RSS

2007. március 22.

Alvajárás


Az esti lefektetés előtti szoptatás alatt jutnak a leginkább eszembe azok a dolgok, amiket érdemes lenne itt lejegyezni. Meg az azt követő és a hajnali etetés alatt is. Fura, hogy az ember agya ekkor is tud dolgozni. Kipattanok az ágyból és gépiesen átmegyek az ikrek szobájába, még mielőtt felébresztenék Hannát. Más körülmények között talán még hasznos is lenne kicsit hagyni újra álomba nyöszörögni magát a babáknak de így én kényesen ügyelek arra, nehogy Hanna kialvatlanul menjen oviba. Legtöbbször egyébként teljesen felesleges emiatt aggódnom, mert elég mélyen alszik ahhoz, hogy ne riadjon fel a babsírástól sőt esetenként az orrszívó porszívózást sem tudom elkerülni és ezt is átaludja.
No de megtört a jég. Eszterem átaludta az éjszakát. Nem is akárhogy. Este héttől reggel hatig. Még mielőtt azt gondolnád, na végre, akkor kialudtam magam, felhívom a figyelmedet, hogy 1, van még egy ugyanekkora gyerekem, aki viszont külön élvezi a hajnali, éjszakai viháncolásokat illetve rendszeresen hajnalban teszi tele pelenkáját 2, a lassan egy évnyi rendszertelen alvától magamtól is többször felébredek. Erről ennyit, remélem hamarosan beszámolhatok újabb pozitív fejleményekről.
A lányok nagyot nőttek. Még mindig csodálattal nézem őket, különösen, amikor egymás mellett fekszenek, ülnek. Nekem ikreim? Aztán külön külön agyonpuszilgatom őket. Egyébiránt javasolt a fokozott figyelem ha egymás mellett fekszenek. Forgásuk, rugkapálásuk és hadonászásuk közben ugyanis akarva akaratlanul megüthetik egymást, mint például most is. Amíg ezeket a sorokat írom, úgy hallom a járóka túl szűknek bizonyult kettőjüknek...
A képen Eszter, nővérével hintázik

2007. március 7.

Köszi Hanna


Nemrég volt az Oscar díj átadás. Persze megint minden díjazott megköszönte szépen, annak akinek kell. Én épp szoptattam Esztert, Noémi cumisüvegből ivott akarom mondani Hanna itatta. És nekem az jutott eszembe, hogy megköszönöm Hannának, amiért ennyire segít, amiért pont annyira türelmes, mint amennyire az elvárható egy 3 évestől. Hogy segít törölközőt adni, pelenkát polcra pakolni, ha csörög a telefonom szalad érte, esetenként bele is szól. Köszönöm neki, hogy segít cumit keresni, hogy türelmesen megvárja a babák esti lefektetését, tudván, hogy utána csakis vele foglalkozom és játszhatunk valamelyik társasjátékával. Hálás vagyok neki, hogy amikor a fürdetés Zoltán nélkül zajlik le, számíthatok az asszisztálására. Fürdetőt nyom a kezembe és ráteszi a törölközőt a babákra, szórakoztatja a türelmetlenkedő egyiket, amíg én a másikkal törődöm.
És köszönöm Hanna, hogy épp, mire megérkeztek a testvéreid, te önálló lettél, bár sokszor emlékeztetsz rá, hogy még kicsi vagy valójában. Köszi, hogy teljesen szobatiszta vagy már jó ideje és egyedül intézed el kis- és nagy dolgodat, feltéve ha a kezedbe adok valami olvasnivalót (gondolom apától tanultad) és segítek a popsitörlésben. Köszi, hogy egyedül öltözöl és néha megengeded, hogy én válasszam ki a ruhádat. Köszi, hogy szépen eszel és amikor rádtör a kisbaba érzés megkérsz, hogy etesselek. Ígérem még türelmesebb leszek hozzád és ígérem hamar megnőnek a testvéreid, hogy azután együtt fogócskázhassatok, bújócskázhassatok, hintázhassatok. Szeretlek Hanna!!!!!!

2007. március 5.

Észrevétel


Amióta megszülettek a lányok árgus szemekkel figyelem hogyan reagálnak egymás jelenlétére, sírására. Eddig nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget annak, hogy ha ágyukat nem is de szobájukat és babakocsijukat megosztják egymással. Most, hogy hat hónaposak észrevették egymást. Egyik alkalommal, amikor az anyatejfüggő Eszter éppen mellemen csüngott, Noémi sírásban tört ki. Korábban teljes érdektelenséget lehetett látni Eszter arcán, mostanra azonban abbahagyta a szopizást és kérdőn nézett rám majd a hang irányába. Az eset megismétlődött, ezért további kísérleteket végeztem és megállapítottam, hogy Noémi is hasonlóan aggódik testvéréért ha éppen annak orrát porszívózom vagy csak beszélek hozzá, esetleg dajkálom. Ez viszont már valamifajta féltékenység lehet. Pedig továbbra sem tudok kettőt dajkálni egyszerre bár ha erőt akarok gyűjteni egyszerűen magamhoz ölelem mindkettőt és belenézek a tükörbe. Komolyan feltölt a látvány. Márpedig elhihetetitek, szükség van az energiára.
Fárjem is tudja ezt, ezért a 35. (bizony jól írtam, nem tévedés 35.) születésnapomra egy komplett wellness kényeztető csomaggal lepett meg, amelynek helyszíne sem akármilyen, egyenesen a Royal Szálló Spa részlegébe szólt. Miközben a forró algapakolással bekent testemmel egy vízágyban a mocsárba fulladás érzésével pihentem, végigpörgettem 35 évem fontosabb eseményeit és rá kellett jönnöm, nem cserélnék senkivel!

2007. március 4.

Meg se kottyanna


Egyre többször mondom magamban, hogy egy gyerek meg se kottyanna és elnézést kérek azoktól, akiknek egyszerre egy gyerekük született, születik. Ők ugyanis el sem tudják képzelni milyen az, amikor mindent kétszer kell csinálni...orrrot szívni, öltözteteni, vetkőztetni, nyugtatni, etetni, szórakoztatni (bár ezt lehet egyszerre is ha egymás mellett ülnek, fekszenek). Különösen sokszor mondogattam magamnak a fenti mondatot, amikor a két lány egyszerre lett beteg. Ahogyan az várható volt, Hanna az óvodából elkerülhetetklenül hazahozta a bacilusokat, így Eszter és Noémi átesett első hosszabb betegségükön a hörghuruton. A köhögés egy ilyen kisbabától különösen kegyetlennek hangzik, bevallom tőrszúrásként éltem meg minden egyes köhécselést és extra nehéz időszak volt ez nekem is. Nagyüzemi gyereknevelde vagyunk, ahogyan azt találóan Zoltán barátnője, Barbara fogalmazta meg. Egy csomó dolgot ki kellett fejlesztenem, hogy csak egyet említsek, az arccsonttal való cumisüvegtartást vagy a szoptatás alatti, fotelból való felpattanást az ikertestvér cumijának megkeresése végett. Apropó cumi. Noéminek nagyon fontos kis játékszere, Eszter viszont inkább kis kezecskéjével nyugtatja magát. Egyértelmű a két lány közötti különbség. Eszter a nyugodt, a nagyon jó alvó, a rendes kislány, aki elfoglalja magát csendben vagy akár gagyogva. Noémi az izgága, aki kiharcolja magának a külön foglalkozást. Most, hogy lassan fél évesek lesznek minden napra beiktatok egy kis fejlesztő programot a sok szabadfoglalkozás mellé. Ilyenkor énekelek, táncolok vagy bohóckodom nekik. Jut eszenbe, délutánonként van egy kis nyűgösebb időszak, amikor a fürdetésig két tevékenységgel húzom az időt. Egyik, hogy ekkorra időzítem a porszívózást.mert valami miatt ezt szájtátva nézi mind a két gyerek (a harmadik ha itthon van, inkább csak ráül a tetejére), a másik pedig a pucérkodás a kiságyban. Apropó kiságy...most mennék én is, ha nem is pucérkodni de kipihenni a hétvége fáradalmait.