Sínen voltunk



Első hallásra talán nem tűnik túl érdekfeszítő programnak, főleg három lánynak ellátogatni a Vasúttörténeti Parkba, de szerintem csak azért, mert sikerült a legunalmasabb névvel ellátni a helyet. Ha mondjuk úgy hívnák, hogy Si-hu-hu élménypark vagy mondjuk Masiniszta park, biztosan jobban felkeltette volna lányaim érdeklődését és nem szavazták volna le folyton a programjavaslatomat.

Egy ideje már fűzöm őket, hogy menjünk el a Tatai úton lévő vonat skanzenba, higgyék el nem olyan unalmas, mint amilyen a neve, de mindig fanyalogtak. Jártunk már korábban is Közép-Európa legnagyobb vonatskanzenjában, nekem már akkor is tetszett, de olyan régen volt, hogy semelyik lányom sem emlékszik már a részletekre. Vasárnap aztán Zoltán állt elő az ötlettel, hogy kerekedjünk fel és menjünk el a családi matinéra. A Vasúttörténeti Park eddig télen nem fogadott látogatókat, aztán valakinek eszébe jutott, hogy miért is ne, vasárnap is biztosan eljönnének sokan, hogy megnézzék az óriási csarnokban pihenő kocsikat, amelyek majdnem mindegyikére fel is lehet mászni. Mivel azon a bizonyos vasárnap január ide vagy oda, még a nap is ragyogóan sütött, nem bántuk, hogy egy olyan programot iktassunk be a hétvégénkbe, amelyik félig a szabadban, félig zárt térben tölthető el. Mert bizony télen is nagy öröm a hajtányozás, (nyáron hosszú sorbaállás előzi meg többnyire ezt a tevékenységet) sőt garantáltan kimelegedik az, aki becsülettel végigrángatja a hajtókart a kijelölt szakaszon. Kesztyű viselete azért ajánlott.



Teljes extázisba kerültünk amikor belehuppantunk a vörös vagy éppen zöld bársony huzattal bevont ülésekbe, amikor elfoglaltuk a kupékat. Azonnal utasokká változtunk és eljátszottuk, hogy most indulunk a Balatonra vagy éppen a tengerpartra. Mivel nem voltak sokan, gátlástalanul énekeltük a Megy a lux' megy a lux' megy a luxusvonat kezdetű kuplét a kupéban... Leszálláskor megkérdeztük, hogy kellemesen utaztak -e a kisasszonyok és hogy esetleg óhajtják -e megtekinteni a szerényebb, fapados vasúti kocsikat is vagy maradnak az első osztály közelében? Kacagtak és örültem, hogy partnerek voltak az időutazás nevű színjátékban.

A kerti vasút is üzemelt csak éppen most nem kint a szabadban, hanem a garázsban, remizben, csarnokban, körfűtőházban. Kétszáz forintért két kört mehettek fülig érő szájjal a gyerekek, sőt egy repi fotó kedvéért még egy bónusz körrel is megajándékozták a program szervezői őket. Jött is a kívánság, hogy akkor ők most otthon a saját kertünkben is szívesen látnának ilyet.



A lányok felmásztak az omnibusz tetejére, közben pedig megtudtam, hogy nyáron lovat kötnek a jármű elé és így igazi időutazáson vehet részt az összes vendég.
A terepasztal talán Zoltánt érdekelte a legjobban, bár a lányok is boldogan nézték mikor tűnik el a kisvonat az alagútban.



Az étkezőkocsik hozták a leginkább lázba a lányokat, főleg, amikor elmeséltük nekik, hogy nem is olyan régen egy ugyanilyen, ám valóban mozgó étkezőkocsiban, a Gyertyafény Expresszen fogyasztottuk el vacsoránkat a nem tudom már hanyadik házassági évfordulónk alkalmával. És mintha csak egy jótündér látta volna mennyire vágynak ők is egy hasonló élményre, ugyanaz a kocsi állt most a csarnokban és üzemelt büfékocsiként, mint amelyiken mi is utaztunk. Bécsi szeletet szolgáltak fel rizibizivel, aminél jobb akkor és ott nem is kellett volna és különbenis, a rendhagyó helyszín miatt azt hiszem ez volt a legemlékezetesebb elfogyasztott rántotthús a gyerekek életében.






Kitöltöttünk egy totót is, amivel ugyan nem nyertünk most, ám megtudtuk, hogy a Vsúttörténeti Parknak van egy kevésbé hivatalos, kedves elnevezése is. Legközelebb ha szeretném elcsalni a lányokat erre a szuper helyre, akkor úgy kérdezem meg őket: Van kedvetek a Füstibe menni? És biztos leszek benne, hogy nem fognak fanyalogni, mert a Füsti bekerült a család kedvenc szabadidős helyei közé, mert kellően interaktív, érdekes és ötletes, ráadásul a pénztáros nénitől kezdve a felszolgálóig minden egyes alakalmazott mosolygós és kedves.

A tavaszias január még azt is megengedte, hogy a mi három kis mozdonyunk a játszótéren kiengedje a gőzt.









You Might Also Like

6 megjegyzés

  1. :)))))))))))))))))))))))))))))))))

    VálaszTörlés
  2. Mi is mindig nyáron megyünk. De ezek után meggondolandó ...
    Köszönöm a remek tippet:
    Glória

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy tetszett a lányoknak:-)))Mi sokszor megyünk Örs (és persze a papája) kedvenc helye.

    VálaszTörlés
  4. Hasonló okokból (mint nálatok) maradt ki nálunk is eddig ezt a program.
    Most meggyőztél, nincs értelme halogatni...
    :)))

    VálaszTörlés
  5. Mi rendszeres látogatók vagyunk, szeretik a lányok, apáról ne is beszéljünk...szakmai ártalom! :)

    VálaszTörlés
  6. Több alkalommal is terveztem és mindig kimaradt. Pótolnom kell, ahogy elnéztelek benneteket. :))

    VálaszTörlés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes