Ha léteznének még úttörőtáborok, olyanok, amilyenekben gyerekként szinte minden évben részt vettem, biz' Isten befizettem volna Hannát egybe. Utánozhatatlanul jó hangulata volt ugyanis ezeknek a többnyire katonai sátrakban, összecsukható ágyakon, hálózsákban töltött nappaloknak, éjszakáknak és harmat illatú hajnaloknak. Szerettük a zászlófelvonást a ronda barna tábori ingben és az ehhez kapcsolódó összes formaságot is, aminek semmiféle politikai magyarázatot nem tulajdonítottunk. Gyerekként pláne nem érdekelt bennünket, hogy ez a kommunizmus a Szovjetúnió vagy mindkettő hozadéka. A nyakkendőt is szívesen hordtuk ha kellett, mert az összetartozás érzését hordozta magában. A hajnali vagy éjszakai tábor őrség különösen nagy kaland volt mindannyiunknak. Minden neszre figyeltünk és próbáltunk nem elaludni. Pusmogtunk és az őrségváltásnál ijesztő történeteket találtunk ki. De jó is volt azokat a tinglitangli úttörődalokat énekelni teli torokból, mert remek ritmussal írták meg gondolom megrendelésre a zeneszerzők de olyan jól, hogy nemrég Hannának felidéztem belőle egyet kettőt, amit huszonvalahány éve a tábortűznél tanultunk. Zseniálisan jó programokat találtak ki a táborvezetők, egy percig sem unatkoztunk. Legemlékezetesebb az erdei esti, gyertyákkal övezett bátorság úton való misztikus séta volt de a tejes teát is az egyik ilyen alkalommal ismertették meg velünk, amiből dal is született és amire máig emlékszem. Az utolsó úttörőtáborban, amin részt vettem, rendeztek egy szépségversenyt is ameinek az abszolút kategóriáját megnyertem vagyis kikiáltottak a tábor szépének, ami nyolcadikos kissé önbizalomhiányos bakfis lányként bizony jól jött nekem. Azóta is megvan az aranyalmás oklevél életem első és utolsó szépségversenyéről...időnként leporolom. Jártam Acsán, Zebegényben, Domonyvölgyben és Aszódon úttörőtáborban és én mondom biz' Isten befizetném Hannát egy ilyen hangulatú úttörőtáborba ha lenne. De nincs...

Van helyette ezer féle tematikus tábor. Lovas, judo, torna, úszó, ének, színjátszó, balett, főző, rajzfilmkészítő, jóga, sport, mackó, tündér, tenisz, báb, zene, vitorlás, kreatív, nyelvi, önismereti, agykontroll, indián... Csak kapkodtam a fejemet a kínálat láttán és azt éreztem fel van adva a lecke, hogy ezek közül megtaláljuk azt, ami valóban megfelelő színvonallal szolgál és az ára is elfogadható. Olyat kerestem, ami valóban tartalmas elfoglaltságot ígér a gyerekeknek, ahol nem unatkoznak, lézengenek.

Az úszótábor evidens volt, mert egyrészt az uszoda gyalogtávolságra van tőlünk, másrészt Hanna még mindig nem magabiztos a mély vízben így rá fér egy kis továbbképzés. Ráadásul egy csomó osztálytársa sőt imádott unokatestvére, Nóri is beiratkozott a júniusi kurzusra, így remekül érezték magukat még ha a beígért kézműves foglalkozásból csak egy volt megtartva, egy délelőtti úszás el lett mismásolva és úszni sem tanult meg Hanna az egy hét alatt. Az Aligátor úszótábor már nem olyan, mint régen volt. Túl sokan vannak, személytelenné vált...És bár remekül érezte magát Hanna, nem adnék nekik csak egy gyenge hármast.



Azért kíváncsi voltam hogyan fejlődtek a gyerekek, így rendeztem egy eredetileg sütipartinak nevezett medencés bulit nálunk. A "rendezvény" hivatalos apropója az volt, hogy megnézzük mennyit fejlődtek a gyerekek az egy hét alatt. Nem hivatalos célja pedig csak annyi, hogy jól érezzük magunkat, hogy a remek osztályközösség egy kis csapata jobban kibírja egymás nélkül az iskolamentes napokat, hogy mi szülők még jobban öszakovácsolódjunk és közben együnk, igyunk. A sütiparti végül kiegészült hamburger partivá, mert még időben eszembe jutott, hogy talán mégiscsak szerencsésebb lenne valami tartalmasabb étellel készülni a gyereksereg fogadtatására, mert bizonyára nemcsak Hanna volt az, aki minden úszótáboros nap végén farkaséhesen jött haza, és az egyébként nem kifejezetten falánk vagy jó étvágyú lányunk az asztalt is megette volna... Zoltán vállalta magára a hamburgersütő szerepet, mert abban profi és mindezidáig verhetetlen is.
A víz melegítéséről a nap gondoskodott. Én ugyan kissé hidegnek tartottam de a gyerekeket cseppet se zavarta és csak többszöri felszólításra, fenyegetésre, zsarolásra voltak hajlandóak kijönni a medencéből. Jó volt látni, hogy a másik gyereke is szemtelen, visszaszól, nyávog, alkudozik, duzzog de persze nem erről szólt a buli és általános jó hangulat uralkodott az eddig tévedésből nagynak hitt hátsó teraszon. Zajos, hangos, nevetős, visongós buli volt. A pattogatott kukoricát elfelejtettem felszolgálni de legalább nem mentek el kávé nélkül a vendégek ami nagy szó, sőt kyr royallal is koccintottunk pár anyukával, szóval igyekeztem jó házigazda lenni, ami nekem nem megy olyan könnyen, mert a végén mindig megállapítom, hogy valamit elfelejtettem, hogy nem váltottam csak két mondatot valakivel, pedig én úgy terveztem, hogy magasröptű beszélgetéseink (is) lesznek. Az is olyan ránk jellemző volt, hogy a búcsúzkodó és a kijárat felé igyekvő vendégeket hirtelen megállásra késztettük, mert akkor jutott eszünkbe, hogy a beígért ping-pong bajnokság elmaradt pedig az asztal kinyitva várta az kert első részében a vállalkozó szellemű szülőket, akik közül néhányan tényleg lapakolták a cuccaikat és egy-két meccsre még maradtak.

Este, amikor az eseményeket elemeztük Zoltánnal, megállípítottam, hogy szívesen részt vennék valami "hogyan legyünk tökéletes(ebb) vendéglátó háziasszonyok" tanfolyamon, mert akkor talán eszembe jutott volna időben, hogy a kerti asztalunk megnagyobbítható és valahogy összeszedettebb, filmbe illő forgatókönyv szerint zajlottak volna az események. Bár lehet, pont ettől a sok "hiányosságtól" volt olyan jó...






Természetesen a vízi sorjátékokat is elfelejtettem bevetni, talán azért mert ennélkül is remekül szórakoztak a gyerekek a medencében. Azért megosztom veletek a site-ot, ahol angolul ugyan, de remek játékötleteket találtam. A vizes pólósat és a poliposat egyszer majd kipróbáljuk...már ha nem felejtem el.

Íme a hasznos site sok-sok remek parti játék ötlettel: http://www.birthdaypartyideas4kids.com/pool-party-games.htm