RSS

2008. április 10.

Tropicana- Nagy utazás IV. rész


Kis kitérőt azért tettünk. Nem tudtunk ellenállni ugyanis a Ron de Cuba nevű bárból kihallatszó zenének és a testes kubai hölgy torkából áradó hangnak. Kértünk két mojitot és miközben folyamatosan járt a lábunk a ritmusra, eszembe jutott, hogy a betervezett salsa órám elmaradt délelőtt és ez egy kicsit elszomorított. (Később bepótoltam kamatostul, no de erről majd a következő fejezetben írok)
Visszatértünk a szállodába, ahol az esti programra készültünk, azaz hívtunk egy taxit és felvettük a kézipoggyászba bepréselt legalkalmibb ruháinkat. Fáradt voltam, szívesen aludtam volna inkább de tudtam, hogy amint odaérünk kimegy a fáradság a szememből, amikor pedig elkezdődik a show, már táncolni is fogok, igaz ülve és az asztal alatt lévő lábaimmal. A Tropicana Showra szólt a jegyünk, ami olyan világhírű látványosság, mint a Moulin Rouge Párizsban. Kihagyható de kár lenne érte. Az igen borsos jegy ára magában foglalt többek között egy szivart, egy szál virágot és egy üveg rumot is. (Ez utóbbit szerettünk volna hazahozni magunkkal, egészen Párizsig sikerült is, ott aztán a biztonsági szolgálat elkobozta és lehet, hogy még most is azt iszogatják.). Valahogy nem gondoltam rá, hogy a Tropicana szabadtéri színpad, az időjárás errefelé annyira kiszámítható, hogy nem hirdetnek külön esőnapot egy-egy előadás előtt. Így aztán meglepett, hogy finom, langyos levegőn és az első sorból nézhettük a fantasztikus, színes, hangos műsort és közvetlen közelről figyelhettük a táncosnők és táncos fiúk lábmunkáját, combizmait, cipőit, rafinált ruháikat és egyebet... Elvarázsolt bennünket a színek kavalkádja, az autentikus kubai zene ritmusa. Közben eszembe jutott egy szórólap, ami még itthon került a kezembe és arról szólt, hogy a kerületi színházban spanyol nyelven salsa órákat tartanak. Hátha három gyerekes anyák is mehetnek. Utána fogok járni.... Gondolataimból a pincér zökkentett ki, aki letette asztalunkra a kubai kólát, a Tu Colat, amit ugyanolyan szívesen iszogattunk Zoltánnal, mint a kubai koktélok bármelyikét, a Cuba librét, a mojitot vagy a diaquirit. És ha már egyszer kiszedtek a zsebünkből további pesokat fényképezési díj gyanánt, amelyikünk éppen nem felejtette valamelyik táncoson a szemét, készített pár igazán jó képet. Egyet megmutatok.
Mielőtt elaludtunk volna, gondolatban szép jó reggelt kívántunk mindhárom kislányunknak...

0 megjegyzés: