RSS

2008. április 17.

Szuvenír- Nagy utazás V. rész


Másnap örültünk, hogy már letudtuk a hajnali városnézést, mert valahogy nehezebben sikerült kikászálódnunk az ágyból, hogy aztán elfogyasszuk reggelinket a hotel tetején. A kirakodóvásárba igyekeztünk, szerettünk volna olyan ajándékokkal kedveskedni az itthon maradt barátainknak, ami mögött van gondolat. Léteznek tipikus kubai ajándékok, ami nélkül egy valamirevaló turista biztosan nem tér haza, vannak különleges darabok és persze giccses dísztárgyak is. Vettünk dominót, mert a ráérős kubai férfiak ezt játsszák a parkokban vagy a ház előtt. Egyik sétánk alkalmával közelről is megfigyeltük milyen harsányan, hangosan, gesztikulálva és nyeglén, szóval amolyan vérre menően játsszák azt a játékot, amit itthon leginkább a gyerekek játszanak.
Szerettünk volna a lépcsőfeljárónk falán lógó jamaikai ültetvényeseket ábrázoló kép mellé kubai, szintén naiv festészeti stílusban alkotott képet is venni. Kínálatból nem volt hiány, el is döntöttük, hogy két árusnál próbáljuk ki alkudozási képességeinket, akarom mondani Zoltánét, mert én az ilyenhez nem nagyon értek. Az eredmény? Nem sokkal később gazdagabbak lettünk két havannai, erősen renoválásra szoruló ház erkélyeit és stilizált száradó ruháit ábrázoló festménynek. (Kicsit izgultunk hogy fogja átvészelni a további napokat, a hazahozatalt de semmi baja nem lett, pedig már itthon, a nagy kapkodásban kint felejtettem a kertben, ahol a dér alaposan belepte. Azóta bekeretezve várja, hogy megtaláljuk hol mutatnának igazán jól a lepukkant havannai balkonok.
Hoztunk haza falapocskákra pingált mojito receptet és rumbatököt is. Egyet Hanna ovijának adtunk hátha egyszer a népek hangszerei című foglalkozás keretében fel tudják használni. A lányoknak persze babát vásároltunk, nemis akármilyet. Persze ezt is szorgos kubai kézek alkották és pörgős szoknyás, kettő az egyben baba, értsd, feketebőrű az egyik fele és fehérbőrű a másik. Igazán ötletes, szép darab mindhárom. Hannáé egy árnyalattal persze nagyobb, mint a kicsiké, hangsúlyozva hogy egy percig sem felejtjük el, hogy ő az elsőszülött.
A piacon mást nem vettünk, de ha már itt tartok, leírom, hogy érdemes kubai kávét, szivart, rumot, horgolt gyönyörűségeket és fából faragott dísztárgyakat hozni, mert ezekkel garantáltan örömöt lehet okozni. Érdemes hazahozni cd formájában jó kis kubai zenét, utunk során mi is választottunk kettőt, amiről azt gondoltuk ha majd itthon meghalljuk, még gyerekzsivaj mellett is eszünkbe jut a nagy utazás.
A salsa oktató dvd-t még nem volt időm kibontani de megtettem az első lépést a tánc elsajátítása irányába. Táncpartner híján majd Hannával leszek kénytelen az alaplépéseket megtanulni a nappaliban.
Visszavittük a hotelbe a sok kis ajándékot, közben fél tucat szivart kínáló kubait hessegettünk el, beleértve a londinert, akinek mily meglepő a testvére a Partagas Szivargyárban dolgozik és csak nekünk, csak most adna is egyet. Köszönjük, még mindig nem kérünk belőle, de az egész helyzet a kényelmetlenből a mulattatóba ment át. Ez is része Kubának és mi így szeretjük.

0 megjegyzés: