Adventtől karácsonyig





Szerettük az adventi időszak minden pillanatát és ahogy elérkezett a karácsony kicsit sajnáltam is, hogy ennek az ünnepi készülődős időszaknak most egycsapásra vége és a Karácsonyban kiteljesedik. Persze tudtam, hogy nem fogunk unatkozni utána sem, hiszen Hanna gondoskodott róla, hogy két ünnep között még a születéséről is megemlékezzünk vagyis december vége nálunk a szokásosnál is eseménydúsabb.

Az adventi időszakot még kihasználtuk persze és nem győztük a megjegyzett kreatív ötleteket megvalósítani. Kicsit hibás, leselejtezett könyvekből elkészítettem a névjegykártya cd- vagy cetlitartó süniket és gyártottunk még néhány almás szatyrot is.





2012. 12. 12-ről dokumenum fotókat készítettünk. Én a magam részéről 12 óra 12 perckor a Gipszkorszakban éppen az ebédemet fogyasztottam el és a karácsonyi képeslapokat címeztem meg, ám Hanna és Zoltán egy mozielőadásról ugrottak ki egy fotó erejéig, merthogy aznap zongora főpróba után már nem volt értelme az iskolába visszamenni,vagyis kettesben töltötték az időt ezen a furcsa csupa tizenkettes napon, órán és percen.



December 13-án nem felejtettük el elültetni a Luca napi búzát, ami a gondoskodó kis kezeknek és a közeli terményestől vásárolt friss búzaszemeknek hála, karácsony előtt már jó magasra nőtt és az ünnepi asztalt díszíthette. Hanna arra kért, hogy jövőre bővítsük a Luca napi szokásokat a gombócfőzéssel, mert neki bizony már lenne pár fiú neve, amelyeket papírra vetne , majd gombócba rejtene és így megtudhatná ki lesz a leendőbelije...


Hannával megnéztük a Pesti Színházban a Varró Dániel zseniális művéből készült színdarabot, a Túl a maszat hegyen-t. Sokan ajánlották már és nem tudom megmagyarázni miért vártunk ennyit azzal, hogy megnézzük ezt a szójátékoktól, dallamoktól hemzsegő remek ötletekkel megspékelt játékot. Az is jó döntés volt, hogy a kicsik otthon maradtak, akiknek bár biztosan tetszettek volna a díszletek, színek, hangok, fények, Varró Dani rímhányó szövegéből nem sokat értettek volna. Hannával viszont jókat nevetgéltünk a szójátékokon.

Nem sok időnk volt pihenni, mivel délután az Óbudai Társaskörben lépett fel Hanna az iskolai kórussal, ahol adventi hangversenyt adtak. Erre a fellépésre Zoltán kísérte el őt de szerencsére az egészet felvette kamerával, így itthon én is megnézhettem elejétől a végéig. Somorjai József Hóhullás című dal hallatán persze újra rámtört a bizsergés...

A karácsonyi zongora hangversenyen viszont ott ültem anyukámmal és a kicsikkel. Öröm volt néznem és hallgatnom Hannám játékát, aki egy baki vagy rontás nélkül elég magabiztosan játszotta el darabját, bár én próbáltam őt meggyőzni, hogy akkor sincs semmi baj, ha véletlenül melléüt a billentyűn, -ahogy sokakkal ez elő is fordult.



Piroska barátnőmmel a Rózsavölgyi Szalonban élveztük Udvaros Dorottya Mégis szép című előadóestjét. Időnként felkavaró volt, időnként mulatságos de semmiképpen nem közönbös, úgyhogy hazafelé úton még sokáig beszéltünk róla és a dalokról, no meg könyvekről és színdarabokról, amelyeket jövőre meg kell néznünk.

Zoltánnal kettesben néztük meg a Vígszínházban Kern András Pesten születtem című estjét. Erre a darabra már volt korábbra jegyünk, ám Eszter mandulaműtéte miatt el kellett halasztanunk a kiruccanást. Örültem hogy nem végleg, hiszen Udvaros Dorottya mellett Kern bakelit lemezeit is recsegősre hallgattam fiatal koromban. Szerintem a lányaim és Zoltán se emlékszik olyan esős napra, amikor ne kezdtem volna bele azonnal az ismert Kern dalba, az Esikbe és Balatonon, ha étteremben ettünk mindig elkezdtem dúdolni a Pincér rock-ot is. Lövölde tér, Szeptember..jaj de szerettem ezeket is. Sajnáltam viszont, hogy a Szépkezű lány dal nem szerepelt a repertoárban (pedig még a körmeimet is kilakkoztam, igaz szokás szerint az autóban a piros lámpák alatt..). Fellépett még pár meghívott vendég is és örültem hogy az összekötő szövegek által megértettem egy-egy dal születésének körülményét. Itt is,- akárcsak az Udvaros Dorottya esten- egy Leonard Kohen dal tette fel a koronát a koncertre.

Idén kicsit szakítottam a hagyományokkal és mégiscsak becsomagoltam az ajándékokat. Ügyeltem azonban, hogy most se csilivili, drága papírba öltöztessem őket, hanem filléres (úgyis azonnal letépik) mégis mutatós módon. Így született a barna papíros, tortapapírral megbolondított és szalvétából készült rózsával feldobott csomagolás, amit Michael Bublé karácsonyi dalait hallgatva készítettem el nagy-nagy örömmel.


Sütöttünk mézeskalácsot is. Nagyon várják a lányok az adventi időszaknak ezt a részét. Az Éva magazin receptje szerint készült el nagyon hamar a tészta, amelyekből csak néhányat díszítettünk fel (elég ügyetlenül), a többit szokás szerint pucéran hagytunk, mert mi így szeretjük.



A hagyományos karácsonyi sütinket a mogyorós koszorút egyedül szoktam elkészíteni. Idén is így történt. Mire Zoltán valamelyik adventi rendezvényről hazaért a lányokkal, kisült a kalácsom...










0 megjegyzés: