Van egy szín anyatejes babám, akivel újra átélhetem a szoptatás semmivel sem összehasonlítható,szemtől-szemben a babával típusú etetést, ugyanúgy, mint Hannával. Ő Eszter, aki anyatejjel vígasztalódik ha szomorú és akkor is ha álmos. Noémi úgy három hónapos korában megunta a szopizással járó erőfeszítéseket és inkább a könnyebb utat választotta. Cumisüvegből szépen elfogadja az anyatejet de dolgozni nem hajlandó érte. Éjjel azért be tudom csapni, kihasználva még kissé kába állapotát. Cumisüveg a pici szájba majd egy gyors mozdulattal cici. Ilyenkor levegőt is alig merek venni és reménykedem abban, hogy nem ekkor fog tüsszenteni az egyik vagy köhögni a másik, mert ekkor kipukkan az álom buborék és Noémi rájön a turpisságra. Ráhagyhatnám persze az egészet, mégsem teszem, mert szeretném ha ő is minnél több anyatejhez jutna. Közben sorra dőlnek meg az elméletek. Egyes tanulmányok szerint a tápszeres baba jobb alvó éjszaka. Cáfolom! Mások szerint az anyatejes babát nehezebb a kanalas, főzelékes evésbe átvezetni. Cáfolom ezt is! Anyatejes babák ritkábban betegszenek meg. Na neee..Eszter sokkal könnyebben megfázik. No, hogy csak egy párat említsek.. Mégis, mégis mégi szeretném az anyatejes táplálást minnél tovább csinálni. Olyan furcsa, megmegyarázhatatlanul jó érzés, hogy a testemből táplálom őket...
Meg a Lehel piacról is, kedvenc gyümölcs és zöldség lelőhelyünkről. Eddig egy óra alatt sikerült megejteni a vásárlást, ami azért sem mellékes, mert a parkolás ez idő alatt ingyenes. Amióta a lányokkal együtt megyünk ez nem sikerül, mert úton útfélen megállítanak a kedves emberek, hogy megcsodálhassák lányainkat. Ennyi kedves bókot és áldást nem kaptam még egyszerre, mint ott. Komolyan feltöltődöm egy ilyen alkalom után és higgyétek el nem fárasztó válaszolni, mosolyogni. Hanna is kezdi szokni és ha valaki nem elég figyelmes és csak az ikreket dícséri, rögtön megszólal, hogy " Én vagyok a harmadik kislány, Hanna a nevem és három és fél éves óvodás vagyok" Lassan, mint egy automata.
No de hogy az evéshez visszakanyarodjak, leírom, hogy Eszterem nagyon hamar és nagyon szépen megtanulta elfogadni az ételt kanállal. Noémi itt is megnehezítette a dolgomat de mára ő is szépen kinyitja a száját és nem köpi vissza az ételt. Mindkettőnek van viszont Bosszantsuk anyát típusú játéka. Eszter ha már viszonylag jóllakott arcomba brümmögi az ételt, Noémi pedig garantáltan kiveri a kanalat a kezemből. Próbálom viccesen és játékosan felfogni a repülő kanál esetét de a negyedik, ötödik alkalom után, amikor bebizonyítja, hogy ő az ügyesebb és gyorsabb, bizony elfogy a türelmem és felkapom őt, hogy agyonpuszilgassam..
Eszter ezalatt a lábait tömi szájába. Hamarosan lekerül a padlásról a két etetőszék, remélem ez lesz az első lépés a kultúrált evés irányába.

A képen a babkocsijukban ülve etetem őket, egyet Eszternek, egyet Noéminek..