Gyerekbarát legyen! Ez az egyetlen szempont lebegett a szemünk előtt a hotel - és az úticél megválasztásakor is. Az alig egy órás kellemes repülőút teljesítette ezt a kritériumot, ahogyan az all-inclusive szállás is a megszámlálhatatlanul sok medencéjével, csúszdákkal, folyamatos terülj-terülj asztalkámmal és családi szobákkal. A repülőtéren a nevünkkel ellátott táblával már várt ránk a taxis. A sziget északi csücskébe a Roda nevű településre vitt bennünket először a tenger mentén húzódó úton, majd a hegyeken át a szerpentinen kacskaringózva. A lányok ebből már semmit nem láttak, mert elaludtak és csak egy óra múlva, érkezéskor ébredtek fel. Az elegáns hallban aztán nagy örömünkre észrevettük a szimpatikus magyar családot és összemosolyogtunk. A recepción megtudtuk, hogy a szállodában amúgy ritka vendég a magyar, sokkal inkább orosz, angol, francia vendégekhez vannak szokva.

Zoltán a lányokkal azonnal a teraszok alatt végig húzódó sós vízű medencébe vetették magukat, amíg én kipakoltam. A családi szobákkal rendelkező rész úgy van kialakítva, hogy a földszínten lakók a terasz közepén található kis ajtón át egyenesen a medencébe ugorhatnak. Bevallom annak ellenére, hogy nagyszerű ötlet, én jobban örültem, hogy úszni még nem tudó lányaimmal együtt az emeletről szemlélhettük mindezt.





A pazar vacsora után aztán már az igazi tengerpartra vágytak a lányok így aztán elindultak qa többi medence fölött húzódó hídon és további apartmanokon, gondosan ápolt kerten át a partra. Én addig visszaszaladtam a fürdőruhákért és egyéb nélkülözhetetlen kellékekért. Mire a homokos partra értem, a lányok visítozva fröcskölték egymást egy szál bugyiban és élvezték, hogy hosszan sekély a tenger valahogy úgy, mint Lellén a Balatonnál, ráadásul Hanna szerint nem is annyira sós, mint azt várta. Lehuppantam egy nyugágyra, szememet a közeli albán hegyeken - meg a környező valóban zöld szigeten pihentettem. Körülöttem csokibarnára sült nyaralók olvastak, labdáztak, mindenféle idegen nyelven beszélgettek.





Minket elárult sápadt bőrszínünk: igen ma érkeztünk és egy hetet maradunk. Punnyadni fogunk bizony. Délelőtt és délután is itt leszünk a parton. Enni azért bemegyünk az étterembe, mert nem bírunk ellenállni a felfoghatatlanul sok finomságnak. Délben visszavonulunk a szobánkba egy kis sziesztára, hogy este még kipihenten táncolhassanak a lányok a Mini diszkóban és megnézhessük az amfiteátrumban az aktuális műsort. Majd megszokjuk mi is a kabócák éktelenül hangos koncertjét és reggel a felfoghatatlan mennyiségű madár csicsergését. Egy napot szánunk arra, hogy kimerészkedjünk a rezervátumból, Erzsébet királyné szépséges palotája, az Achilleon kedvéért. Nagylány koromban szinte minden regényt elolvastam a magyarok királynéjáról. Hannának is sokat meséltem róla, a bokáig értő hajáról, szépségéről, vadócságáról, lovas tudásáról, kalandozásairól. Bérelünk majd egy autót és bemegyünk a fővárosba, ami cseppet sem görögös, sokkal inkább imádott városomra Velencére hasonlít, de arra aztán nagyon. Igen. Homokvárépítős, fagyizós, lubickolós, napfürdőzős, nyugágyas, nyaralásra vágytunk. Olyanra, amilyet huszonéves korunkan el se tudtunk képzelni, hogy élvezni tudnánk. Már nem vagyunk húsz évesek és közben lett három kislányunk. A nyaralás értelme, lényege némileg átalakult. Idén az aktív pihenés helyett a passzív pihenést választottuk és itt teljesült a vágyunk.