RSS

2008. október 13.

Ki kér kakaót?!!! és más történetek






Ki kér kakaót? -teszem fel minden reggel a kérdést, mintha nem tudnám a választ rá. Hogyne tudnám. Hanna, Eszter és Nonó egyszerre lendíti majd magasba a kezét és versenyeznek ki mondja hangosabban, hogy Ééééééén. Pontosan ismerem a forgatókönyvet, azt, hogy Noémi és Hanna nagyon-nagyon szereti habos kakaómat és nagyon-nagyon hangosak, Eszter pedig mérsékelten jelentkezik a reggeli italért, hiszen ő a legkevésbé édesszájú a családban. És az is a jól bejáratott reggeli ceremónia része, hogy én még legalább kétszer újra megkérdezem, hogy ki kér kakaót, mert annyira szeretem ezt a jelenetet, hogy nem elégszem meg azzal ha csak egyszer hallhatom a lányok hangját és csak egyszer láthatom a magasba emelkedő praclikat. Holnap reggel is megkérdezem legalább kétszer.

*****************************************************************************************

Zoltán a híréhesek körébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy ha lehet nem szeretne lemaradni a reggeli és esti híradóról sem és ha belefér és nem kezdek kiabálni vele, akkor még a CNN híreit is szeretné meghallgatni, megnézni és ha ez sem elég akkor még egy kicsit a Hírszerző és egyéb hírekkel foglalkozó portálokat böngészni. Esküvőnkön a résztvevő vendégseregnek ki kellett töltenie egy "Ki tud többet az ifjú párról" totót, aminek egyik kérdése úgy hangzott, "Mi az, ami mindennél fontosabb Zoltánnak?" (még talán menyasszonyánál is), szóval a helyes válasz az esti híradó volt, vagyis már így érkezett hozzám, így lett a férjem, készen kaptam mellé csomagolva ezt a szenvedélyt. Gondolom ennek (is) köszönheti, hogy igen tájékozott a világ dolgaiban, a politikában legyen az itthoni vagy távolabbi földrészen zajló. És azt is bevallom, időnként kitörök, hogy túl nagy a hírétvágya és fogja magát hírdiétára...No csak azért írom le ezeket, mert persze Hanna is szem illetve fültanúja sokszor egy-egy hírműsornak színezés vagy játék közben és tegnap igazán meglepett bennünket, amikor azt kérdezte apukájától, a maga majdnem 5 évével, hogy ki áll jobban az amerikai elnökválasztás kampányában, John Mc'Cain vagy Obama, mert ő ez utóbbinak drukkol. No comment.

************************************************************************************
No hát végre megtaláltuk azt a zenebölcsi foglalkozást, amire vágytam, sőt még annál is többet. Kipróbáltunk egyet aztán egy másikat, kerületen belül és túl, de valahogy annak ellenére, hogy a kicsik élvezték ezeket a dalos perceket, azt éreztem valami hiányzik, amitől kedvem lehet hetente egyszer felkerekedni a lányokkal. Aztán Szilvi, - az a bizonyos négy lányos- meggyőzött, hogy Kati néni zenedéje biztosan tetszeni fog, mert nagyon jól felépített órái vannak, tele ötletekkel, eddig általam nem ismert dalokkal, hangszerekkel. Mellesleg nem is igen illik rá a néni szó, mert nagyon dekoratív nő, aki engem Klári nénire, az óvó nénimre emlékeztet szőke, loknis hajával. Persze ez is egy olyan óra, ahová plusz két kéz kell. Így aztán a babysitter csúszdáztatja lábán az egyik gyereket, vagy ő cipeli a hátán vagy amikor Gólya viszi a fiát énekelünk, ő hintáztatja ha lehet koromra való tekintettel Noémit, a súlyosabb lányomat. Neki kell az egyiket emelgetni, lóbálni, pörgetni és neki kell az egyikkel futni, négykézláb mászni. A másikkal nekem. Ja, írtam már, hogy ez egy zenebölcsi foglalkozás? A testmozgás, a mama fitness csak titokban van beleépítve az fél órába, de cseppet se bánom. 2in1. Kényelmes ruha és jó erőnlét ajánlott. De olyan jó ütemre vagy ritmusra lihegni közben vagy utána. Várom a keddeket.

************************************************************************************

Nem bírtam ki és ideje korán odaadtam Zoltánnak születésnapi ajándékát, egy búvártanfolyamra jogosító kupont meg a tankönyvet hozzá. Erre persze Hanna sem bírta ki és átadta a nekem szánt karácsonyi ajándékát. Elolvadtam tőle teljesen és azonnal keretbe tettem. Kis családunkat ábrázolja karácsonyfák körül, ajándékok között. Méretarányosan, ügyelve a lányok szemszínére és a szülők hajzatára, öltözetére. Még hajgumi is került a copfokba. Kedvenc képem lett és persze várom a többi műremeket. Hátha előre lehet hozni a névnapokat, születésnapokat és egyéb ünnepeket..

3 megjegyzés:

sedith írta...

Olyan jó ilyen kis szösszeneteket olvasni (és írni)!:) Mert nem mindenből telik egy hosszú bejegyzésre, ugye?
Nekem is vannak kedvenc jeleneteim, megrögzött rituálék, amelyek részeseik mindennapjainknak. És nélkülük nem lenne jó.
Hannád nagyon okos, már kiskorában nagyon meglepő dolgokat művelt, mondott. Pl. sosem felejtem el, amikor felvilágosított téged, hogy a blúzod színe nem passzol a harisnyádéval (vagy valami ilyesmi). Mindig csak ámulok és bámulok rajta!:)
(Megsúgom, újságíró létemre, pillanatnyilag halványlilám sincs mi történik a nagyvilágban. Mivel nem tévézek - de sajna, nemsokára mégiscsak foghatóak lesznek nálunk si a tévécsatornák - és újságot is csak nagyritkán olvasok, nem igazán vagyok napirenden a történésekkel. Azt mondom, most pihenek. Majd, ha visszamegyek dolgozni, már úgysem engedhetem meg magamnak ezt az információ-kizárást.)
A kisebbik lányaid pedig tündériek ők is. Biztos, hoyg csak amúgy szívják ők is magukba a sok élményt, tudást, és meglátod, egyszercsak elárasztanak mindennel, amit eddig felhalmoztak. Akkor kapkodod majd a fejed igazán! :)

Nagyon ég az ... égnivalóm, hogy még nem írtam le pl. a padlizsánkrémet vagy a ketchupot. Most is angol házi feladatot kellene inkább írnom. Vagy méginkább ebédet készítenem. De nem, én naplózgatok...

Nem vagyunk már túl fiatalok, de nem is vagyunk öregek. Naná, hogy nem! Tudom, nem kérdezted, de nem esik nehezemre (még;)) megmondani: én 28, a férjem pedig 33 éves.

Amiben a férjed segítségére lenne szükségem az az, hoyg hol kell átállítani a dátumot/időformátumot, hogy a régi, babaszobás bejegyzéseket a megfelelő naphoz, időrendbe tudjam átmásolni? Előre is köszönöm a segítségét!

Puszillak mindannyiótokat! Most megyek inkább angolozni/főzni. Kis eltolódással a kettő kivitelezhető szinte egyszerre!;):p
Edith

éva írta...

Sokminden jut eszembe egy-egy bejegyzésed, megjegyzésed után. Jó lenne egyszer e-mail címet cserélni skype-on.

Puszillak és nagyon jó romantikázást kívánok... ;)
é.

Ewe írta...

Drága Ági!:)))

Nagyon tetszettek a bejegyzéseid és nahát a kiskori képed!!! Mintha Hannát látnám a jégen!:))))) Jó ötlet volt nagyon és megfogadom a tanácsodat, Anyuéknál beszkennelek egy-két fotót magamról/magunkról és párosítom majd Zoziékéval:))))))
Bízom benne, hogy tartogat még a sors számunkra nem is egy találkozót!!!!:))))) Mindenképpen jó lenne. Nahát az az időkerekes!:))))))))))))))))))

Ja és a rajz!!!!!!!! fantasztikus!!!!:)))))))))))))))

Millió puszi:))))