Nemrég volt az Oscar díj átadás. Persze megint minden díjazott megköszönte szépen, annak akinek kell. Én épp szoptattam Esztert, Noémi cumisüvegből ivott akarom mondani Hanna itatta. És nekem az jutott eszembe, hogy megköszönöm Hannának, amiért ennyire segít, amiért pont annyira türelmes, mint amennyire az elvárható egy 3 évestől. Hogy segít törölközőt adni, pelenkát polcra pakolni, ha csörög a telefonom szalad érte, esetenként bele is szól. Köszönöm neki, hogy segít cumit keresni, hogy türelmesen megvárja a babák esti lefektetését, tudván, hogy utána csakis vele foglalkozom és játszhatunk valamelyik társasjátékával. Hálás vagyok neki, hogy amikor a fürdetés Zoltán nélkül zajlik le, számíthatok az asszisztálására. Fürdetőt nyom a kezembe és ráteszi a törölközőt a babákra, szórakoztatja a türelmetlenkedő egyiket, amíg én a másikkal törődöm.
És köszönöm Hanna, hogy épp, mire megérkeztek a testvéreid, te önálló lettél, bár sokszor emlékeztetsz rá, hogy még kicsi vagy valójában. Köszi, hogy teljesen szobatiszta vagy már jó ideje és egyedül intézed el kis- és nagy dolgodat, feltéve ha a kezedbe adok valami olvasnivalót (gondolom apától tanultad) és segítek a popsitörlésben. Köszi, hogy egyedül öltözöl és néha megengeded, hogy én válasszam ki a ruhádat. Köszi, hogy szépen eszel és amikor rádtör a kisbaba érzés megkérsz, hogy etesselek. Ígérem még türelmesebb leszek hozzád és ígérem hamar megnőnek a testvéreid, hogy azután együtt fogócskázhassatok, bújócskázhassatok, hintázhassatok. Szeretlek Hanna!!!!!!