A Valahol Európában című musicalből ismert dalrészlet is elhangzott szombaton a bemutatón. Ezen kívül a Muzsika hangjából a Dó-Re-Mi, de láthattunk balett alapgyakorlatokat és a Macskakirály című színdarabból egy részletet. És ezzel még mindig nem volt vége. Mert jót mosolyogtunk Janikovszki Éva Gyereknek lenni nagyon nehéz című művén és a cowboy táncon, amit a kis csapat adott elő. Mindezeket öt nap alatt tanították meg a meglehetősen vegyes korosztályból álló színjátszó táborosoknak a Pódium színház lelkes és tökéletesen elhivatott tanárai. Komolyan csak ámultunk bámultunk, micsoda változatos produkcióval bizonyították be, hogy érdemes volt a vakációból egy hetet rájuk áldozni. Valamikor májusban akadt meg a szemem a felhíváson, hogy Bednai Natália, a Madách Színház néhány színészével együtt megalapította a Pódium Színházat és most nyári félnapközi jellegű tábort tart olyan gyerekeknek, akiket érdekel a színjátszás, a színház, a tánc, az ének. Hát Hannát érdekli az biztos, annak ellenére, hogy a "Na kislányom mi leszel ha nagy leszel?" kérdésre esze ágában sincs azt válaszolni, hogy színésznő, táncosnő netán énekesnő, aminek mellesleg apukája módfelett örül. A félnapközi azt jelenti, hogy az ebédet már itthon fogyasztotta el Hanna, tízórairól meg én gondoskodtam. Az eredetileg a XVII. kerületben tartott foglalkozásokra végül a XIII. kerületben a cseppet sem fényűző SÍN kulturális központ próbatermében, amolyan igazi tükrös, rudas, spéci padlós helyszínen került sor. Hanna rettenetesen élvezte, pedig senkit nem ismert a résztvevők közül, igaz ez sosem okozott neki problémát. Boldogan hozta haza szövegét, gyakorolta a dalokat, amelyeket azóta persze megtanulták hugai is, sőt én is, annyiszor hallottuk. Fáradtan, de feldobódva érkezett haza minden foglalkozás vagy nevezzük próba után. Kivirult és látszott rajta, hogy valóban élvezte a nála nagyobbak és kisebbek társaságát, az ének -, a balett- és a színházi gyakorlatokat. A szombati bemutatót egy művelődési ház balettermében tartották meg.




Anyukám elkísért bennünket és büszkén hallgatta a Hanna tehetségéről szóló mondatokat, amelyek az oktatók szájából hangzottak el. Saját szemünkkel láttuk, hogy öt nap alatt Hanna bevágta nemcsak a saját - de a többiek szerepét is és az összes egyáltalán nem könnyű musical dalt is. Macskacicó szerpét tündérien alakította és ugyanúgy, mint az iskolai szereplések alatt, most is azon izgult csak, hogy a többiek el ne rontsák.







A My fair Lady dalát ugyan egy nagyobb lány énekelte a bemutatón, itthon azonban nem telik el nap annélkül hogy ne hallanám, hogy nem kell néki más csak egy albérlet és hogy Isten küldjön egy férfit a készletből, ami valljuk be furcsán cseng egy majdnem 8 éves kislány szájából (sőt az öt évesekéből is). Volt idő, amikor rajongtam a musicalekért, egy ideje azonban nem ez az a műfaj amiért színházba megyek. Hanna kedvéért azt hiszem majd újra meg kell néznem, hallgatnom néhányat.


Mérlegelnünk kell, hogy az értékes szombat délelőttöket mivel töltsük szeptembertől. Hanna folytathatná a színházasdit a SÍN-ben, a kicsik is alig várják, hogy a kerület kicsiny színházának a Holdvilág Kamaraszínházban tartott Morzsa színpad foglalkozásain részt vehessenek. Mi addig Zoltánnal kosárral a karunkon és kéz a kézben piacra mehetnénk. Valljuk be egyik se rossz program. Mondom. Majd meglátjuk.


Ide még jön egy mozgókép, aminek feltöltése Zoltánra vár, nekem beletört a bicskám..