RSS

2007. december 25.

Szent?-este


Ahogyan azt elterveztük, 24-én délelőtt, Hanna és saját magunk figyelmét is elterelve a várva várt délutáni ajándékozásról, elugrottunk a Holdvilág Kamaraszínházba, hogy a Karácsony gyertyácskái című verses, dalos daranbot megnézzük. Hanna ünneplőbe öltözött, Zoltán pedig reménykedett, hogy nem fog elaludni az előadás alatt. Nem aludt el. Ez a legnagyobb elismerés tőle és ez mutatja leghitelesebben azt, hogy ismét nagyon színvonalas, kedves előadást láthattunk. Hanna persze most is nagyon sok dalt és verset a szereplőkkel együtt mondott és csillogott a szeme.
Hazaérve kellően kifáradt ahhoz, hogy egy meseolvasás után elaludjon szobájában és én nyugodtan az előző nap már közösen , és igen nagy egyetértésben feldíszített karácsonyfa alá készíthessem az ajándékokat. Közben a késői ebéd is készen lett. Az ebédről jut eszembe, hogy szegény Zoltánnak még reggel halbeszerző körútra kellett mennie. Hozott haza nyelvhalat és lazacot is. Mindkettőt nagyon hatékonyan, gyorsan azaz 3 gyerekes módra készítettem el. Elfogyasztásuk alatt nem is árultam el a receptet, pedig legalább száz dícséretet kaptam érte. Maradjon meg Zoltán és anyukám is abban a hitben, hogy órákig pácoltam és pepecseltem velük..Nekem mindenesetre elég Zoltán bókja, miszerint idézem "Ágnesem..igazi konyhatündér vagy!" Megjegyzem a kicsik is falták a fehér húsú, szálka nélküli halat, el is döntöttem, hogy jövőre sokkal többször leszek bátor és akár egy igazi francia, a halassal való elbeszélgetés után kipróbálok egy két eddig csak szörnynek titulált tengeri szüleményt.
Az ajándékozást viszonylag korán, 3 órakor kezdtük, hogy legyen idejük a kicsiknek és Hannának is kipróbálni a sok szép, új játékot. Telitalálat volt a 6in1 babaszettet megvenni neki, mert tovébbra is nagyon gondoskodóan, odaadóan babázik. Boldogan bototta ki mesekönyveit és a többi kis meglepetést. Eszter és Noémi a dobozokkal és papírokkal volt elfoglalva..boldogan konstatáltam milyen szép, meghitt karácsonyunk van és mennyire szép a három kislány..amikor az egész inkább egy vígjátékhoz kezdett hasonlítani. Hanna babakocsija a bűnös vagy én, amiért nem hármat vettem rögtön belőle. Történt ugyanis, hogy Noémi azonnal magáévá tette Hanna babakocsiját, amit ő egy darabig tűrt is. Csakhogy Eszter, szokásához híven azonnal ki akarta tépni a játékot Noémi kezéből, aki viszont már nem hagyta. Hajtépés, arcbamarás, sírás, lökdösés, visítás, panaszkodás lett a vége és ez csak fokozódott, amikor a remélt nyugalom érdekében eltüntettem inkább az említett négykerekűt. A továbbiakban üres dobozokért, papírgalacsinokért és tulajdonképpen minden ajándékért közelharcot vívtak egymással ikerlányaim pedig én úgy olvastam valahol, hogy az ikrek szeretik egymást és szoros kapcsolat van köztük... Azért kicsit megnyugodtam, amikor azt láttam, hogy az etetőszékben egymás mellett ülve egymásra borulnak és úgy tűnt megbocsájtanak egymásnak az elszenvedett sérelmekért. Hanna jól viselte a körülötte folyó csatazajokat és inkább a többi ajándékára koncentrált, én meg próbáltam rá is figyelni de némiképp nehéz, amikor éppen arra kell figyelnie az embernek, hogy nehogy fejbe vágja az egyik i a másikat az egyébként nagyon klassz Fisher Price repülővel...
Szóval ismét nem hazudtoltuk meg önmagunkat és békés, nyugodt karácsony helyett hangos, egyszerre nevetős és sírós, mindenesetre nem unalmas délutánunk lett és nekem a lehel téri piaci néni szavai jutottak eszembe, aki azt mondta két gyerekdícsérés között..hogy Fiatalasszony!- (ez én vagyok) Micsoda élet lehet maguknál!!!

0 megjegyzés: