RSS

2007. december 23.

Egy kis luxus


Tökéletes időzítéssel aludtak el a kicsik délelőtt, így Hannával sikerült megalkotnom karácsonyi specialitásomat a mogyorós koszorút, azt a süteményt, amit jó ideje minden évben megsütöttem karácsonyra és amit amióta gyerekeim vannak nem készítettem el, mert igen időigényes és bonyolult...bár most valahogy se nem volt időigényes és se nem volt bonyolult. Lehet én fejlődtem, mindenesetre szemetgyönyörködtető lett és remélem az íze is olyan, amilyennek lennie kell. A bejglisütést meghagyom anyukámnak, azt szeretném ha Hanna ha visszaemlékszik majd a karácsonyokra, abból is a menüre, akkor a mogyorós koszorúm jusson eszébe.
Ezután már nyugodt szívvel és kellően éhesen mentünk el francia barátainkkal egy igazán pazar karácsonyi ebédre a híres Gundel étterembe. Talán az illatoktól, a puha padlószőnyegtől, a fényektől, a karácsonyi dekorációtól és a sok elegáns vendégtől nagyon ünnepi hangulat kerített hatalmába. És persze maximális kedvesség, profizmus és hihetetlen választék fogadott bennünket. Hanna persze hamar megunta a marinált pontyszeleteket és a barackos pulykát meg a többi különlegességet. Gyorsan bevágott két csokihabot, majd önállósította magát és beszélgetésbe elegyedett a zongoristával, aki jó üzleti érzékkel gyorsan egy névjegykártyát is adott, mondván, gyerekek zongoraoktatását is vállalja. Ki tudja? Lehet, hogy egyszer élni fogunk a lehetőséggel.
Hanna ezek után gyümölcsbeszerző körútra indult és besegített a pincéreknek, akik igazán szívükbe zárták őt. Tele pocakkal álltunk fel az asztaltól és indultunk el közösen kiválasztani a karácsonyfát, amiről persze részletesen meg kellett tudnom mindent. Olyanokat, hogy hány éves, hol nőtt ilyen nagyra és egyébként is ugye nem szomorú, hogy kivágták. Azóta már a járókában áll..mármint a fa. Este feldíszítjük közösen, hogy holnap már gyönyörködhessünk benne és csak az ajándékok hiányozzanak alóla. A járókában természetesen azért került, hogy megelőzzük a kislányok túlzott kíváncsiságából adódó baleseteket. Emlékszem, Hanna első karácsonyán fejlesztettük ki ezt a módszert....és most már három csodálkozó kisember örül velünk együtt az ünnepnek...

0 megjegyzés: