Elég unalmas hónapnak tartom a januárt, bár sokan a megújulás, a fogadalmak hónapjának tartják ezt a hideg, hosszú, ünneptelen időszakot. Ráadásul hideg is van, aminek semmi haszna, legalább a hó esne. Nos, így is gondolkodhatnék de aztán megrázom magam és inkább azt mondom. Jó,hogy ilyen hideg van, mert biztonságosan lehet korcsolyázni a befagyott tavakon. Jó, hogy hamar sötétedik, mert lehet diavetítőzni és könyveket lapozgatni, mesélni, süteményt sütni.
Én most a könyvlapozásra térnék vissza pár mondat erejéig. Hanna tekintélyes könyvtárral büszkélkedhet, ami viszont engem is büszkévé tesz. Nincs elalvás mese nélkül, bármennyire is fáradtak vagyunk egy rövid történet mindenképpen belefér. Örülök, hogy könyvszerető gyerek, aki igényli az olvasást és aki nem mulasztja el megkérdezi egy idegen szóról, hogy mit jelent. A Boribon sorozatot babásnak tartja, ezért ünnepélyesen átadta hugainak, akiknek azóta fürdés után minimum kettőt el kell olvasnom belőle. Szerencsére időnként Hanna is kiveszi részét a gyereknevelésből és átveszi a meseolvasó szerepét. Néha improvizál, időnként emlékezetből mondja és bizony van olyan is, amikor valóban olvassa. Nagyon édesek így összebújva, nyugodtan, szeretetben, civakodás mentesen.
Anna és Peti történetei se nagyon elégítik ki már Hanna mese igényeit. Rövidnek tartja őket és egy idő után már unalmasnak is. Lassan ezek a könyvek is Eszti és Noncsi könyvespolcára vándorolnak át. Helyette inkább a szintén Bartos Erika által írt könyvet de a nagyobbacskáknak szánt Hanna utazásait olvassuk estéről estére. És hogy miket olvasunk mostanában? Hát például Brumi kalandjait Bodó Bélától. Negyven éves könyvből, ami Zoltáné volt valaha és ami annyira kedves és bájos,hogy Hanna igazán szereti meg persze nagy becsben tartja, olyannyira, hogy a minap azt mondta, szeretné ha majd ő is ebből olvashatna gyerekeinek, úgyhogy vigyázzunk rá.
Karácsonykor, anyukám polcán megláttam az én, több, mint harminc éves könyvemet, a Tarka léggömböket. A könyvet, aminek képeit olyan erősen és sokáig nézegettem, hogy ma is beugranak az érzések, amiket gyerekként kiváltottak belőlem .
Nemrég pedig Andersen könyvéből olvastam el a Kis fenyő történetét, mert idén is leszüreteltük a karácsonyfát és ahogy az lenni szokott csúfos véget ért a fa élete, ugyanakkor ezzel a mesével egy kicsit megsirathatjuk, hogy aztán várjuk a következő karácsonyt. (Ilyenkor azért mindig eszembe jut, hogy nem lenne-e jó döntés beruházni egy műfenyőre..)
Aztán egy csomó új könyv érkezett a karácsonnyal és Hanna szülinapjával együtt otthonunkba. Pöttyös Panni naplója, a Cipelő cicák és pár ismeretterjesztő, állatos, földrészeket bemutató kötet mellett, három nagyon szép tündéres könyv gazdagította Hanna könyvtárát.
A kicsik a legjobban Bálint Ágnes TV macis könyvének örültek. A négy Böngészőt már rég elhappolták Hanna elől, nagyon sokáig nézegetik a részletekbe hajló rajzokat, képeket és kiáltják az ismerős tárgyak, állatok neveit egyszerre.
Elkönyvelhetjük, hogy mindhárom lánykám könyvkukac.