Szoros össszefüggés nincs a kettő között de mindenképpen erről a két eseményről szeretnék írni.
Chates kismama és anyuka barátnőimmel illetve azoknak férjeivel de legfőképpen gyermekeikkel ugyanis kertünkben egy fergeteges nyuszi partyt tartottunk. A fő attrakció, Hanna szülinapjáról már ismert Tomi bohóc volt, aki ezúttal nyúlnak álcázva szórakoztatta a közönséget. Édesek voltak ezek az apróságok, ahogy teraszunk lépcsőjén ülve figyelték a Nyúl bűvészmutatványait. Hanna ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, nyúl összes Ki-vel kezdődő kérdésére um. "Ki akar segíteni nekem?" "..Ki a legügyesebb ?"stb.. rávágta Éééééééén! Így aztán kis szerepet is kapott a produkcióban. Az arcfestés még ennél is népszerűbb húzás volt a fizetett Nyúltól, olyannyira, hogy még én is összemázoltattam arcomat, abban a reményben, hogy így a permnens nem alvás nyomait biztosan elfedhetem. Arra nem gondoltam,hogy kisbabáimat ilyen állapotban nem puszilgathatom, így Eszteremről nem győztem kapirgálni a csillámló festékpöttyöket.
Húsvét hétfőn persze jött a házi nyuszi is Hannához, aki a kert különböző részeibe rejtette el kis ajándékait. A délutáni alváshoz most valahogy nem kellett annyit könyörögni, hatott a " Minnél előbb alszol el kicsim, annál hamarabb jön a Nyuszi" mondat.
Hanna a locsolás semelyik formájának nem örült igazán. Édesapja, éjszakára ágya mellé készített egy fecskendőbe némi vizet, hogy reggel ne kelljen lebotorkálnia és félálomban teljesíteni tudja húsvétii kötelességét. Arra nem gondolt, hogy Hanna a fecskendő láttán enyhénszólva megijed..azt hitte korán reggel oltást kap, ráadásul nem az orvostól, hanem az apjától. Lássuk be, Zoltán eme kreativitása most nem kap 10 pontot. Ezt követően bátyám érkezett meg, a 2 literes szódásszifonnal, hiszen mi családunkban hagyományosan ezzel az eszközzel történt minden Húsvétkor a locsolás. Sajnos ez sem tűnt nyerő ötletnek, Hanna sírva elszaladt, még szerencse, hogy Simon bátyám nyugodt hangú vígasztalásától hamar megnyugodott. Hanna remélte, hogy több locsoló nem jön a házhoz. Hiába mondtam neki, azért kell, hogy meglocsoljanak, hogy ne hervadjunk el..ő kicsit ünneprontóan csak annyit felelt. " De anyaaa..én nem vagyok virág, nem hervadok el! " : Unokatestvérem és annak két fia, Zotya és Petya locsolását ellenben szívesen fogadta. Naná..illatos, puccos parfümmel jöttek. Kis bokáját, ahogyan azt tőlem látta, odanyújtotta és egész nap illatozott.
Ha már a locsolásnál tartunk, elmondom, hogy Hanna végre nem fél és sír hajmosáskor, mitöbb naponta többször kéri, hogy aznap este is samponozzam, balzsamozzam változatlanul göndör fürtjeit. Nem hittem volna, hogy egy nap azért vitatkozom vele az esti fürdésnél, hogy nem fontos minden nap hajat mosni. Kezd hiú lenni?