Kihasználva Ausztria közelségét, Sopronból átugrottunk a Práterbe, ahol ugyan már voltunk Hannával de karácsony előtt és most bizony egész más arcát mutatta a vidámpark, aminek csak töredékét sikerült bejárnom nagy pocakom miatt. Így is remekül mulattunk. Először a nosztalgia , lovacskák által húzott körhintán, amire én is ráülhettem, aztán pedig a kisautókon, amiket Hanna mosolyogva, sikítva, dudálva kormányozott. Azóta is itthon tányérokat kell adnom neki, hogy autósat, buszosat játszon. Igaz nem valami lányos dolog de akkor még nem is említettem kukásautók és markológépek iránti rajongását. Sebaj. A babázás is megmaradt fő foglalatosságai között, így nem aggódom elfiúsodása miatt.