Hagyomány, hogy három adventi naptárat készítek a lányoknak bár mindig másmilyet és az is szokásunk, hogy Luca napján búzát ültetünk.





Karácsonyi hagyomány a mogyorós koszorúm és az, hogy már karácsony előtt egy-két nappal közösen feldíszítjük a fát és a lányok szigorúan számon tartják, hogy éppen melyikük a soros a csúcsdísz feltevésében.
Hagyomány, hogy az ebédre anyukámat vendégül látjuk és minden alkalommal megdicsér, hogy milyen ügyes gazdasszony lett belőlem. :-)




Hagyomány az is, hogy a Késmárk utcában veszi Zoltán a karácsonyfát a lányokkal együtt attól a bácsitól, aki három éves koruk óta csak decemberben találkozik velük és mindig meglepődik menyit nőttek egy év alatt.
Mi úgy szeretjük, ha az ajándékozást délután, sötétben ejtjük meg és a lányok megszokták, kivárják és mintha élveznék is hogy ezáltal elnyújthatják a karácsonyi várakozást.



A karácsonyi menüt viszont szeretem változtatni. Idén tárkonyos csirkeraguleves volt cipóban tálalva, második fogásnak pedig a dijoni mustáros szűzérmét készítettem el burgonya gombócokkal. Viszont lehet, hogy ebből hagyomány lesz végül, mert vagy nagyon éhesek voltak a lányok a korcsolyázás után vagy tényleg ennyire jól sikerült, mindenesetre üres tányérokat kellett összeszednem elismerő dicséretek közepette.




Hagyomány, hogy a kicsik tudják, hogy a legnagyobb, szívet lelket melengető ajándék tőlük az ha karácsonyi koncertet adnak nekünk. Műsorfüzettel, konferálással, ahogyan kell. Hanna viszont már nem szívesen vesz rész ebben, ellenben örömmel vállalja a technikusi szerepet.


Hagyomány, hogy mindig van a fa alatt könyv és társasjáték. Ez utóbbit azonnal ki kell próbálni.
Hagyomány az is, hogy lefekvés előtt anyukám réges-régi Andersen mesekönyvéből elolvasom a kis fenyőfa szomorú történetét.

13 éve vagyunk család, 10 éve pedig nagycsalád szóval volt idő, hogy kialakuljanak a saját hagyományaink. Mindig érdeklődéssel hallgatom, olvasom másokét is. Van, hogy egyik-másik annyira megtetszik, hogy elhatározom, a saját szánk ízére formálva megpróbálok hagyományt teremteni belőle én is. Ha nekünk való, ha lesz rá igény jövőre is és aztán is akkor minden valószínűség szerint tovább él. Mert ugyanolyan fontos a hagyomány, mint amilyen jó időnként újítani.

Pár éves hagyomány, hogy leszedem a szánkót a padlásról akkor is ha nincs hó, mert erre pakolom az ajándékokat. Egyszer valahol láttam és megtetszett és a következő évben már a lányok kérték, hogy ugyanígy legyen. Szóval nem volt kérdés, hogy idén testi épségemet kockáztatva leráncigáltam a padlásról a szánkót, hogy arra tegyem az ajándékokat.

Hagyomány, hogy karácsony másnapján vagy mi megyünk bátyámékhoz vagy ők jönnek át hozzánk. Az biztos, hogy ezek a találkozások nagyon nagyon hangosak és nevetősek. Idén brunchra hívtuk őket és mivel keresztlányom vegán ezért egy kis kihívás is volt az amúgy túlzásoktól mentes menüben.

Nos, ezek a mi legfontosabb karácsonyi hagyományaink mostanság. Biztosan változik majd. Kíváncsi vagyok, hogy ha a lányok anyukák lesznek majd, vajon melyiket tartják meg ezek közül és mit vezetnek be hagyományként a saját családjukba.



Emlékezetes volt idén a Zeneakadémián - kedvenc rádióadóm- a Klasszik Rádió karácsonyi koncertje, amit legkedvesebb barátnőmmel néztünk/hallgattunk végig és amely élménytől szabályosan kisimultunk. Az csak hab a tortán, hogy a szuper helyekre szóló jegyeket a Klasszik Rádió adventi játékán nyertem. :-) No de tényleg nem azért mondom de mostanában elég sok ilyen történik velem.

Jókenyér zsúr

Igazán nem panaszkodhat egyik lányom se már ami a szülinapjaik megünneplését illeti. Igyekeztünk mindig meghallgatni a kívánságaikat vagy magunk keresni valami olyan tematikus zsúrt, ami emlékezetes lesz nekik is, nekünk is és még a vendégeknek is. Tudom, hogy ez is elmúlik ahogy "öregednek". 11-12 éves korban már nemigen vágynak zsúrra, inkább csak valami kis kiruccanásra, közös élményre, otthoni traccspartira a legjobb barátnőkkel- legalábbis Hanna esetében így volt ill. van.

Idén pék partit szerettek volna a kicsik a Jókenyér péküzemében kialakított gyerekpékségben. Ott ahol korábban egy nyílt napon jártunk és ami annyira tetszett nekik, hogy akkor eldöntötték, hogy ott szeretnének ünnepelni. Írtam is róla, úgyhogy most nem kezdem újra, hogy Klári, a Jókenyér tulajdonosa osztálytársnő, mitöbb barátnőm volt. Egyébként enélkül is flottul ment volna a zsúr megszervezése mert nagyon profi csapat és hozzáértő animátorok foglalkoznak ott a szülőkkel és a gyerekekkel.

Szóval kifli partira készültünk és természetesen ahogy mindig, most is valami egyedi meghívó készítéssel kezdtük a ráhangolódást. Mivel tudtuk, hogy fehér péksipkát fog kapni minden kis résztvevő, úgy döntöttünk ez lesz a meghívó motívuma. Tortacsipkével és masnival tettük még egyedibbé és nagyon élveztük a közös alkotást amiből nekem szépen lassan csak a tanácsadó, meós vagy kritikus szerep jut. Bizony el is gondolkodtam azon, hogy ha csak a szülinapi meghívók készítését elevenítem fel, milyen jó kis képet kapnék arról hogyan és mennyit fejlődtek, okosodtak, ügyesedtek a lányok 10 év alatt. Önállóak és roppant kreatívak. Egyébként ha további jelzőkkel kellene illetnem őket akkor még azt is ideírnám, hogy tájékozottak. Úgy összességében de azt hiszem a kortársaikhoz képest is. Tájékozottak a világ dolgaiban.

A meghívók

Szeptember 11-én a hivatalos napjukon az áhított legók várták őket az étkezőben a megterített asztalon. Nagyon örültek neki és szeretem bennük ahogy ezt kimutatják. És ott volt még valami aminek akkora sikere volt, hogy magam is meglepődtem rajta. Még nyáron vásároltam két scrapbook albumot méghozzá attól az ismerősömtől, akitől megtanultam a scrapbookkészítés alapjait. Bea ellátott tanácsokkal is de legfőképpen megerősített abban, hogy meg tudom csinálni egyedül is. Borzasztóan élveztem minden percét. Titokban készült és a nagy napra össze is állt de úgy, hogy a 10. szülinapról szóló oldalt majd együtt készítjük. Belekerült az albumba a Kismama magazinban megjelent A hónap kismamája, A hónap kisbabái cikk, a születéskor kapott karszalag, sok nyaralós kép és a legnagyobb sikereket ábrázoló fotók is. Külön oldalt szenteltem a szülinapoknak, a nővérüknek és a kedvtelésüknek. Öröm volt nézni ahogy lapozgatták és ajándékok ide vagy oda egyhangúlag azt mondták, hogy ennek örültek a legjobban no meg mama vásárlási utalványának.

Első 10 évük albumban

A kezdetek..

A buli másnap délután kezdődött és előre elnézést kértem a szülőktől, hogy Budapesten kívülre szerveztük. A lelkiismeretfurdaláson úgy enyhítettem, hogy az online is elküldött meghívóba leírtam néhány kirándulós tippet, hogy ha már egyszer felkerekednek kössék össze a kellemeset a hasznossal és sétáljanak mondjuk a Rózsika forrásnál Solymáron. Egyébként a pékségben is ott lehet maradni, mert nagyon hangulatos terasz van kialakítva és asztalok is, ahol a pékség/cukrászda finomságait lehet fogyasztani amíg a mini pékek sütnek, persze megszakítva egy-egy fotózás erejéig.

Kitűnő animátorok segítették a gyerekeket és közben észrevétlenül okosították őket a gabonafélékről és a pék mesterségről. Még az elején jeleztem nekik, hogy a hagyományos Ki tud többet az ikrekről totót -(amely ötletet egyébként majdnem minden gyerkőc az osztályból átvett)- szeretném beépíteni a tematikába, mondjuk amikor sülnek a kiflik. És ez is nagyon jó móka még mindig és minden évben elteszem a kérdéseket, mert ezen keresztül is érdekes látni a változást, fejlődést rajtuk.






Mivel saját illetve külsős helyről hozott tortát nem lehet ilyen helyre bevinni az ANTSZ szigorú szabályai miatt, a Jókenyér cukrászatából kaptuk a finom 16 szeletes feketeerdő tortát, amit kettévágtunk és úgy szúrtuk bele a gyertyákat. Mondjuk ez egypetéjű ikreknél még nagyon szemléletes születéstörténeti bemutatónak is beillene de Eszter és Noémi kétpetéjűek. Azért csak kerekítettem hozzá egy történetet, hogy ők bár egy napon születtek nagyon is különbözőek, két külön személyiség, egyéniség.
Nyugodtan rendelhettem volna egyébként kettő tortát, mert ez az első torta amelyikből egyetlen morzsa nem sok, annyi nem maradt és Noémi máig emlegeti, hogy milyen finom volt. Jókenyér nemcsak kenyérben jó.



Mindenki nagy csomag saját készítésű, friss,meleg, ropogós péksütikkel tért haza amiből még a hétfői az uzsonnára is jutott.


A konyhában azóta is szeretnek sündörögni a kicsik (tudom, hogy 10 évesek de nekünk akkor is ők a kicsik), versenyeznek, hogy kit hívjak kuktáskodni. Hanna különösen de az ő vonzalma a gasztronómiához illetve a főzéshez egészen más. Bármennyire szeretném erről nem árulhatok el többet. Ígérem ha már szabad akkor beszámolok mindenről, addig azonban én is várok türelmesen.

Ikrek

Bevallom nem szeretem az olyan játékokat, pályázatokat, versenyeket ahol úgy érhet el helyezést a vállalkozó kedvű gyerek vagy felnőtt, hogy lájkokra vadászik. Nem tartom igazságosnak egy rajzpályázat esetén sem, hogy az a mű ér el helyezést amire a legtöbben szavaznak. Megkímélem a gyerekeimet és magamat is az ilyeféle csalódásoktól bár egyszer belefutottunk egy ilyen típusú játékba de legalább alkalmam nyílt elmagyarázni a lányoknak, hogy miért nem szabad ilyen versenyekben részt venni.
Persze megértem a pályázat kiíírójának álláspontját is. Neki érdeke, hogy minél több emberhez eljusson a híre, adatbázist kell építenie. No mármost ha ezt ügyesen csinálja az adott cég marketingese akkor ez akár jól is elsülhet. Ilyen volt a KidsOasis, a gyerekbarát szállodák minősítésére szakosodott cég is aki egy hihetetlenül jó kis gyereknapi kampányt talált ki aminek már a neve is "Legyél te is szállodaigazgató!" különlegesen hangzott. Az volt a feladat, hogy egy egy perces videóban mondja el a bátor jelentkező azt, hogy ha ő lenne a szállodaigazgató akkor milyen szolgáltatásokat vezetne be a hotelben. Nagy volt a tét, mert a kiírás szerint a legtöbb 20 szavazatot összegyűjtött jelentkező közül 10 nyertest egy válogatott zsűri választ majd ki, azaz 10 gyerek veheti át gyereknapon valamelyik KidsOasis minősítéssel bíró hotelben az irányítást.

Tetszett az ötlet és tetszett az is, hogy az első húszba kellett bejutni, mert azért attól nem zárkóztam el teljesen, hogy valamennyi erőfeszítést tegyünk a cél érdekében és megkérjem a facebookon aktív ismerőseimet, hogy szavazzanak Esztire. Azt gondoltuk ez egy reális cél, kis erőfeszítéssel és minimális könyörgéssel bejuthatunk a húszba. Azt gondoltuk, hogy annyira azért vagyunk kreatívak és ügyesek, hogy utána majd a zsűri is úgy ítélje meg, hogy a videónk egyedi és Eszter lehet az egyik szállodaigazgató. Szóval azért bíztunk a képességeinkben is.

Mivel csak egy gyerek pályázhat azt találtuk ki, hogy Eszter (aki inkábba szavak embere) alakítja a szállodaigazgató asszony szerepét és Noémi lesz a titkárnője, Gizike álnéven. Gyorsan átbeszéltük a forgatókönyvet, együtt gondolkodtunk azon, hogy szerintük milyen szolgáltatás tehet még gyerekbarátabbá egy szállodát majd a megfelelő öltözéken kezdtünk dolgozni, hogy még hitelesebbnek tűnjön az alakítás. A legnehezebb dolgunk az egy perces időkorlát betartásával volt. Annyi ötlete volt a lányoknak és annyira élvezték a színészkedést, hogy folyton túl hosszúra sikerült a video, márpedig a zsűri ebben nagyon szigorú volt így nem engedhettük meg magunknak, hogy akár egy másodperccel is hosszabb filmmel pályázzunk.

Az a helyzet, hogy ezzel azért volt munka. Persze össze is csaphattuk volna de mi biztosra akartunk menni. Azért egy kis nyelvbotlást hagytunk benne, hogy ne tűnjön túl mesterkéltnek. Nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk főleg amikor valamit elrontottunk és pont mikor már kezdett elegünk lenni az egészből szerencsére összeállt a film amit már csak Zoltánnak kellett megvágni sajnos elég alaposan, így kimaradt pár jó rész is. Pl. Eszter azt is lediktálta Gizikének, hogy örülne ha holnaptól csoki szökőkút lenne a recepción.

Amikor kikerült a video a KidsOasis facebook oldalára elkezdődött a szavazatgyűjtő kampány. Mondjuk könnyű dolgunk volt, mert szintén a cég jó ötlete folytán a szavazókat azzal ösztönözték, hogy közöttük is kisorsolnak egy családi utazást.
Ezúton is köszönöm azoknak a barátoknak, ismerősöknek és olvasóknak a sok szavazatot hiszen nekik köszönhetően simán bejutottak a lányok az első 20-ba ahonnan aztán már a zsűrinek köszönhetően Eszter a hajdúszoboszlói Hotel Atlantis igazgatójának székét vehette át gyereknapon.

Már csak azon izgultunk, hogy milyen fogadtatásban lesz része Eszternek majd, aki nagyon komolyan vette a feladatot. A gyerekek szeretnek kis felnőttek lenni, szeretik a felelősséget és a feladatokat. Reméltük, hogy az igazi igazgató átérzi ezt és partner lesz a játékban.


Az volt. De még mennyire! A lakosztályban a bekészített kölyökpezsgő és a többi meglepetés csak a kezdet volt. Másnap Eszti megkapta a "Ma én vagyok a szállodaigazgató" feliratú pólóját és hála Szuromi Györgynek elég részletesen megismerte hogyan is működik egy ilyen igényes szálloda. Az élményekről beszámoló is készült a KidsOasis részére amit most eredeti formájában bemásolok.




XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Reméltük, hogy kedves fogadtatásban lesz részünk a Hotel Atlantisban de ennyire sok figyelmességre azért nem számítottunk.
A hotel parkolójának minden helye foglalt volt ami teltházra utalt. Eszti nagyon boldog volt, hogy sok ember előtt lehet szállodaigazgató és még boldogabb lett amikor megpillantotta az arany színű kordont amely az egyetlen szabad helyet nekünk foglalta. A bejárat mellett azonnal kiszúrtuk a KidsOasis négy szélforgós tábláját Eszter pedig kötelességének érezte, hogy megnézze mit jelent ez a minősítés a valóságban. Mert egy jó szállodaigazgatónak mindent ellenőriznie kell.

A recepción mosolyogva fogadtak és miután megkaptuk a koktél- és süti utalványokat, no meg a szobakártyákat elmondták, hogy ma még töltődhet az ideiglenes igazgató kisasszony viszont másnap reggel munkába kell állnia. Új egyenruhát kap és szeretettel várja majd a jelenlegi igazgató, Szuromi György.


Az elegáns lakosztályunkba belépve jégvödörben behűtött kölyökpezsgő, mesés gyümölcstál, ajándékok és egy kedves üdvözlőkártya várt bennünket . Micsoda gesztus! Eszter az Atlantis kabalafigurájának, a delfinnek örült a legjobban.





És elérkezett a várva várt nap. Reggeli alatt már arról beszélgettünk, hogy reméljük láthatjuk hol készül ez a sok finomság. Mert sok szállodában jártunk már de a reggeli (és vacsora) választék itt annyira változatos és gazdag volt, hogy megállapítottuk, hogy az eddigiek közül a legjobb.

Mosolyogva várta Esztert az igazgató talán mert tudta, hogy két napig végre ő is wellnesezhet mivel az irányítást bátran Eszterre bízhatja erre az időre. Természetesen az irodájában kezdtük a beszélgetést. És képzeljétek, nincs óriási bőrfotel az íróasztal mögött csak egy szerény- és a berendezés sem hivalkodó. Mint kiderült nem is lenne sok értelme, mert egy szállodaigazgató mindig mozgásban van, viszonylag ritkán ül az íróasztala mögött. Eszter is pont így képzelte. Hogy mindent megfigyel. Mert egy jó szállodaigazgatónak ismernie kell az összes munka folyamatot.

Noémi az asszisztensi széket foglalta el ezalatt, Hanna pedig ahogy ígérte dokumentálta a felejthetetlen pillanatokat. Eszter megkapta a kitűzőjét és az egyen- pólóját aminek az elején és a hátán is egy felirat mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy a viselője a szálloda igazgatója.

Az igazgató székében ülve

Ma Eszter helyettesíti az igazi igazgatót

Mindenki profitál a  buliból

A bárban gyerekkoktéllal koccintottunk majd innen indultunk a legfelső szintre, hogy szó szerint a tetőtől a pincéig bejárjuk a hotelt, minden kulisszatitkot megismerhessünk és beléphessünk olyan ajtókon amelyekre az van kiírva, hogy "Idegeneknek belépni tilos!"

Sokat kérdeztünk de György mindenre kimerítően és türelmesen válaszolt. Különlegesnek éreztük magunkat attól, hogy a napkollektorokat és a Hotel Atlantis feliratot a magasban, hátulról láthatjuk és hogy a konyhai elszívóból áradó levegőbe beleszippanthatunk. Mert egy jó szállodaigazgatónak a hotel minden szegletét ismernie kell.

A hotelnek saját mosodája van ahol hófehérré varázsolják a törölközőket, köntösöket, ágyneműket. Ennél a résznél időztünk el a legtovább. Esztert minden érdekelte. A mosószer-adagoló, az óriási mosógép de leginkább a vasalógép, ahol munkába is állt. Nagyokat nevettünk amikor a szennyes a ledobócsövön keresztül nagy huppanással megérkezett. Látni akartuk kik dobálják le így a szobaasszonyokkal is megismerkedtünk akik természetesen megtanítottak az ágyazás fortélyára. Bizony ez sem könnyű munka.
Mert egy jó szállodaigazgató értékeli a munkatársak erőfeszítéseit.

Szép kilátások

A mosoda az nagyon érdekes

Vasalógép

Cukrászat is van

A konyhában már javában készült az ebéd. Itt találkoztunk a séffel akinek megköszönhettük azt a sok finomságot amit addig elfogyasztottunk. Látszik, hogy apuka, mert hihetetlen kreativitással tervezi meg a menüt amelyikben a válogatós vagy az ínyenc gyerek is talál kedvére valót. A rotyogó fazekak közelébe nem merészkedtünk, inkább a cukrászatot figyeltük meg közelebbről és a habzsák helyes használatát gyakorolhattuk vagyis az áhított főzőtanfolyamból is megvalósult valami. :-))
Mert a jó szállodaigazgató is holtig tanul.

A wellnes részleg is pazar és ahogyan az igazgató kisasszony megállapította hihetetlenül karbantartott és makulátlanul tiszta. A bio- és infraszauna no és a sószoba volt a legnépszerűbb nálunk.
Az Atlantisban a gyógyvíz is helyben van. Ennek mondjuk a felnőttek örülnek leginkább. A gyerekek az élménymedencében vagy a kinti medencében lubickoltak. Ugyanitt van felállítva egy óriás trambulin amin Eszter minden este és reggel edzett, mert egy jó igazgatónak az egészségével is törődnie kell.


Végezetül a gépházat, a medencék üzemelésének központjába mentünk le. Vízmintát is itt kell venni de Eszter most eltekintett ettől, mert saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy itt ügyelnek a klór adagolására. Végre nem csípte az orrunkat semmi. Mert egy jó szállodaigazgató ügyel a részletekre.

A konferencia terem egyik részében X-box, pingpong asztal várja a nagyobbakat. A kicsiknek biztonságos csúszda van felállítva. A gyereknap alkalmából most extra programokkal is készült a hotel. Akinek kedve volt az szumó birkózóvá válhatott vagy játszhatott az óriás társasjátékkal de készíthettünk üvegmatricát is sőt egy
lufihajtogató bohóc is fokozta a gyerekek hangulatát. Újabb figyelmesség az is, hogy szendvicsek (levágott héjú, mert ugya a legtöbb gyerek úgy szereti) és ital volt ízlésesen kitéve nehogy az éhség elrontsa a jókedvet.

Eszter éppen az órásdobókockával dobott egy hatost amikor megkapta Szuromi György igazgatótól az elismerő oklevelet amiben tanúsítják, hogy gyereknapon ő vette át az irányítást. Ez az emléklap azóta képkeretben, Eszter szobájának falán van, hogy minden alkalommal amikor ránéz emlékezzen a nem mindennapi élményre és ha egyszer tényleg szállodaigazgató lesz belőle (most éppen azt szeretné) akkor megmutathassa, hogy így kezdte.



Nem sok kedvünk volt elhagyni a hotel kényelmét de azért kiugrottunk felfedezni a várost és a fő attrakciónak a bringóhintózásnak is eleget tettünk. Felfedeztük a környék szállodáit és megállapítottuk, hogy az Atlantis mind közül a legízlésesebb, legelegánsabb és nagyon büszkék voltunk arra, hogy mi is a vendégei vagyunk.


Hajdúszoboszló tökéletes célpont a felüdülni, újjászületni, kikapcsolódni vágyóknak. Itt található Európa legnagyobb fürdőkomplexuma ami önmagában csábító. Ám ha az is fontos valakinek, hogy a családjával magas színvonalú, minden igényt kielégítő szállást találjon, ​​​​​​akkor a Hotel Atlantis a tökéletes választás. Mi már tudjuk.




Sokan örültek velünk együtt és sokan gratuláltak. Nekik is csak azt mondtam amit most leírok. Ne féljetek játszani, pályázni! Bátraké a szerencse és ha meg sem próbáljátok akkor biztosan nem nyerhettek. Ugyanakkor kétszer is érdemes megnézni milyen játékban vesz részt az ember, érdemes elolvasni a feltételeket a szabályt, nehogy szomorúság vagy igazságtalanság érzése uralkodjon el a gyereken vagy épp a szülőn.

Eszter egyébként nem sokkal ezután a saját szülinapi zsúrját is megnyerte, mert részt vett a Zsúrom.hu pályázatán ahol egy naplóbejegyzést készített és ami annyira jól sikerült, hogy a zsűri neki ítélte a fődíjat, egy szülinapi bulit. (Ezen a pályázaton Noémi is indult de szerencsére nem szomorodott el, hogy nem az ő műve lett az első, hiszen Eszter nyereményéből ikertestvéri jogán ő is profitál. )