Egyre többször mondom magamban, hogy egy gyerek meg se kottyanna és elnézést kérek azoktól, akiknek egyszerre egy gyerekük született, születik. Ők ugyanis el sem tudják képzelni milyen az, amikor mindent kétszer kell csinálni...orrrot szívni, öltözteteni, vetkőztetni, nyugtatni, etetni, szórakoztatni (bár ezt lehet egyszerre is ha egymás mellett ülnek, fekszenek). Különösen sokszor mondogattam magamnak a fenti mondatot, amikor a két lány egyszerre lett beteg. Ahogyan az várható volt, Hanna az óvodából elkerülhetetklenül hazahozta a bacilusokat, így Eszter és Noémi átesett első hosszabb betegségükön a hörghuruton. A köhögés egy ilyen kisbabától különösen kegyetlennek hangzik, bevallom tőrszúrásként éltem meg minden egyes köhécselést és extra nehéz időszak volt ez nekem is. Nagyüzemi gyereknevelde vagyunk, ahogyan azt találóan Zoltán barátnője, Barbara fogalmazta meg. Egy csomó dolgot ki kellett fejlesztenem, hogy csak egyet említsek, az arccsonttal való cumisüvegtartást vagy a szoptatás alatti, fotelból való felpattanást az ikertestvér cumijának megkeresése végett. Apropó cumi. Noéminek nagyon fontos kis játékszere, Eszter viszont inkább kis kezecskéjével nyugtatja magát. Egyértelmű a két lány közötti különbség. Eszter a nyugodt, a nagyon jó alvó, a rendes kislány, aki elfoglalja magát csendben vagy akár gagyogva. Noémi az izgága, aki kiharcolja magának a külön foglalkozást. Most, hogy lassan fél évesek lesznek minden napra beiktatok egy kis fejlesztő programot a sok szabadfoglalkozás mellé. Ilyenkor énekelek, táncolok vagy bohóckodom nekik. Jut eszenbe, délutánonként van egy kis nyűgösebb időszak, amikor a fürdetésig két tevékenységgel húzom az időt. Egyik, hogy ekkorra időzítem a porszívózást.mert valami miatt ezt szájtátva nézi mind a két gyerek (a harmadik ha itthon van, inkább csak ráül a tetejére), a másik pedig a pucérkodás a kiságyban. Apropó kiságy...most mennék én is, ha nem is pucérkodni de kipihenni a hétvége fáradalmait.