RSS

2011. július 31.

Ideális idő




No nem a Balaton parti nyaraláshoz, de ahhoz igen, hogy felkerekedjünk és megnézzünk két időszaki kiállítást, ami egy ideje már izgatta fantáziánkat.

A Ló. Nemzeti lókiállítás a Mezőgazdasági Múzeumban

Elsőként egyik kedvenc múzeumunkba, a Mezőgazdasági Múzeumba látogattunk el, ahol már a Húsvéti óriástojásos tárlat és az erdei állatokat bemutató labirintus is meggyőzött bennünket arról, hogy van esélyünk úgy kijönni az egyébként is meseszép barokk épületből, hogy "Ez igen!". A Vajdahunyad vár irányába mi amúgy is szívesen megyünk, mert a lányok bebeszélték maguknak, hogy vezetéknevükből adódóan ez a vár őket illeti, egyszer majd megveszik...




Hanna egy hetes lovas táborára (amiről majd írok) tettük fel a koronát ezzel a programmal, hiszen a Ló- nemzeti lókiállítás című kiállítást néztük meg és közban sokat okosodtunk.
Különbséget tudunk már tenni a galopp és az ügetés között ha lóversenyre készülnénk, tudjuk mitől kényelmesebb a hintó a kocsinál, messziről felismerjük a lóápoláshoz használatos eszközöket. Ott van Kincsem, a veretlen versenyló csontváza meg persze az érmei is. Tudjuk, hogy kanca volt és élete során öt kiscsikónak adott életet. Érthetően elmagyarázzák a legkisebbeknek is, hogy a lónak hányféle területen van óriási szerepe. A hatalmas ekét húzú ló makettet annyira élethűre készítették, hogy még lócitromot is gyártottak a megfelelő helyre. Persze az ilyeneket azonnal kiszúrják a lányok, igaz azt is, hogy fogat már nem készítettek.
Honnan tudjuk megállapítani egy ló életkorát? Van -e köze a könyvekhez a nyomtató lónak? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre lehet válaszolni a múzeum honlapján. Hannával kétszer is kitöltöttük. Egyszer a múzeumozás előtt, egyszer pedig utána. Az elért pontszámokat elnézve megnyugodtan vettem tudomásul, hogy érdemes volt magyaráznom. A kiállítás végén egy interaktív, játékos rész is található, ami gondolom kényelmetlenül tele van csúcsidőben, ám ottlétünkkor lehetőség volt hosszan kipróbálni a ló szimulátort, ami pont jó levezetésnek bizonyult.
Várjuk a következő kiállítást, ami a hideg éghajlatról és az ottani élővilágról szól majd.








Hatlábúak birodalma a Magyar Természettudományi Múzeumban

A Magyar Természettudományi Múzeum a többi múzeumhoz képest korán felismerte, hogy ha nem teszi gyerkbaráttá, interaktívvá, valamitől különlegessé a tárlatait, akkor megnézheti magát. Emlékszem, már főiskolás koromban írtam egy dolgozatomban, hogy a legjobb úton haladnak affelé, hogy a londoni vagy bostoni természettudományi múzeumhoz hasonlítsanak valemennyire. Szülinapi zsúrok helyszínének is kiváló, Hanna már járt is osztálytársa zsúrján az épületben. Most a meghosszabbított Hatlábúak birodalma című időszaki kiállítás miatt mentünk. A kicsiknek nemrég fejeztem be Lázás Ervin és Lázás Zsófia meséjét a Bogármesét, így hamarabb igent mondtak az ötletre, hogy megnézzük a kiállítást, mint az itthoni punnyadásra szavazó nővérük.
Bevallom nem vagyunk túl jó barátságban a bogarakkal vagy rovarokkal (na ki tudja mi a különbség a kettő között? ). A lányok is csak a katicát a pillangót és a bodobácsot merik megfogni, a többi rovartól menekülnek. Nem tudom, hogy én neveltem beléjük akaratlanul ezt a félelmet vagy ösztönök által vezérelve tartózkodnak a rovaroktól. Mindenesetre nem szeretem ha a gusztustalan vagy az undorító jelzővel illetik ezeket a teremtményeket. A kiállítás azt ígérte, ha a tárlat végére érünk inkább csak csodálni fogjuk őket. Megértettük hogyan készül a kaptár és a méz, láttunk hangyavár térképet, óriási darászmakettet. Persze Hanna fantáziáját a 18 éven felülieknek kialakított rész izgatta legjobban, ám nagyon okosan csak felnőtt által olvasható magasságban és mélységben nézhették végig az erősebb idegzetűek hogyan bomlasztják le a tetemet (malacét) az erre szakosodott rovarfajták és hogy a bűnügyi esetek felderítése során is sok esetben a rovar buktatja le az elkövetőt. Nos ez érdekes volt, de a gyerekekkel inkább az óriási méretű bogármaketteket és a magyarázó szövegeket próbáltuk értelmezni.






Összességében jól összeszedett, tartalmas kiállítást láthattunk. Akadtak jó ötletek, játékos és interaktív elemek is, mégis úgy érzem hatunk közül (velünk volt barátnőm nagyfia is) én voltam a leglelkesebb. Valamivel ösztönöznöm kellett a gyereksereget, így az ajándékboltban vettem egy zsákbamacskát. Még ma készítek egy tíz kérdésből álló tesztet és az kapja meg az általam is ismeretlen tartalmú zacskót, aki a legeredményesebben válaszol a kérdésekre. Egyébként egy ilyen játékos tesztet igazán gyárthatott volna a múzeum is helyettem. Az a tapasztalatom, hogy bármennyire is interaktív és jól összeszedett egy kiállítás, ha nincs valami, amitől folyamatosan ébren tartható a figyelem, bizony csak a kemény mag bírja ki a kijáratig "jólnevelten". Ezt a "Na kislányom, teszteljük, mennyi maradt meg az egészből a fejedben!" módszert egyébként majdnem mindig bevetem és szerencsére a lányok is játéknak és nem számonkérésnek fogják fel. Időnként eszébe jut a kiállítás szervezőknek kvízlapot is adni a belépőjegy mellé, ám sajnálom, hogy legtöbb esetben ez a feladat rám vár. Ámbár nem is sajnálom. A kérdések összeállítása közben ugyanis én is tanulok. Már meg is van az első kérdés. Miért piros a katica?
Ti tudjátok?

Most éppen a Micimackót nézik a lányok apás és Zsófi, Lucás barátnő program keretében a Sugár Moziban. Csakis és kizárólag jót hallottam a rajzfilmről, amit még nem digitalizáltak agyon. Állítólag bájos, aranyos és a szinkron se utolsó. A családban Eszter az, aki ici pici kora óta rajong Micimackóért, ezért senki nem lepődik meg azon, hogy csak neki van Micimackós fürdőlepedője, plüss Micimackója és Micimackós pizsamája, bugyija, trikója. Nemrég, amikor megtudta, hogy Micimackó igazából fiú, egy kicsit kiszeretett a mesefigurából, de hamar rájött, hogy ennek nincs jelentősége, hiszen apa is fiú, mégis szeretnivaló teremtés.. És ha nem is hull a hó és nem is hózik (még), azért Micimackó tényleg fázik július végén, így csak ismételni tudom magamat: Ideális idő ez. A múzeumozáshoz és a mozihoz. Ja és a háztartási munkálatokhoz.

9 megjegyzés:

Minden lében 4 kanál írta...

A lovas kiállítás kedvencünk, a Múzeumok éjszakáján zarándokoltunk el megnézni,
a Természettudományi Múzeum különleges - látogatók által elzárt területeit - Bence fedezte fel nemrég. Micimackó pedig már régi lakója a gyerekszoba falainak (kicsit már szégyellem, hogy még mindig, mert szerintem már kinőtték. Ők imádják, mert az én kezem munkáját dicséri). Bár ők most a Verdák 2-re "pályáznak", ha moziról van szó.
Puszi (irány a konyha - ha már házimunka):
Glória

MJ írta...

Eltűntek már az utakról szinte mindenütt a szekereket húzó szép termetes, izmos hidegvérű lovak és a hintók előtt parádézó kecses melegvérűek vagy sodrottak is.
Ami még nem is lenne feltétlen baj, de sajnos már máshonnan is.

Kreatív Kertész írta...

Szia!
Lebilincselő a blog, lassan utolérem a jelent, most jön 2010, mert előről olvasom. Gratulálok a gyerekekhez, az energiádhoz, a bloghoz, sok programötletet merítettem belőle (egyelőre papíron). Ami miatt írok: tegnap írtam ki ezt a két múzeumot, hogy 4 és 6 éveseimmel megnézzük, szóval jól jött még egy lökés, egy kedvcsináló bíztatás, szerdán pedig foglalásunk van a Micimackóra. :)))
Üdv, sok sikert a továbbiakhoz!!!

Ági meg az angyalai írta...

Glória! Megnézném a művedet a falon!

MJ!A sodrott ló kifejezést még nem hallottam (és a múzeumban sem emlékszem, hgy láttam volna erről bármi információt), úgyhogy most azonnal utánanézek. Mindig de mindig tanulok Tőled valamit.

Kedves Kreatív Kertész!

Nekem meg az ilyen kedves hozzászólások adnak újabb löketet a blog írásához.

Ajjaj! Előről kezdted az olvasást? Az a helyzet, hogy mentegetőznöm kell. 2004-ben még nagyon gyerekcipőben járt a blogírás és a blog fogalma sem volt ennyire ismert. Én is csak a szárnyaimat próbálgattam akkor. Néha, amikor beleolvasok akkori írásaimba szégyenkezem a stílusomon. Azóta azért egy rangos blogos versenyen is elindultam és valami helyezést el is értem. Ez önbizalmat adott. Kíváncsi vagyok te látod -e a változást esetleg fejlődést.
Örülök, hogy idetaláltál hozzám. Megkérdezhetem hogyan?
Jó mulatást a mozihoz és a többi programhoz is, örülök, ogy találtal kedvedre valókat a blogban (is)!

Ágnes

Veres Izabella írta...

Nagyon jo kis programjaitok voltak,annyira jo hogy ilyen sok helyre eltudtok menni es jol is erzitek magatokat ,es foleg hogy a lanyokat is erdekli a dolog.Nagyon aranyosak a lanyok.puszika

Kriszti írta...

A katica azért piros, hogy ezzel az élénk színével elijessze a potenciális támadóit.
Fejemben közeleg egy bp-i kiruccanás. Egy fix program van: a Vasúttörténeti Park látogatása. Jártatok ott? Jó lenne egy kis segítség, hogy mennyi időt vesz igénybe ott körbejárni mindent és vajon jut-e idő másra, mondjuk a ló-kiállításra. Köszi!

Ági meg az angyalai írta...

Iza! Ti sem unatkoztok azért, mindig van miről írnod.

Kriszti! De jó! Ördögöd van! A héten vagy szerdán vagy csütörtökön tervezzük oda a kiruccanást, mivel elég régen voltam és nem tudom mi változott. Színvonalas hely gyerekkel, remélem most is az.
Azt hiszem írtam róla, majd rákeresek..

Veres Izabella írta...

Mi sem unatkozunk,sot jol erezzuk magunkat csak nalunk erre fele nincsenek ilyen jo kis klasz programok,meg egy jatszoterunk sincs ahova elmennek jatszani,vagy jatszohaz,vidampark stb...

Kreatív Kertész írta...

Kedves Ági!
Sajnos a pontos útvonalat nem tudom, hogy bukkantam Hannáékra, de biztos, hogy blogokon keresztül. (A blogok reklámereje ugye...) Én igen friss vagyok blog témában, nem is családi témáról írok, és kertészeti, illetve lakber blogokat olvasgattam ahhoz, hogy megtudjam, milyen is ez, hogyan csinálják mások. Valaki (tényleg nem tudom ki lehetett) válaszolhatott blogjátékos kérdésekre - miket olvas, kinek küldi tovább a játékot, stb. és úgy rémlik, ilyen módon kattintottam a linketekre. Jót mosolyogtam, mikor írtál férjedről (imádnivalóan imádod amúgy!!!), mert korábbi munkahelyem révén találkoztam is vele, a Külügyminisztériumban pályáztunk egy brüsszeli lehetőségre, ha jól tudom, az övé lett, de naná, angolul díszkukák voltunk mellette sztem. Kicsi a világ!

A régi bejegyzések babanaplósak, de a szó jó értelmében!!! Én ezt anno kézzel csináltam, akkor az volt fontos, hogy a gyerekkel kapcsolatos legfontosabb eseményeket rögzítsük, és ez nem baj. Most ez egy igazi BLOG, változatos témákkal, összetett tartalommal, de mégis egy vonalon haladva, ami miatt érdemes követni. Az egyszerre sokfelé kalandozó kötős-varrós-lakberes-kertes stb. blogok hasznos ötleteket adnak, de nem olyanok mint egy sorozat, amit tévében, újságban, könyben figyelsz és várod hogy mi történik a főszereplővel. Szóval van változás, nagy a fejlődés (írom ezt én, mint 5 hetes blogger, gáááááz!)de szégyenkeznivaló aztán semmi nincs a régi bejegyzésekben sem!!!

Bocs hogy hosszúra sikerült, törölheted is, mert nem a cikkhez kapcsolódó megjegyzés, de igyekeztem kimerítő választ adni.
Szép estét! Dóra