RSS

2007. december 13.

Éljenek a kreatívok!


Megpróbáltam. Csináltunk só-liszt gyúrmából szíveket, kisházat. Néhány összetört, szétrepedt, de jó móka volt. Porszívózás, mosakodás, felmosás. Tegnap kifestettük őket. Festékeltüntetés, takarítás, pucolás. Papírkarikából karácsonyi láncot készítettünk. Szép lett, Hanna élvezte. Ragasztókaparás, kézmosás, suvickolás. Gipszmintákat öntöttünk. No még ez ment a legkönnyebben de persze ezeket is aztán ki kellett festeni. Mosás, mosogatás, mosakodás, törölgetés. Közben pedig persze mindig valaminek a felkutatása, mert pont nincs kéznél egy olló, gemkapocs, szalag, ecset, vagy ragasztó.
Szóval be kell látnom ez nekem nem megy vagy legalábbis csak erőfeszítések árán. Ugyanakkor nem hagyhatom, hogy Hanna is kétbalkezes legyen, mint én és egyébként is fontos a művészeti vagy kreatív nevelés így aztán úgy döntöttem, hogy befejezem az itthoni kézműveskedést, ami amúgy sem egyszerű két, mindent megkóstolni vágyó és mindent kézbevenni akaró kicsi mellett- és inkább választunk a számtalan kézműves, adventi foglalkozások közül egyet-kettőt és majd ott maszatolunk a gyúrmával, ott szórjuk szét a gyöngyöt, ott kenjük össze magunkat és másokat festékkel, mert ott úgyis ennek örülnek. Ott minden kéznél van és ha elakadunk sincs pánik hangulat, mert azonnal a segítségünkre sietnek és egyébként is jó látni, hogy rajtam kívül is van olyan anyuka, aki nem tud csípőből keresztszemezni és dekupázsolni.
Hanna csodaszép dolgokat készített a Varázsműhelyben és a Mikulásgyár mellett , ahol még én is őszintén élveztem az alkotást és ahol rájöttem, hogy nem is olyan nagy ördöngősség angyalkát, nyakláncot gyártani vagy üveget festeni és azonnal el is határoztam, hogy majd itthon folytatjuk....Pillantásig tartó lelkesedésemből két kicsi lánykám zökkentett ki. Ezúton köszönöm nekik.

0 megjegyzés: