RSS

2008. április 7.

Névnapozás, legozás


Megszakítom a kubai beszámolót két bejegyzés erejéig. A kicsik ugyanis elmúltak másfél évesek és közben Hanna névnapját is megünnepeltük. Róluk írnék most inkább de aztán folytatom az élménybeszámolót.
Hannát nagyon érdeklik a névnapok. Reggel első kérdése, hogy kinek a névnapja van aznap. Szerencsére a Mokka reggeli műsorában becsületesen kiírják, így nem marad válasz nélkül. Később leolvassa a képernyő bal alsó sarkáról , hogy hány fok van és mennyi az idő. Mire öltözködni kezdünk hála Hannának már nagyon jól informáltak vagyunk..
Szóval kiderítettem, hogy Hanna napja március 28-án a Johannákkal együtt van. Akad naptár, amelyik már így mutatja és akad, ahol nem. Arra emlékszem, hogy középiskolás diáklány koromban, amikor még semmilyen anyai ösztöneim nem voltak, már tudtam, hogy ha lányom lesz, így fogják hívni. A másik osztályba járt egy Johanna nevű lány és nekem állandóan a fülemben csengett dallamos neve. Hanna, Johanna. Azóta viszonylag gyakori név lett a kislányok között. A bölcsődében sem volt - és az oviban sincs névrokona Hannának. Születése évében, 2003-ban, még nem volt a leggyakoribb tíz név között Hanna. Eddig nem tulajdonítottam jelentőséget ezeknek a napoknak de Hannát annyira foglalkoztatják a nevek és azoknak napjai -meg persze gondolom a várható kis ajándék is-, hogy jó előre beszereztem meglepetését. Bartos Erika Hanna utazásai című könyvét kapta meg. Álomszépen illusztrált könyv egy kicsit nagyobbaknak szánt hosszabb fejezetekkel. Zoltán egy fröccsöntött tündér kastéllyal lepte meg Hannát, mert bizony nagylányunkat is elérte a tündér és királylány korszak, amit nem bánunk , mindaddig amíg nem Barbie az imádata tárgya.
Tündérkorszak ide vagy oda, a lego továbbra is kedvenc játlka maradt bár meggyőződésem, hogy ez már több, mint játék, ez már építészet, alkotás, logika. És hogy honnan került elő ennyi űr és más kifejezetten fiús témájú lego? Ha hiszitek ha nem, ezek még Zoltáné voltak és egyébként az óceánt is átrepülte minimum kétszer. Az úgy volt, hogy Ferike, Zoltán édesapja ha külföldön járt mindig legoval lepte meg kicsi fiát. A kicsi fiú vigyázott rájuk és nagy becsben tartotta őket. Zoltán nagyfiú lett, már nem a legok érdekelték, de közben megszületett unokaöccse, Kristóf, aki történetesen Bostonban él, így hozzá kerültek a játékok. Időközben Kristóf is nagyfiúvá cseperedett. Ő is vigyázott a legokra és még újakat is gyűjtött hozzá. Most pedig itt vannak nálunk egy nagy bőröndben és boldogan (Zoltán pedig nosztalgiázva)építik esténként az űrhajót, markológépet, holdjárót és Harry Potter kastélyát vagy mit is? Azon kívül, hogy hihetetlenül aranyos látvány ilyenkor Zoltán és Hanna, nekem még az jut eszembe, hogy Hannának bizony nem okoz majd gondot egy IKEA szekrény összeszerelése felnőtt korában.
A képen nem valamelyik lego csoda látható, hanem Hanna önálló és meglepő műalkotása. Ceruzatündér a címe és nem tudom más hogy van vele, de minket teljesen elbűvölt négy éves lányom kreativitása. Gyorsan le is fényképeztem.

0 megjegyzés: