RSS

2006. július 20.


Hannával viszonylag korán kezdtük a mondókázást, a verstanítást, a meseolvasást. Zenebölcsibe jártunk, ahol csoportos foglalkozás keretében tanítgatták a gyerekeket a ritmusok, rímek, dallamok szeretetére. Meglett a gyümölcse, megérte. A minap nagyon büszkévé tett Hanna, ráadásul barátunk szeme előtt. Hintában ült, kérte, hogy magasra lökjük. Én vele szemben egy stabilabb széken ültem. Ekkor az én alig két és fél évesem arra kért, kezdjek el valamilyen dalt, verset vagy mondókát, amit majd ő befejez. Harsogott a Süss fel nap, a Juli néni Kati néni letyepetyelepetye, az esőről, a napról, a csigáról és más állatzfajtűkról szóló dalok és versek és én egyszercsak kifogytam a verstárból. Be kellett rohannom egy mondókás könyvért, mert Hanna azt mondta, hogy Még még!
Nekem mindeközben csöndben kellett csodálnom őt, ha próbáltam vele énekelni vagy szavalni, cseppet sem értékelte, sőt kissé udvariatlanul azt mondta "Majd én..te maradj csendben!".
Anyukám szerint előadóművész lesz Hannából ha így folytatja. A neve..Vajda Hanna úgyis olyan művésznős. Ki tudja?

Versmondó lány

Hannával viszonylag korán kezdtük a mondókázást, a verstanítást, a meseolvasást. Zenebölcsibe jártunk, ahol csoportos foglalkozás keretében tanítgatták a gyerekeket a ritmusok, rímek, dallamok szeretetére. Meglett a gyümölcse, megérte. A minap nagyon büszkévé tett Hanna, ráadásul barátunk szeme előtt. Hintában ült, kérte, hogy magasra lökjük. Én vele szemben egy stabilabb széken ültem. Ekkor az én alig két és fél évesem arra kért, kezdjek el valamilyen dalt, verset vagy mondókát, amit majd ő befejez. Harsogott a Süss fel nap, a Juli néni Kati néni letyepetyelepetye, az esőről, a napról, a csigáról és más állatzfajtűkról szóló dalok és versek és én egyszercsak kifogytam a verstárból. Be kellett rohannom egy mondókás könyvért, mert Hanna azt mondta, hogy Még még!
Nekem mindeközben csöndben kellett csodálnom őt, ha próbáltam vele énekelni vagy szavalni, cseppet sem értékelte, sőt kissé udvariatlanul azt mondta "Majd én..te maradj csendben!".
Anyukám szerint előadóművész lesz Hannából ha így folytatja. A neve..Vajda Hanna úgyis olyan művésznős. Ki tudja?

2006. július 18.

Macska-JAJ!


Az úgy volt, hogy hozzánk szegődött egy pákosztos macska és annak ellenére, hogy se szeretetet, se törődést se ennivalót nem kapott tőlünk de mégcsak figyelemre se méltattuk...rendületlenül ragaszkodott hozzánk de azt hiszem legfőképpen Hannához. Itt volt reggel, este, ha elutaztunk türelmesen várt, éjjel a kőszöbön aludt. Most mit csináljunk? Megbeszéltem Zoltánnal, hogy elvisszük állatorvoshoz de kizárólag csak azért, hogy Hanna ne legyen beteg tőle ha megsimogatja. Így is lett. Azóta túl vagyunk egy sterilizációs műtéten, cirka 8 ezer forintért, kapott gyógyszert, etetjük, itatjuk és most fog kapni egy macskatálat is. Mindez ki miatt??? Hát persze, hogy Hanna miatt, akinek boldogságot okoz ez a nyávogó kis állat és van valaki, akit ő rendszabályozhat (merthogy nevelni kell a kis dögöt, hogy ne jöjjön be a lakásba és ne torkoskodjon). Így lettünk mi macskatulajdonosok. Ha megkérdeznétek Hannát mi a neve a cicának, azt mondaná MACSKA. Ennyi..becézni már végképp nem vagyunk hajlandóak, így is feladtuk elveinket. Hiányzott ez nekem? Az ikrek mellé még egy macsek is? Ki tudja? Lehet, hogy így lesz kerek, egész a család.
A képen Hanna a Macska tűrőképességét teszteli.

2006. július 14.

Még még még


Egy Sopron környékét bemutató kiadványban lettem figyelmes a határtól 15 percre lévő gyermekparadicsomra, Ausztria legnagyobb élményparkjára, ahová természetesen elugrottunk Hannával. Jól tettük. Pontosan az ő korának való, remek, ötletes kis játékok, körhinták, vonatok, sárkányok, kisállatok és vízi élménypark fogadott bennünket. Hanna annyira de annyira élvezte, hogy még álmosnak is elfelejtett lenni mi pedig nem győztünk betelni mosolygó kis arcával. Nem mellékesen megjegyzem, hogy ezt az egész napos kalandot is bugyiban, azaz pelenka nélkül élte át. Nyaralásunk alatt csak éjszakára kap pelenkát és büszkén mondhatom, hogy nem került sor ruhacserére.
Ha felkelettem érdeklődésedet a vidámpark iránt, itt olvashatsz róla:www.maerchenpark-neusiedlersee.at
A rengeteg kép közül nehéz kiválasztanom melyiket tegyem fel...talán ezt..

2006. július 12.

Vidámpark


Kihasználva Ausztria közelségét, Sopronból átugrottunk a Práterbe, ahol ugyan már voltunk Hannával de karácsony előtt és most bizony egész más arcát mutatta a vidámpark, aminek csak töredékét sikerült bejárnom nagy pocakom miatt. Így is remekül mulattunk. Először a nosztalgia , lovacskák által húzott körhintán, amire én is ráülhettem, aztán pedig a kisautókon, amiket Hanna mosolyogva, sikítva, dudálva kormányozott. Azóta is itthon tányérokat kell adnom neki, hogy autósat, buszosat játszon. Igaz nem valami lányos dolog de akkor még nem is említettem kukásautók és markológépek iránti rajongását. Sebaj. A babázás is megmaradt fő foglalatosságai között, így nem aggódom elfiúsodása miatt.

Nyaralás


Mivel az ikrek születése után egy darabig biztosan nem lesz alkalmunk közös nyaralásra, elutaztunk a megunhatatlan Sopronba, annak is a legújabb és nem mellékesen díjat is nyert hoteljába, a Hotel Fagusba. Ez az erdő közepére épült trendi hotel mindennel rendelkezik, ami egy gyerekes család életét kényelmessé teheti pedig nem kifejezetten család hotelnek hívja magát, mint egyesek..
Remek uszodája, játszótere és nem utolsósorban konyhája tette teljessé pihenésünket. Igyekeztünk tartalmasan tölteni az 5 napot és olyan programokat találni, amit mindhárman élvezünk és pocakosan is kibírok. Nos, először a nagycenki nosztalgia gőzössel mentünk egy kört. Hanna később ha valaki kérte, hogy foglalja össze ezzel kapcsolatos élményeit, csak annyit mondott..büdi volt a füst, ami igaz is. További felejthetetlen élménye , hogy csattog, kattog és fütyül is. Ezek a hangok el is altatták visszafelé, nézelődés közben elbóbiskolt. Lehet,hogy itthonra is ilyen hangokat kell bevezetnem a gyors és könnyű elalvás érdekében..

2006. július 7.

Mosolyalbum


Mivel a bölcsődei anyák napi fotózásról, betegség miatt lemaradtunk és ez mérhetetlenül szomorúvá tett, Zoltánnal kitaláltuk, hogy csináltatunk néhány profi fotót lányunkról. Hanna remekül tűrte a pózolásra való felszólításokat és az öltöztetést pedig a nyár talán legmelegebb napjára esett a fotózás. Teljesen természetesen követte az utasításokat és cseppet sem zavarta a vaku. Egyszóval alkalmazkodó kis fotomodell vált belőle egy napig, a kész fényképeket pedig azóta nagy örömmel nézegeti ő is. bevallom én is gyakran lapozgatom a gondosan fotoalbumba tett képeket és csak csodálkozom mennyire megnőtt ez a kicsi lány és természetesen nekem ő a legeslegszebb.
Hanna egyszerűen játéknak fogta fel ezt is, mint minden mást..
Íme egy kép a kedvenceim közül.