Ha egy festő az elmúlt pár napban témát keresett volna legújabb kortárs művéhez nálunk, - bizonyára ezt választotta volna. A csendélet kifejezés különösen találó, mert eszembe juttatja a pillanatot, amikor a fürdőruhák még nem a medence kerítésén lógtak, hanem kis gazdáik testét fedték- és bizony cseppet sem volt csend, inkább csak élet, méghozzá meglehetősen intenzív. Kacagás, visítozás rázta fel kertvárosi utcánk csendjét. Eltelt egy hónap a vakációból de a java még hátra van...
3 megjegyzés
Lesz még alkalom pancsolni, lubickolni közben vidáman kacagni. Most jön még az igazi kánikula.
VálaszTörlésDe klasz kep, edesek lehetnek a csajok a furdorucikban,de mege lesz alkalmuk locsizni biztos.puszika
VálaszTörlésJó kis fotótéma, de tényleg! Én is szeretem az ilyen ellesett, jópofa pillanatokat, mindent megérnek!
VálaszTörlésAzért tudod, irigyellek....mert ugye nálatok akkor is állandó "nyaralás" van, ha nem mentek sehová, csak otthon vagytok és egyszerűen kiszaladnak a lányok a kertbe egy kis medencézésre....ez azt hiszem mindent visz!:)
És persze gondolom, hogy a gyereksereg nem kis decibellel igyekezett az idegeid borzolni, de ahogy gondolom, Te ezt is profin és nyugodtan vezényelted le:) A nap végén meg jöhet egy kis nyugis koktél a medence partján és kész:))
üdv: ZKriszta
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes