Jelentem, továbbra sincs tévénk. Még mindig remekül megvagyunk a bárgyú műsorok nélkül. Az X Faktor az egyetlen adás, amire igazán kíváncsiak lennénk, így aztán a laptopon keresztül utólag megnézzük, vagyis új tehetségek terén képben vagyunk azért. Néha viszagondolok arra az időszakra, amikor a tévé szabályosan elrabolta az időnket mindentől, ami igazán fontos. Nem tudom meddig maradunk tévé mentesek, mindenesetre én fürdőzöm most ebben az állapotban de nagyon..

Minden nap társasjátékozunk. Van olyan, hogy mind az öten, van, hogy csak a három lánnyal én, de ha külön igényt nyújtanak be, akkor megoldható, hogy mind a hármukkal egyenként egy anya-lánya, csak kettesben menetet játsszunk le. Kaptunk egy gyerek Monopolyt, van Jengánk de szeretik a Bus Stop számolós játékot is, a kő-papír-ollót, amit persze lehet kézzel is játszani de ezzel a műanyag szerkezettel még viccesebb. Az én kedvencem a fagyigombócos TRIO de vannak örökzöldjeink is, mint a Malom, Master Mind, Colorama. A lányok valami miatt kedvelik még a Bogyó és Babóca társast és az én ősrégi Otthontól az iskoláig című közlekedési játékomat is. Utóbbi kettő és a három lányom adta az ösztönzést ahhoz, hogy végre megalkossunk egy saját verziót. Olyat, ahol a játékosok mi magunk vagyunk és a szerencsemezőkön olyan élethelyzetekkel találkozhatunk, ami velünk kapcsolatos. A "vonat peronján utaztál, lépj vissza nyolc mezőt" és a "segítettél almát szedni Bogyónak, jutalmul újra dobhatsz" helyett biztosan viccesebb és mindenképpen személyesebb ha a mi életünkből veszünk ki néhány morzsát és rólunk szól a játék. Vagyis ha valamelyik játékos szana széjjel dobálja a ruháját a szobában (van ilyen nálunk az életben), akkor vissza kell lépnie tizet, de ha szépen fogat mostak lefekvés előtt (ilyen is akad), akkor dobhatnak újra. Ha a lovas táborban ügyesen ügettek és a kobakot is felvették, előre léphetnek, ám ha nagyon elfáradtak (pont a cél előtt) az oviban, iskolában, akkor a nyaralós mezőre kell lépniük. Ha a családi kirándulás idején letépték a védett virágot (nem szokták de biztos ami biztos..), bizony kimaradnak egy körből, ha viszont csodás gipszfigurát festettek a Gipszkorszak játszóházban (hol máshol?), akkor előre léphetnek ötöt. A cica farkának meghúzásáért is büntetés jár (khmm- khmm), a sütés közben elszenvedett kis sérülés miatt pedig kényszerpihenő. A nyávogásmentes fésülködést is plusz pontokkal értékeljük, ahogyan azt is ha ügyesek voltak zongora órán.




Az előbbiekből azért biztosan kiderült, hogy a szabályt nem egyedül találtam ki... Ez volt a társasjáték gyártás legélvezetesebb, nevetős része .
A kivitelezés nagy része rám maradt egyébként, a lányok csak a díszítés, matricázás idejére hagyták abba a kinti játékot, hogy bent folytassák velem a nagy művet, aminek külalakja csupán fantázia kérdése, "ezerféleképpen" lehet elkészíteni, attól függően, hogy milyen eszközök állnak éppen rendelkezésünkre.

A miénkhez ezeket használtam fel:

3-4 doboz számolókorong
színes papírlapok
1 ív kemény kartonlap
1 ív kevésbé merev papír, amit a kartonra ragsztunk rá majd
matrica
szám matrica (filctollal helyettesíthetjük)

és így készítettük el:

A puhább kartont ráragasztottam a keményre. A számolókorongokat egymás mellé ragasztottam, úgy, hogy időnként a színes papírokból kivágott kör következzen, hiszen ezekbe kerülnek a matricák, díszítések, ez lesz az a mező, ahol valami izgalmas vár a játékosra. Csak ezekbe az akció körökbe ragasztottunk számot. Leültem a laptop elé és bepötyögtem a nagy körökre vonatkozó utasításokat, amiket a lányok diktáltak nekem egymás szavába vágva, nagy nevetések közepette. Voltak egészen extrém ötleteik is...

Amikor elkészült, azonnal kipróbáltuk és megállapítottuk, hogy ennek a játéknak lelke van, másképp nem történhetett volna meg, hogy Eszter háromszor lép a macskás mezőre, Hanna a ruha széthagyósra, Noémi a szépen festősre én pedig az elutazósra...
Az, hogy külön lapon vannak az instrukciók, azért is jó, mert ha megunjuk vagy aktualitását veszítik a mondatok, újakat találhatunk ki. Ekkor csak le kell kapirgálni a matricákat ügyesen a karikákról és egy kis fazonigazítással máris új játékot kapunk.

Eszembe jutott még az is, hogy ajándékba is gyárthatnánk valamelyik barátunknak karácsonyra, szülinapra. Nem tudom örülnének -e neki. Az fontos, ogy jó barátaink legyenek, mert a nagy színes mezőkbe az ő kis életük mozzanatait kell megfogalmazni.




Ja! A családi társasjátéknak sajnos még nincs frappáns neve. Egyszerűen nem jut eszünkbe semmi különleges vagy éppen egyszerű, ami még ráférne a játék keretére vagy ha majd lesz megfelelő méretű dobozunk, akkor annak a tetejére. Ha neked kedves olvasó kipattan valami jó cím a fejedből, kérlek oszd meg velem! Valami ajándékot is kaphatsz érte vagy csak dobhatsz még egyszer. :-))