Különdíj a vakációs naplónak



Aki régóta nyomon követi naplómat, az tudja, hogy egy ideje vakációs naplóban örökítjük meg a lányok nyári élményeit. Hannával negyedik alkalommal- , a kicsikkel pedig második éve készítünk élménynaplót. Korábban már leírtam, hogy az ötlet Hanna amerikai unokatestvérétől származik, aki amikor még éltek nagyszülei, (azaz Zoltán szülei), gyakran nyaralt Magyarországon. Azt már nem tudom, hogy az ottani iskolában adták fel házi feladatként neki, hogy készítsen u.n. "show and tell" azaz "mutasd és mondd" típusú nyári naplót vagy anyósom fejéből pattant ki az ötlet, mindenesetre én már akkor elhatároztam, hogy ha egyszer gyerekem lesz (sosem gondoltam volna, hogy három is !!), majd én is készítek vele (velük) ilyesmit.

Nos, az első két évben Hanna még nem ismerte a betűket, így aztán beragsztottunk mindent, ami a nyári szünettel kapcsolatos barangolásokra, kirándulásokra, programokra emlékezteti. Buszjegyet, beleépőjegyeket, repülős beszállókártyákat, képeslapokat, szalvétát, névjegykártyát, karszalagot.
Következő évben már tudott ákom bákom betűkkel írni, így a főbb címeket ő jegyezte le a naplóba a beragasztott képek és fecnik mellé. Rutinosan adta kezembe a kezelt belépőjegyeket azzal, hogy "Anya, erre szükségünk lesz a naplóba, tedd el kérlek!"




Idén aztán nemcsak kedvtelésből fogtunk neki a füzet szépítéséhez, hanem mert a tanító nénik arra kérték a gyerekeket, hogy ha lehet, valamilyen formában jegyezzék le egy két mondatban a nyári élményeiket. Nem adtak több instrukciót, mindenkinek a fantáziájára volt bízva, hogy hogyan hajtja végre a feladatot, amelynek célja gondolom elsősorban az volt, hogy ne felejtsék el az elsőben megtanult betűk formálását a nagy nyaralásban a gyerekek.
És mivel mi felkérás nélkül is boldogan gyártottuk korábban a vakációs naplókat, sőt erre bíztattam mindig a kedves olvasókat is, hát ha lehet most még jobban beleadtunk apait anyait. Hanna szorgalmasan írt, radírozott, írt, radírozott, kivágott, színezett, kiemelt, hajtogatott, tervezett. Büszke vagyok rá, hogy az ő műve, hogy írott betűi díszítik a sok képet. Egyedül a borító laminálásában segítettem. Persze ott voltam mellette akkor is, amikor egy új fejezeten dolgozott. Egyrészt, mert kérte, másrészt meg olyan jó volt együtt felidézni a vakáció pillanatait és ezzel kapcsolatos mondatokat megfogalmazni, hogy áldom a pillanatot, amikor az egész ötletet megláttam.











Szeptember első napjaiban be kellett vinniük a gyerekeknek a kész műveket az iskolába. Akkor még nem tudtuk, hogy azért, mert kiállítják mindet sőt zsűrizni fogják őket a nyári olvasmányélményből készült rajzokkal együtt. Igazán szép remekművek készültek, a legkülönfélébb technikákkal. Akadt rajz és napló is, ahol nyilvánvaló volt a segítő felnőtt kéz közreműködése a mű készítésekor, az hogy bizony sok szülő is belelkesült a nyári szorgalmi feladattól. Értékelem, hogy a díjátadón mindenkinek elismerték a munkáját, hogy mindenki kapott legalább egy kis oklevelet, a legjobbak pedig társasjátékot, sőt mi szülők a szokásos e-mail levelezési listán keresztül a tanító néniktől egy kis vállveregetést is.

Ma megszületett az eredmény: Hanna naplója különdíjas lett. Kapott egy erről szóló oklevelet és egy logikai játékot. Örült, neki, mert sok időt töltött a szépítésével, ő tervezte, ő írt csaknem minden oldalra a számomra oly kedves kis betűivel. Én meg azért, mert bár a blogon keresztül sok bókot kaptam, hogy milyen nagyszerű ötlet egy ilyen vakációs napló és néhányan kedvet is kaptak saját példány elkészítéséhez- ez mégiscsak egy hivatalos elismerése annak, hogy szép és tartalmas lett. Mondjuk Hanna nyara is az volt, így aztán nem volt nehéz ugyanilyenre gyártani az idei naplót.

Természetesen a kicsiknek is lett egy-egy vakációs füzete. Emlékszem nyár elején milyen hosszan gondolkodtak azon a papírboltban, hogy görögdinnye vagy narancs mintás legyen a füzet eleje. Együtt ragasztgattuk be a prospektusokat, ismertetőket, jegyeket,fényképeket, blokkokat, csomagcimkéket. A legjobban azt szeretem ebben, amikor felidézzük az élményeket, amikor újra átéljük a nyári kalandokat. Aztán akkor jó, amikor eltelik jó sok hónap vagy esetleg egy év is és egyszercsak azt látom, hogy előveszik művüket és elmélyülten nézegetik. Időnként a homlokukra csapva azt kiáltják: Tényleg, itt is voltunk, el is felejtettem és még olyanokat is, hogy "Itt nagyon jó volt, ugye elmegyünk máskor is?"









Én pedig máris klassz, ötletes és szép vakációs naplónak alkalmas füzetre vadászom, hiszen biztosan jövőre is készítünk "show annd tell" albumot. Összesen hármat. Hannának az ötödik kötetét, a kicsiknek pedig a harmadikat.

You Might Also Like

6 megjegyzés