RSS

2011. május 29.

Menyasszonyfa



Eddig menyasszonyfának hívtuk de a lányok szerint a vattacukorfa elnevezés még ennél is találóbb. Tény, hogy különlegesen szép dísze nem túl nagy kertünknek ez a fa, ami igazából bokor. Azt sem tudom pontosan mi a neve, talán mogyoró, de nem az a klasszikus. Mivel nem mi ültettük, hanem az összes növénnyel együtt, ezzel vettük meg a házat, amiben hat éve élünk, - nem tudtam kideríteni az igazi nevét. Pedig kérdezik gyakran. Megállnak az utcában és gyönyörködnek a szélben hajladozó pomponokban, a habokban, a vattacukorban.






Mi pedig minden évben eljátsszuk a szokásos paróka mókát vele, amikor a fejünkre próbáljuk és hosszan nevetgélünk azon milyen frizuránk lett.
Gyereknap van ma. A mi családunkban sosem ünnepeltük, nem kaptam extra ajándékokat május utolsó vasárnapján. De nem is hiányzott. Milyen jó úgy és ott gyereknek lenni, ahol nemcsak gyereknap van gyereknap. Minden gyereknek ezt kívánom. És olyan sikongatós, nevetős háttérzajokat, mint amilyet most én hallok...és persze mindig ugyanarra gondolok ilyenkor..jaj csak nehogy sírás legyen a vége, sokáig tartson az idilli állapot meg hogy remélem sikerül Hannának, Esztinek és Noéminek csodás gyerekkort varázsolnom.

2011. május 25.

Boldogságterv ajándékba

Négy híján kétszáz kedves olvasó névjegye azaz kis fotója emeli blogom fényét. Majdnem kétszázan vállalják arcukat a "kövess" gomb megnyomásával. Mindegyiküket megölelném egyenként, hiszen ez a szám nekem ijesztően soknak tűnik és a blogolás felelősségét is eszembe juttatja - de az ölelkezés helyett inkább azt gondoltam ki, hogy ha eléri a számláló a kerek számot, kisorsolok egy könyvet azok között, akik ott kacsintanak a blog bal oldalán és írnak egy megjegyzést miszerint nagyon szeretnének részt venni a játékban. Ha még emellett azt is megmondják nekem, hogy volt -e az elmúlt évek alatt olyan ötlet, tipp, ajánlat, amit tőlem vettek és még be is vált, hát az igazán nagy ajándék lenne a magam fajta bloggernek.

(A facebookos rajongóknak majd egy másik játékkal kedveskedem ha ott is kétszázan lesznek, ez most a Google követőknek szól..)

No és hogy melyik könyvet lehet megnyerni? Egy olyat kerestem, ami nekem is tetszik, ami sokat adott már az első pár oldal után és amelyiknek mondanivalója a legtöbbünkre ráfér.

Szétszórt, szórakozott, kapkodós nőknek különösen. Félreérthetetlenül amerikai stílusban íródott, egyszerre vicces, elgondolkodtató és az az érzése támad az embernek, hogy körülötte is lehet egyszer rend, nyugalom, béke de ami a legfontosabb, még annál is boldogabb és teljesebb ember lehet, mint amilyen most. Rávilágít, hogy ne foglalkozz piszlicsáré dolgokkal, az igazi értékre koncentrálj. Felráz és azt mondja, az igazi értéket keresd. A boldogságot. Ez is a könyv címe: Boldogságterv




A könyv ajánlója így szól: "Egy esős délutánon Gretchen Rubin a föld legprózaibb helyén, egy belvárosi buszon megvilágosodik. Rádöbben, hogy vánszorog a nap, de rohannak az évek, múlik az idő, ő pedig nem koncentrál eléggé azokra a dolgokra, amelyek igazán számítanak. Ott, abban a szent pillanatban eldönti, hogy rászán egy évet a boldogságára.

A tanulságos, mégis szórakoztató, gondolatébresztő, de lenyűgözően olvasmányos könyv nyomán mindannyian kedvet kapunk életünk megváltoztatásához. Azonnal hozzá akarunk látni, hogy kis lépésekkel nagy változást vigyünk véghez."

A harmadik fejezet a munkáról szól, azon belül is arról, hogyan törjünk magasabbra. Az első tanács az, hogy "Indíts blogot!"Na hogy tetszik?

Hajrá! Várom a 200. olvasót és a kommenteket.
Ja, és köszönöm, hogy itt vagy ott, így vagy úgy, titokban vagy nyilvánosan olvassátok tükörcserepeimet. A zugolvasók persze most nem játszhatnak de a könyvet nekik is ajánlom, hátha profitálnak belőle.

2011. május 24.

Hanna, Noémi és Eszter névnap




Virágszáljaim tavasszal ünneplik névnapjukat és bizony igénylik is a megemlékezést, a különleges bánásmódot, a meglepetést, az extrákat a napon, amely csak az övék.
Gondoltam megvárom az estét, Eszter névnapjának végét és csak azután írom le hogyan tettük kicsit különlegesebbé számukra a napokat, amikor az ő nevüket mondta be a rádió, a tv és amikor az ő nevük volt végre a naptárba beleírva, persze vastagon bekarikázva.


Március 28. HANNA
A név jelentése: kegyelem
A név eredete: Héber eredetû, a Johanna rövidülése és az Anna eredeti héber alakja


Azon a napon boldogan ment iskolába Hanna. Vitte magával az előző nap összeállított kókuszgolyókat és a házi készítésű raffaello édesség hamisítványt, ami szerintünk egyébként jobb, mint az eredeti...
Azon a napon kicsit korábban ment érte Zoltán az iskolába, nem maradt a napköziben. Én addig egy kis táskába összepakoltam a meglepetéshez szükséges kellékeket, váltóruhát, bukósisakot és a kis fekete kesztyűjét is. Nem tudta hová készülünk. Állítólag az autóban hazafelé úton azt mondta Zoltánnak, hogy a legjobban annak örülne ha lovagolhatna, de persze nem lesz csalódott ha mégsem ez a meglepetés program, mert bárminek örül majd. Zoltán szemrebbenés nélkül hallgatta Hannát. Felszedtek a ház előtt és tovább folytattuk a titkolózást. Amikor leparkoltunk Cinkotán, bekötöttük a szemét és valahogy átöltöztettük. Persze Hanna agyafúrt gyerek és azonnal felismerte lovaglónadrágját, amit próbáltunk ráadni és innentől kezdve már nem volt értelme tovább tagadnunk, hogy igen, akkor ő most részt vehet egy egy órás lovas oktatáson neve napja alkalmából és mi mindketten majd nézzük és büszkék leszünk rá és csak kicsit izgulunk. Hanna szeme ragyogott a boldogságtól. Az enyém is attól, hogy ennyire jól beletrafáltam abba, hogy minek örülne nagylányunk a legjobban.
Ügyes volt és nagyon hálásak voltunk a szívvel-lélekkel oktató férfinak, aki azonnal átérezte miért olyan fontos nekünk, neki az az egy óra.




Április 22. NOÉMI
A név jelentése: gyönyörűségem
Na ja. Erre mondják latinul, hogy Nomen est omen.
A név eredete: héber


A névnaposok nálunk megrendelhetik tőlem kedvenc süteményüket, tortájukat, édességüket és aznap este velem azaz mellettem a htvesi ágyban aludhatnak egész éjjel. Ha igénylik, akkor olajos masszázst is kaphatnak és két mesét. No meg kitalálhatják, hogy hová menjünk el együtt, tesók nélkül vagy ha nem bánják a kísérőket akkor testvérekkel együtt.
Noémi igazán nem tette magasra a mércét, amikor kedvencét a meggyes pitét rendelte. Egy marcipán bevonatú tortát nyilván tovább tartott volna összedobni és bár biztos vagyok benne, hogy az ünnepelt kedvéért megsütöttem volna, azért örültem, hogy az elronthatatlan, ősi családi recept szerint készíthettem a pitét.
Noémi az aquaworldbe vágyott, ahová Zoltán el is vitte mindhármukat. Hallani sem akart ugyanis arról Noémi, hogy testvérei itthon maradjanak. Örült jelképes kis ajándékának egy felfújható csónaknak. Azonnal beletelepedett és majszolni kezdte a meggyes pitét, közben pedig százszor megkérdezte, hogy mikor lesz nyár és mikor ringatózhat a medencében az ajándékában. Az áhított Disney mintás fürdőlepedőt pár nappal később kapta meg de így is örült neki. Mondanom se kell, hogy újból meg kellett számolnunk a napokat és a naptárhoz siettünk, hogy a nyár kezdetét keressük együtt.




Május 24. ESZTER
A név jelentése: Mirtusz, csillag
A név eredete: Héber vagy Perzsa eredetû



Eszterem napokkal névnapja előtt azon morfondírozott, hogy egyedül jöjjön velünk a Margitszigetre Bringóhintózni vagy megengedi, hogy testvérei is vele jöhessenek. A sütiválasztással hamar megvolt, ő is megkegyelmezett és a francia almatortát rendelte, amit csukott szemmel és 15 perc alatt elkészítek.
A Bringóhintózást is pontosan megtervezte. Úgy gondolta majd ő vezeti a kicsi, gyerek bringót és majd meghatározott időközönként enged maga mellé felváltva valakit testvérei közül. Én Zoltánnal egy nagy bringóval követnénk őket és valamelyik gyerek előttünk pöffeszkedhetne.
Pontosan így történt. eszternek jutott a Pötyi nevű pöttyös járgány, hiszen pöttyöskendő a jele az oviban. A miénk POM-POM lett, ami azért jó, mert Eszter kedvenc színében, rózsaszínben pompázott, ráadásul Csukás István mesehőse most lett abszolút kedvenc a kicsik és Hanna körében is.
Ragyogó napsütésben, madárcsicsergés közepette tekertünk a Margitszigeten hétköznap délután. Az Anna és Petiből ismert hintafánál is megálltunk kicsit és bevallom rá is ültünk az ágakra. Csak később vettük észre a táblát, amely megtiltja, hogy a kétszáz éves platán vaskos ágaira másszon bárki is, ne adj Isten hitázzon is rajta. A rét tele volt napozó, piknikező emberekkel és azt éreztem ennél klasszabb névnapi ünneplést el sem tudnék képzelni Eszternek, aki roppant elégedett volt mindennel. Hát még amikor leterítettük saját piknik plédünket a fűbe és elővettem az almás tortát meg a többi csemegét.
Hazafelé láttuk, hogy még egy kiadós esőt is megúsztunk, a Margitszigetet elkerülték a felhők, itthon vszont hatalmas tócsákat láttunk. Esztert már csak az érdekelte, hogy akkor ugye álla az alku és a nagy franciaágyban aludhat mellettünk. Megnyugtattuk, hogy így lesz. A masszírozást elnapoltuk, mert bizony mire Hanna és Noémi meséjének végére értem, az ünnepelt elaludt.





Hanna Klára, Noémi Rita, Eszter Zita! Ma is ugyenezeket a neveket adnám nektek...

2011. május 23.

Csiga Zsiga, Sün Balázs, Szakácsok és anyukák






Megszámlálhatatlanul sokszor mondták el középső csoportos lányaim a verset, a Csiga Zsigát, amit aztán az évzáróval egybekötött anyák napján adtak elő élesben, közönség előtt. Noémi olyan fergeteges színészi képességgel mondta itthon a verset, hogy magam is meglepődtem tehetségén. Minden egyes alkalommal elmosolyodtam, amikor a "Lassan jár, mint minden csiga" részt valóban lassan mondta és imádtam, ahogyan gesztikulált a többi versszakhoz. Nonó nagy bánata az volt, hogy a Csiga Zsigában, amit persze teljes egészében kívűlről fúj Esztivel, rá a mesélő szerepet osztották, márpedig a mesélőnek nincs kelléke, nincs fejdísze. Eszembe jutott, hogy az óvodában valami miatt a legtöbbször rám is a mesélő szerepét osztották. Irtó hosszú szövegeket tanultam meg már nem emlékszem milyen módszerrel de az biztos, hogy anyukám mesélte, hogy már kicsit restellte magát, hogy feltűnően sok versszak jutott nekem a többiekhez képest. Volt idő, amikor fogadásokat kötöttek anyuval a házban lakók, hogy biztosan színésznő lesz ebből a gyerekből vagyis belőlem... Nem lettem, bár itthon azért a szűk közönség előtt gyakran szerepelek..


Nos, nekem akkor mindig készített remek óvó nénim, Klári néni egy nagy kartonlapot, amit félbehajtott, szép rajzzal díszített ki és ráírta az éppen előadott darab címét. Belül stilizált betűk voltak ámbár lehettek volna igaziak is, mert nagycsoportban már olvastam, hála bátyám elsős olvasókönyvének és az én kíváncsiságomnak.

(Ide majd jön egy kép ha anyutól megkapom, a fentiek igazolása végett...)


Szóval eszembe jutott ez a kép és én bánatos Noémimet rögtön azzal vígasztaltam, hogy beszélje meg az óvó nénivel, hogy neki is legyen egy ilyen könyvecskéje, biztosan tetszeni fog neki is az ötlet. Megnyugodott.

Szalai Borbála: Csiga Zsiga

Csiga család kicsiny fia,
a kiváncsi Csiga Zsiga
gondolt egyet, nagy merészet:
"Megyek én és széjjelnézek,
ki lakik e bokor alatt,
kié az a fura kalap?!"

El is indult Csiga Zsiga,
lassan ment, mint minden csiga.
Míg odaért- azalatt
jókorát nőtt a kalap.

"Az én nevem Gomba Gábor,
gomba vagyok a javából!
Nagyot nőttem reggel óta,
így növünk mi- gomba módra!"

Nézte Zsiga a kalapot,
bánatosan sóhajtozott:
"Hej, ha gomba lettem volna,
de nagy lennék már azóta!"

Míg így töpreng- azalatt
nyugovóra tért a nap.
"Hallod-e, te csigagyerek,
itt az este, mi lesz veled?
Éjszakára szállást ki ad?
Meglásd, félni fogsz itt magad!"

"Dehogy félek, kedves Gomba!
Bebújok a házikómba!
Nem lehet itt semmi hiba,
azért vagyok Csiga Zsiga!
Mire felkel majd a nap,
jól kialszom magamat!"


Eszti Csukás István Sün Balázsát kántálta, abból is az utolsó pár versszakot, amiben azt meséli, hogy "Éjféltájban vihar támadt, hajlítgatta a nagy fákat.."
Tényleg nem tudom hányszor mondták el egymás szavába vágva és fegyelmezetten egyszerre a Sün Balázst de tény, hogy egy ideje éjjel is arra ébredek, hogy a "Ebből elég, torkig vagyok kiáltotta Sün Balázs.."

Csukás István: Sün Balázs
Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre.

Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

"Ebből elég! Torkig vagyok!"
kiáltott fel Sün Balázs
"Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház"

"Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút

Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát

"Így ni! – mondta – most már
végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!"

Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok

Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján

"Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?"
"Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!"

"Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing"

"Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már"
S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
“Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?"

Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.

"Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!"





A legédesebb vers sem volt meglepetés nekem az ünnepségen, hiszen a lányok ezt már az én kérésemre adták elő ezerszer. Az a jó, hogy a kicsik és Hanna kölcsönösen tanítják egymásnak a verseket, hogy Noémi és Eszter megtanította a szakácsos verset, a Sün Balázst, a Csiga Zsigát, a köszöntőt és a műsorhoz kapcsolódó összes dalt, Hanna pedig a Verselő ABC-ben található verseket olvassa fel húgainak, akik közül mindketten befogadóak. Az énekkarban tanult dalok sem okoznak gondot főleg Noéminek, akinek bizony kristálytiszta hangja és rendkívül jó hallása van és gyakran elmélázunk azon, hogy mi lesz majd belőle ha nagy lesz...


Ott tartottam, hogy kívánságra adják elő az egyik verset. Az ovi tornatermében tartott műsor közben kiskendőben mondták a rájuk osztott szöveget és csak azért nem rohantam hozzájuk, hogy agyonpuszilgassam őket, mert itthon már megtettem jó sokszor és inkább velük együtt mondtam magamban a gasztro verset.

A szakácsnak jó dolga van...

A szakácsnak jó dolga van, egész nap csak vígan dalol
Kever, kavar, pancsol
minden ételt megkóstol
Reggelire kávét főzök, ebédre két libát sütök
vacsorára habtortát, csokoládés rántottát.
Csak azt főzök, amit szeretek
Abból aztán sokat eszem
Meg is híztam jó kövérre,
nagymamám nagy örömére.
A konyhában vígan élek,
reggel este fütyörészek.
Ha én rántást kavarok,
mellé csárdást táncolok.
Olyan rend van a konyhában, mint a legszebb palotában.
Ragyog minden edényünk,
a dologtól nem félünk.
Túróscsuszát én csinálok,
túrót, tejfölt nem sajnálok.
Aki ebből kétszer vesz, három hétig beteg lesz.
Keverünk, kavarunk, cukrot törünk, pecsenyét, tortát sütünk.
Aki a főztünket megkóstolja, mind a tíz ujját megnyalja.








Nem volt olyan pityeregtető a műsor szerencsére, nekem amúgy sem kell sok, hogy elérzékenyüljek. Kovács Kati Úgy szeretném meghálálni című dalán például még nem sikerült száraznak maradnia a szememnek. Mondanom se kell pont ez a dal szólt a magnóból, amikor átadták a lányok a két szépséges üvegfestett mécsestartót és a szívekbe ragasztott verset. Felfoghatatlan boldogság járta át akkor a szívemet, hiszen egyszerre két oldalról kaptam a puszikat és mindkét karommal ölelhettem az enyémeket. Hannácska is eljött, hogy megnézze húgait és nosztalgiázzon az óvodájában. Ott volt anyukám is, aki újfennt és cseppet sem elfogultan megállapította,hogy jól sikerült unokái vannak.

Óvó nénik előtt ismét fejet hajtok. Nem lehetett kis feladat betanítani ennyi gyereket, hiszen mindegyik különböző típus, egyik fürdik a szereplésben, a másiknak csak nyűg és teher. Megoszlanak a vélemények erről az egész szerepeltetésről, vannak új trendek ebben is. Azt gondolom, ebben az esetben sikerült elkerülni a túlzásokat és maximálisan figyelembe vették az egyéni képességeket is. Én külön hálás vagyok azért, amiért Ildikó néni véletlenül sem kezeli egynek az ikreket. Nem ülteti szigorúan egymás mellé őket ebédnél, nem mindig alszanak egymás mellett és a szereplénél is kerülte az ikres nüanszokat, azaz nem adtak elő duettet. Bizony ikres anyukaként értékelem az ilyen gesztusokat, hiszen attól, hogy egyforma ruhába öltöztek, attól, hogy egy napon születtek, még nincsenek összenőve, mindkettő másban ügyes, mindkettőnek más a vérmérséklete.

Ma reggel a fürdőszobában ismét előadta Eszter és Noémi az anyáknapon elhangzott faleveles verset, azt amelyiktől garantáltan potyogni kezd a könnyem. Most is így történt. Gyorsan befejeztem a fogmosást és magamhoz öleltem őket kettőjüket, életem kis csodáit, Hanna testvéreit, ikerlányaimat, Esztit és Noncsit, akiktől minden anyák napján dupla dózisban, egyszerre kapom a szeretet.




Lukács Angéla: Csak egy van

Sok-sok levél van a fán,
Mind hasonló forma.
Milliónyi levél közt
Még sincs két egyforma

A földön sok gyerek él,
Milliárd is megvan,
De az egész világon
Belőlem csak egy van.

S ha egy nagy tér közepén
Tenger gyerek állna,
Közöttük az anyukám
Mégis rám találna.


2011. május 12.

Őrültek vagy "jó fejek"?



Csörög a telefonom nyolckor. Hanna osztálytársnőjének anyukája hívott, hogy jól látta -e, hogy a gyerekem az apjával biciklivel érkezett az iskolába aznap reggel.

-Igen Kati jól láttad.-feleltem.

Hanna egy ideje rágja Zoltán fülét, hogy úgy érzi már elég erős és magabiztos bringás ahhoz, hogy a Zuglóban lévő iskolájáig tekerjen. Én elengedtem a fülem mellett a kérését, Zoltán azonban megfontolta és egy napon azzal állt elő, hogy rendben, úgy készüljön Hanna, hogy másnap biciklivel mennek suliba. Aggódtam persze, hogy hogy fogja bírni meg hogy milyen útvonalon haladnak majd, hiszen nincs mindenhol kerékpárút kiépítve, de biztos voltam benne, hogy Zoltán nagyon figyel majd rá és helyette.

Hanna büszke arra, hogy még nem késett el az iskolából egyszer sem. Aznap 5 perccel nyolc előtt ért be, sebtiben öltözött át és óriási szerencséjére a tanító néni is később ért be a terembe, vagyis a kipirult arcán, a lihegésén kívül semmi nem mutatott rendhagyó érkezésre.

Hazafelé autóvan mentünk érte, bepakoltuk a biciklijét a csomagtartóba, amit némileg nehezményezett és amin csodálkoztam, mert azt hittem egy időre elment a kedve a tekeréstől. Első kérdésem az volt hozzá, hogy nem volt -e nagyon fáradt, hogy tudott -e koncentrálni, figyelni az órán. " Miről beszélsz anya? -kérdezte már megint olyan nagylányosan. "Négy piros pontot kaptam csak ma."

Amikor anyukámnak meséltem, hogy Hanna milyen közlekedési eszközzel ment iskolába, elsápadt, a kezét tördelte majd a szemét törölgette. Azt mondta nem kellene kifárasztani azt a gyereket és ez nagyon veszélyes. Azért azt még elmondtam neki, hogy higgye el senki nem kényszerítette és nagyon boldog most a teljesítményétől az a szegény gyerek.

Ma reggel újra csörgött a telefonom. Hanna másik osztálytársának anyukája, Ildikó hívott, hogy jól látta -e, hogy Hanna biciklivel érkezett az iskolába, mert ha igen akkor gratulál, hiszen tudja, hogy nem 5 percre lakunk tőle.

-Igen Ildi jól láttad." -feleltem.
-Kicsit őrültek - mentegetőztem, mire Ildi ugyanazt válaszolta, mint a másik anyuka két nappal korábban:
-Dehogyis, inkább nagyon jó fejek.


Egyébként pedig nem tudom miért vártam én is ennyit a biciklizéssel. Belejöttem és ahová csak lehet ezzel a közlekedési eszközzel megyek. A minap Zoltán feláldozta az egyik munkanapját, hogy együtt hódoljunk új szenvedélyünknek. Ekkor kerekeztünk el a Hősök teréig, végig az Andrássyn egészen az Astóriáig, ahol egy könnyű ebéd után még egy könnyű kávéra is megálltunk a Deák téren majd onnan a Ligeten át hazáig tekertünk.







Ha már a Ligetnél tartok, elmondom, hiszen hasznos lehet, hogy kipróbáltam Budapest legszebb, legluxusabb nyilvános wc-jét, amely a Műjégpálya és a Műcsarnok közötti fák alatt húzódik meg. A toalett használatáért 100 ft-ot kérnek de van virág a mosdóban, garantált tisztaság, külön gyermek mosdó és wc, pelenkázó, zuhanyzó és hajszárító (plusz pénzbe kerül a törölköző ha nincs kéznél saját darab)és ha ez mind nem elég akkor az előtérben plazma tv és italautomata kényelmes székekkel, gondolom a férfiak kedvéért, akik szerint a nők mindig túl sok időt töltenek az ilyen helyeken. Mondjuk a magazinok, újságok is az ők kedvükért vannak kitéve.. Szóval ha a családdal a Ligetben időztök és a gyereknek pisilni, kakilni kell vagy nyakig sáros lett, jusson eszetekbe a FCSM wc palotája, mert ott kulturáltan rendbe szedheted csenmetédet (és magadat is persze).
Ja, a Fővárosi Csatornázási Művek tulajdonában van, ők is üzemelik és terveik szerint újabb 100 hasonló illemhely csodát építenek vagy újítanak fel a városban szerteszét. Ideje volt és persze köszönjük!



2011. május 9.

Egy cseppet se hiányoztunk


Hiába lestem a postaládát, nem találtam benne Hannától érkező levelet. Nem meglepő, hiszen az email, internet, mobil korában senki nem tart otthon bélyeget. Bátyám ugyan felajánlotta kamasz korából származó bélyeggyűjteményének becses darabjait a cél érdekében, ám én ezt nem fogadtam el.

Különös, amikor az ember kislánya először megy ottalvós táborba. Furcsa, hogy nem hallhattam csengő bongó hangját, mert ugye telefont nagyon helyesen nem vihet ekkora gyerek magával és különben sincs térerő az erdő közepén. Azért nem maradtunk teljesen hírek nélkül. A tanító néni amint el tudott szakadni a gyerekektől, távirati stílusban leírta hogy nyugodjon meg minden anyuka és apuka, mert mindenki jól van és remekül érzik magukat a gyerekek. A tanító néni férje részletesebben is kifejtette egy kör emailben hogy mit jelent az, hogy jól érzik magukat. Leírta, hogy íjászkodtak, lovagoltak, kecskét próbáltak fejni és borzkölyköt símogattak, sőt cucliztattak és ne aggódjunk, mert van fűtés a házban, minden anyuka nyugodtan aludjon, nem fog megfázni senki sem...
Én két nap után vertem ki a fejemből a gondolatot, hogy titokban mégis elviszek egy kabátot a Kecskemét mellett lévő erdei táborba Hannának, aztán meggyőztem magam, hogy elég ügyes kislányom ahhoz, hogy dupla réteget vegyen fel magára ha fázik és bizonyára egy életre elásnám magamat az osztálytársak és tanító nénik előtt is ha megtenném...Az időjárás végülis kegyes volt hozzájuk.

Furcsa volt négy terítéket elővenni vacsora idején. Ahogyan a két esti mese is kevés volt. Az egy szuszogóval kevesebb hálószoba látványa, az hogy csak kettő édesdeden alvón kellett megigazítanom a takarót. Korábban nem éreztem ilyet.

A bőröndbe 5 kis borítékba 5 rövid, állatokról szóló kifejezetten olvasni tanulóknak szánt mesét nyomtattam ki. A mesék aljára egy-egy személyes mondatot vagy rajzot biggyesztettem, az egyikbe Eszter és Noémi is rajzolt. Ezzel, sok puszival és még több uncsi tanáccsal engedtem el Hannát hétfőn. A buszpályaudvaron voltak már, amikor felhívtam Zoltánt újra és kértem adja Hannát. A pulóveres mondandómnál csak annyit mondott mosolyogva: "Jaj anya már megint kezded..?" nem tudom miért de ettől az egy mondattól kezdve érzem, hogy nagylány Hanna, hogy mindig is önálló volt de most végképp azzá lett.

Biztosak voltunk benne Zoltánnal, hogy rengeteg mesélnivalóval és élménnyel tér haza. Magam előtt láttam, hogy hazajön és mesélne, de a két kicsi közbevág vagy kizökkenti valamivel és egy nagy káoszba, túlkiabálásba fullad az élménybeszámoló. Semmiképpen nem akartam megkockáztatni egy ilyen szituációt. Szerettem volna Hanna történeteit nyugodtan, kávét és limonádét szürcsölve végighallgatni. Azt akartam, hogy végig tudjon mondani egy mondatot és utána még a többit is. Tele voltam kérdésekkel, fel akartam neki tenni, hogy mi volt a legjobb élménye, ki volt a legjobb barátja, sírt -e a elalvás előtt, kivel volt egy szobában és hogy evett -e rendesen.
Éppen ezért előre megszerveztem a kicsik felügyeletét. A buszpályaudvarra Zoltánnal érkeztem, kis virágcsokorral, mert én magam imádom a virágcsokros, könnyezve ölelős jeleneteket a repülőtereken és más állomásokon is. Jó ötlet volt, mert Hanna bevallotta, hogy azon gondolkodott hazafelé, hogy hogyan várjuk majd őt és legtöbbször egy virágot látott maga előtt.
A kocsiban aztán elhangzott az a mondata is, ami egyfelől mindent elárul arról hogyan érezte magát élete első ottalvós táborában, másfelől összenézésre késztetett bennünket Zoltánnal és újfent megállapítottuk, megnőtt a gyerekünk. Így hangzott:
" Bocsánat, hogy ezt kell mondanom anya, apa, de egy cseppet sem hiányoztatok.."Hogy ezt bővebben is kifejtse, beültünk a Stefánián egy kis kávézóba, ahol Hanna limonádészürcsölés közben elmondhatta, hogy egyszerűen nem volt ideje a honvágyra. Remekül aludt és reggel a harmatos fűben de lagalábbis a csípős hidegben tornáztak.
A lovaglás volt a legnagyobb élmény számára, mert Rudi bácsi csak neki engedte meg, hogy vágtázhat sőt rengeteg elismerést kapott, és egy csomószor elhangzott, hogy "Látjátok gyerekek így kell ezt csinálni". A kis borzról is hosszan mesélt, arról hogyan került Rudi bácsihoz és hogy milyen éles karmai vannak de csuda jópofa állat. Mivel megtudta mondani hány fokon gyullad meg a fa, őt érte az a megtiszteltetés, hogy meggyújthatta a tábortüzet. Volt számháború és éjszakai bátorságpróba. Nem volt éhes, hiszen a vacsora után még egy pótvacsora is következett és igen, megfésülködött és összefogta a haját, ahogy kértem. Kenyeret is sütöttek és saját szemével látta hogy a kóla mit művel a beleáztatott késsel és ha nem tudnám lisztből se mindegy milyet vesz az ember. A csillagos eget bámulták, 150 éves beteg fa kivágásában asszisztáltak. Azt vettem észre, hogy amióta hazajött másképp közelít a növényk és állatok felé. Rengeteget mesélt de azt hiszem csak azután jönnek majd elő a leülepedett élményekből a morzsák, amiket majd szépen lassan, fokozatosan szór elénk.

A nekünk írt levelet személyesen adta át. Külön egy lapot Noéminek, Esztinek és egy igazi, füzetlapra írottat nekünk, a szüleinek. Teljesen meghatódtam tőle és bizonyára senki sem lepődik meg azon, hogy bekereteztem és majd megkérem Zoltánt tegye ki a falra, hogy ha ránézek eszembe jusson, hogy nem hiányoztunk neki...



Hanna visszavágyik a mesés birodalmoba. Felmerült benne, hogy esetleg költözzünk oda. Nem tudom mennyire gondolta komolyan, mindenesetre most erősen lobbizik, hogy részt vehessen a nyári táborozásban is ugyanott a Vackor várban.

2011. május 4.

Anyák napja



1,
Az alma nem esik messze a fájától és ez igaz Hannára. A fa ebben az esetben nem én vagyok, hanem apukája. Zoltán a meglepetések és meghökkentések nagy mestere a családban különösen ha ajándékozásról van szó és hát úgy tűnik Hanna máris elsajátította ezt a "tudományt". Kicsit veszélyesnek is tartom, hogy 7 éves lányom rezzenéstelen arccal füllenti azt, hogy hiába kérdezi a tanító néniket napok óta, hogy mit készítenek anyák napjára, ők csak annyit válaszolnak, hogy "majd kitalálunk valamit" és hogy "nem biztos, hogy lesz rá idő".
Andi barátnőm Párizsból érkező kérdése nyomán- miszerint akkor most a munka ünnepén vagy egy héttel később lesz Magyarországon anyák napja- arra a következtetésre jutottam, hogy bizonyára 8-án, hiszen még az iskolában sem készülnek rá. Nekem jobban tetszett volna a munka ünnepével össszemosott verzió, főleg, hogy hivatalosan ugye május első vasárnapján ünnepeljük nem is tudom mióta az édesanyákat.

Aztán elbizonytalanodtam. Történt ugyanis, hogy Hanna kedvenc osztálytársnőjének anyukája szombaton a facebook-on közhírré tette, hogy ő már megkapta kislányától az anyáknapi ajándékot és valami csoda, de a képét nem teszi fel, mert azt szeretné, hogy a többi anyukának meglepetés maradjon. Nos, arra nem gondolhatott, hogy nálunk maga az ajándékozás eshetősége is a meglepetés tárgya volt. Vagyok olyan viszonyban Hannával, hogy elmondjam neki, hogy képzelje el, hogy kis barátnője anyukája a facebookon írta, hogy milyen csodás ajándékot készített neki Flóra...
No itt elmosolyodott és persze dühös volt a facebookra és az anyukára is, aki kikotyogta a titkot. Hatalmasat nevettünk azon mennyire jól színészkedett, hogy bizony lóvá tett. Legszívesebben azonnal átadta volna a saját készítésű szépséget de akkor már ragaszkodtam a másnaphoz, a vasárnaphoz.
Így aztán korán reggel dallal, puszival és ágyba kávéval ébresztettek kislányaim, akik közül ketten egy egy szív alakú ékszeres dobozkát festettek ki nekem Zoltán segítségével. Hanna pedig átadta a gyöngyből készült gyűrűt, amelyik pont ráillik ujjamra és amelyet le sem veszek azóta. Csodás, ízléses, kedves kis ékszer. Azt mondta baby könnyű elkészíteni és ha veszek gyöngyöt, megmutatja hogyan kell. Ha jól tudom, egyik tanító nénije, Csilla néni nagy mestere a gyöngyfűzésnek. Aki olvassa a blogomat az tudja, hogy március 15-én ugyanilyen technikával készült kokárdát fűztek a gyerekek, amin már akkor elámultam.

Szóval felköszöntöttek és a szokásosnál is szorosabban és tovább ölelgettem, puszilgattam őket, akik naponta háromszor minimum kétszázszor kiáltják nekem, hogy ANYU!






2,
Anyukámról mindig az a dal jut eszembe, hogy "Az én anyám nem hordott párizsi ruhát, nem hordott bubi frizurát és mégis szép..."
Tényleg az de talán ennél sokkal fontosabb az a tulajdonsága, hogy végtelenül kedves mindenkihez. Könnyen szóba elegyedik idegennel, barátkozós és mosolygós. Emlékszem nekem is mindig azt tanította, hogy a mosoly nem kerül semmibe, hogy igyekezzek kedves lenni az emberekhez, mert a kedvesséért kedvességet kapok cserébe. Neki aztán nem esik nehezére köszönni az embereknek. Állítólag a megtévesztésig hasonlít a hangunk. Volt, hogy én vettem fel a telefonját és a saját bátyám nem tudta kivel beszél, míg fel nem világosítottam róla. Azt mondják nagyon hasonlítunk egymásra..
Mama. Így hívják az unokái. Anyák napjára egy olyan képet készítettünk neki, amihez hasonló nekem is van és amiről nem felejtem el mennyire meghatott, amikor kaptam. A címe az: Miért szeretjük a mamát? Rajta három rajz, amelyek őt ábrázolják és a kis szívekbe írt mondatok, amelyeket Hanna, Eszter és Noémi diktált.
Örült neki nagyon.



3,
Június 2. vasárnapján ünnepeljük az apákat bár ez kevésbé elterjedt jeles nap még kis hazánkban. Én mégis arra bíztatok mindenkit, hogy ha módjuk van rá, emlékezzünk meg az apukákról, hiszen nélkülük bizony mi sem lennénk anyák..
Ha nincs ötletetek mivel ajándékozzátok meg őket íme egy könyv, ami nemrég került a kezembe és azonnal elvarázsolt. A csah Zdenek Sverák imádnivaló képekkel illusztrált - és és egyszerre vicces és kedves könyvét csak apukák olvashatják el a gyerekeknek. No persze ez utóbbi nincs leírva sehová, én mégis azt gondolom így tökéletes az összhatás, így lesz a könyvből egy remek apáknapi kedvesség. Nálunk is csak Zoltán olvashatja el a fejezeteket én csak hallgatózom közben.. Mert ahogy az ajánló is mondja, az esti meséket általában az anyukák olvassák fel a gyerekeknek pedig pont abban az időszakban lenne még sok-sok más dolguk. Az apukák persze helyettesíthetik néha őket no de mi van akkor ha a gyerekek nem elégednek meg a felolvasással, hanem fejből mondott meséket követelnek. Síma apukának is ezzel a feladattal kell megbírkóznia. A könyv végén kiderül hogyan sikerült neki.




Szerintem 4 éves kortól már megértik a gyerekek.