RSS

2007. április 27.

..majd 2010-ben..


"Annyi mindent szerettem volna még mondani, de most nem jut eszembe mit is.." -mondom Zoltánnak, mialatt kikísérem őket az autóhoz, ami az oviba repíti Hannát.
" Ok, beírom 2010-re a naptáramba"-feleli azzal az utánozhatatlan humorával férjem.
Visszacaplatok a házba, ahol jó esetben visszaaludt mindkét baba, rosszabb esetben csak az egyik és legrosszabb esetben egyik sem. És én elgondolkodom azon, hogy nem is olyan vicces ez. Igazán nem panaszkodhatom, hiszen Zoltán nem késő este jár haza, többnyire a fürdetésnél már itthon van és Hannával tölt rengeteg minőségi időt. Sokat Legoznak. Ahogyan Hanna egyszer mondta..Apa a a legoember-azaz nekem semmi keresnivalóm a kockák között. Vannak esték, amikor nyugodtan tudunk vacsorázni és vannak olyanok, amikor ez nem sikerül. Ha mindhárom lány toleráns, akkor van esélyünk megbeszélni a napunkat. Igazán értékelem Zoltánban, hogy érdeklődéssel hallgatja a babák aznapi input és output teljesítményét (is). Szóval ha szerencsénk van tudunk beszélgetni, úgy este kilencig, amikoris én kidőlök és készülök az éjszakai ébredésekre, amikenek a számát nem is tudom.
Zoltán és Hanna gőzmozdony üzemmódban működnek, azaz ébredés után szükségük van egy kis időre, míg életképesek lesznek. Ilyenek miatt egyébként nagyon irígy tudok lenni. Vajon egyszer nekem is lesz alkalmam, lustálkodni?
Minden a jó időbeosztáson múlik és ha nem figyelek erre ugrott a jó kis nyugodt reggel. Pedig ezek nagyon fontosak. A közös reggelik mégha hétköznap kicsit kapkodós is és gyakran a hálószobában vagy a nappaliban történik. Meg a kikísérés....és a mondatom..Annyi mindent szerettem volna még mesélni...
Aztán bevillan..sebaj, 2010-ig még intenzíven használjuk a házastársi e-mailezést és mobilozást. Abban is annyi romantika van. Mi csak tudjuk..de ezt már csak mi ketten értjük.

2007. április 19.

Evés, ivás


Van egy szín anyatejes babám, akivel újra átélhetem a szoptatás semmivel sem összehasonlítható,szemtől-szemben a babával típusú etetést, ugyanúgy, mint Hannával. Ő Eszter, aki anyatejjel vígasztalódik ha szomorú és akkor is ha álmos. Noémi úgy három hónapos korában megunta a szopizással járó erőfeszítéseket és inkább a könnyebb utat választotta. Cumisüvegből szépen elfogadja az anyatejet de dolgozni nem hajlandó érte. Éjjel azért be tudom csapni, kihasználva még kissé kába állapotát. Cumisüveg a pici szájba majd egy gyors mozdulattal cici. Ilyenkor levegőt is alig merek venni és reménykedem abban, hogy nem ekkor fog tüsszenteni az egyik vagy köhögni a másik, mert ekkor kipukkan az álom buborék és Noémi rájön a turpisságra. Ráhagyhatnám persze az egészet, mégsem teszem, mert szeretném ha ő is minnél több anyatejhez jutna. Közben sorra dőlnek meg az elméletek. Egyes tanulmányok szerint a tápszeres baba jobb alvó éjszaka. Cáfolom! Mások szerint az anyatejes babát nehezebb a kanalas, főzelékes evésbe átvezetni. Cáfolom ezt is! Anyatejes babák ritkábban betegszenek meg. Na neee..Eszter sokkal könnyebben megfázik. No, hogy csak egy párat említsek.. Mégis, mégis mégi szeretném az anyatejes táplálást minnél tovább csinálni. Olyan furcsa, megmegyarázhatatlanul jó érzés, hogy a testemből táplálom őket...
Meg a Lehel piacról is, kedvenc gyümölcs és zöldség lelőhelyünkről. Eddig egy óra alatt sikerült megejteni a vásárlást, ami azért sem mellékes, mert a parkolás ez idő alatt ingyenes. Amióta a lányokkal együtt megyünk ez nem sikerül, mert úton útfélen megállítanak a kedves emberek, hogy megcsodálhassák lányainkat. Ennyi kedves bókot és áldást nem kaptam még egyszerre, mint ott. Komolyan feltöltődöm egy ilyen alkalom után és higgyétek el nem fárasztó válaszolni, mosolyogni. Hanna is kezdi szokni és ha valaki nem elég figyelmes és csak az ikreket dícséri, rögtön megszólal, hogy " Én vagyok a harmadik kislány, Hanna a nevem és három és fél éves óvodás vagyok" Lassan, mint egy automata.
No de hogy az evéshez visszakanyarodjak, leírom, hogy Eszterem nagyon hamar és nagyon szépen megtanulta elfogadni az ételt kanállal. Noémi itt is megnehezítette a dolgomat de mára ő is szépen kinyitja a száját és nem köpi vissza az ételt. Mindkettőnek van viszont Bosszantsuk anyát típusú játéka. Eszter ha már viszonylag jóllakott arcomba brümmögi az ételt, Noémi pedig garantáltan kiveri a kanalat a kezemből. Próbálom viccesen és játékosan felfogni a repülő kanál esetét de a negyedik, ötödik alkalom után, amikor bebizonyítja, hogy ő az ügyesebb és gyorsabb, bizony elfogy a türelmem és felkapom őt, hogy agyonpuszilgassam..
Eszter ezalatt a lábait tömi szájába. Hamarosan lekerül a padlásról a két etetőszék, remélem ez lesz az első lépés a kultúrált evés irányába.

A képen a babkocsijukban ülve etetem őket, egyet Eszternek, egyet Noéminek..

2007. április 17.

Vidámság a boltban


" Az óvodában enyém az utolsó szó!" mondja Hanna büszkén bárkinek, aki beszélgetésbe elegyedik vele. Igen, kicsit nagyszájú, cserfes lett a lányom, ami nem baj, mindaddig, amiíg nem szemtelen. Igyekszünk kordában tartani őt..
Szeretünk vele vásárolni menni, mert mosolyt csal a dolgozók és a vásárlók arcára. Komolyan. Beül illetve már csak bepréseli magát a vásárlókocsi gyerekülésébe és kezdődik a produkciója. Ha meglát egy terméket és arról eszébe jut egy dal, mondóka vagy vers, azonnal megosztja a boltban lévőkkel. Alma láttán elkezdi énekelni az Almát eszem, ropog a fogam alatt..című nem éppen gyerekdalt. A tej láttán a Tej, túró, tejfel kicsi baba kelj fel kisded mondóka jut eszébe, a mézes üvegeknél a Medve töprengése című vers és sorolhatnám. Legutóbbi apás vásárlása alkalmával Zoltán részletesen beszámolt a produkcióról és arról a kedves mondatról, amit az eladó hölgy mondott Hannának. Így szólt: "Gyere máskor is tündérem egy kis vidámságot hozni a boltunkba."
Rajta nem múlik,. Vidámságából, cserfességéből jut mindenkinek.

2007. április 14.

Húsvét és hajmosás


Szoros össszefüggés nincs a kettő között de mindenképpen erről a két eseményről szeretnék írni.
Chates kismama és anyuka barátnőimmel illetve azoknak férjeivel de legfőképpen gyermekeikkel ugyanis kertünkben egy fergeteges nyuszi partyt tartottunk. A fő attrakció, Hanna szülinapjáról már ismert Tomi bohóc volt, aki ezúttal nyúlnak álcázva szórakoztatta a közönséget. Édesek voltak ezek az apróságok, ahogy teraszunk lépcsőjén ülve figyelték a Nyúl bűvészmutatványait. Hanna ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, nyúl összes Ki-vel kezdődő kérdésére um. "Ki akar segíteni nekem?" "..Ki a legügyesebb ?"stb.. rávágta Éééééééén! Így aztán kis szerepet is kapott a produkcióban. Az arcfestés még ennél is népszerűbb húzás volt a fizetett Nyúltól, olyannyira, hogy még én is összemázoltattam arcomat, abban a reményben, hogy így a permnens nem alvás nyomait biztosan elfedhetem. Arra nem gondoltam,hogy kisbabáimat ilyen állapotban nem puszilgathatom, így Eszteremről nem győztem kapirgálni a csillámló festékpöttyöket.
Húsvét hétfőn persze jött a házi nyuszi is Hannához, aki a kert különböző részeibe rejtette el kis ajándékait. A délutáni alváshoz most valahogy nem kellett annyit könyörögni, hatott a " Minnél előbb alszol el kicsim, annál hamarabb jön a Nyuszi" mondat.
Hanna a locsolás semelyik formájának nem örült igazán. Édesapja, éjszakára ágya mellé készített egy fecskendőbe némi vizet, hogy reggel ne kelljen lebotorkálnia és félálomban teljesíteni tudja húsvétii kötelességét. Arra nem gondolt, hogy Hanna a fecskendő láttán enyhénszólva megijed..azt hitte korán reggel oltást kap, ráadásul nem az orvostól, hanem az apjától. Lássuk be, Zoltán eme kreativitása most nem kap 10 pontot. Ezt követően bátyám érkezett meg, a 2 literes szódásszifonnal, hiszen mi családunkban hagyományosan ezzel az eszközzel történt minden Húsvétkor a locsolás. Sajnos ez sem tűnt nyerő ötletnek, Hanna sírva elszaladt, még szerencse, hogy Simon bátyám nyugodt hangú vígasztalásától hamar megnyugodott. Hanna remélte, hogy több locsoló nem jön a házhoz. Hiába mondtam neki, azért kell, hogy meglocsoljanak, hogy ne hervadjunk el..ő kicsit ünneprontóan csak annyit felelt. " De anyaaa..én nem vagyok virág, nem hervadok el! " : Unokatestvérem és annak két fia, Zotya és Petya locsolását ellenben szívesen fogadta. Naná..illatos, puccos parfümmel jöttek. Kis bokáját, ahogyan azt tőlem látta, odanyújtotta és egész nap illatozott.
Ha már a locsolásnál tartunk, elmondom, hogy Hanna végre nem fél és sír hajmosáskor, mitöbb naponta többször kéri, hogy aznap este is samponozzam, balzsamozzam változatlanul göndör fürtjeit. Nem hittem volna, hogy egy nap azért vitatkozom vele az esti fürdésnél, hogy nem fontos minden nap hajat mosni. Kezd hiú lenni?

2007. április 13.

BABA


Igen, hanyagolom a blogomat, mert a lányok 7 hónaposak lettek, ami önmagában nem indololja persze, hogy ne írjak, de az igen, hogy azt a kicsi időt, amit alvással töltenek én maximálisan szeretnék kihasználni. Ilyenkor érem utol magam. Ismeritek azt az érzést, amikor szépen eltervezitek mit csináltok meg a nyugalmas időszakban aztán amikor itt a lehetőség csak ide-oda ugráltok és végül nem haladtok? Nos a naplóírást mindig a végére hagyom , pedig nem kellene, mert ez a tevékenység legalább kikapcsol, nem úgy, mint a partedlikből és egyéb fehér textilekből való foltok kimosása. Miért vagyok ingerült ha folttisztító reklámot látok a tévében, ami azonnal kihozza a legmakacsabb foltot is?
Nos ebből a kérdésből rájöhetett a gyakorlott anya, hogy a babák elkezdték a gyümölcs és főzelékek gazdag, de nem mindig foguklra való ízvilágának élvezését. Eszterem ügyesebben és mohóbban eszi ezeket az újdonságokat, Noéminél gyakrabban kell a szájfeszítés gyengéd módszeréhez folyamodnom. Viszont Eszter már többször arcon köpött brümmégése közben, ami módfelett tetszett is neki.
Vannak egyébként "rossz anya vagyok "napok, amikor üvegeset adok és vannak "szuperanya vagyok" napok, amikor én kotyvasztok eledelt, ha lehet az előre megvásárolt bio zöldségekből.
Így vagy úgy, lányaim szépen fejlődnek, kerekednek, okosodnak. Eszter a minap megörvendeztetett első szavával (ok, tudom, hohy nem tudatos) BABA, BABA..ezt ismétli sokszor. Noémi pedig továbbra is virgonckodik és egy pillanatra nem pihen. Vele még sok gondom lesz, érzem.
Lehet gyönyörködni bennük!