Akkor mi most macskás család lettünk




Volt nekünk már egy cicánk de akkor még nem tudtunk semmit arról, hogyan kell tartani ilyen kis állatot. Nem is tudatosan lett nekünk, csak hozzánk csapódott és nem tágított. Mivel Hanna még pici volt és én éppen az ikrekkel voltam várandós, óvatosságból szigorúan kinti cicának neveltük. Etettük, itattuk és ahogy egy felelős állattartóhoz illik, megműttettük. Sziréna (mert Hanna így nevezte el a nyávogása miatt)  elég sokáig volt velünk, aztán egy súlyos betegség elvitte. A blogban persze megemlékeztem róla..

Ahogy Eszter egyre nagyobb lett, nyilvánvalóvá vált, hogy a három lányunk közül ő az aki a legjobban szereti az állatokat, aki rajong az állatos történetekért, könyvekért, filmekért. Talán ő az aki a legkitartóbban kérte, hogy legyen egy macskánk, ha már egyszer kutyáról hallani sem akarok. (Érdekességképp írom le, hogy Noémi  azt mondta egy ilyen "legyen vagy ne legyen macskánk" beszélgetés alkalmával, hogy "Ki akar egy olyan állatot, amelyik karmol? " Szóval ha valaki azt hiszi, hogy az ikrek egyformán gondolkodnak, akkor nagyon téved....

Akartam is meg nem is, mert tudtam, hogy a mi életvitelünk , a sok utazás, kirándulás miatt ez egy extra megoldandó probléma lesz majd. Ki vigyáz majd rá és egyébként is kell -e nekem egy negyedik gyerek. Azért próbáltam aranyos lenni. Például húsvétkor belementem, hogy 3 tündéri kiscsirke csipogjon az erre a célra kinevezett dobozban (meg a lakás kijelölt helyein) és még tápért is elmentem a vetőmagboltba. Folyton a Kukori Kotkoda  dal járt a fejemben: "tojásból lesz a csoda".  Tényleg az. Nagyon vigyáztunk rájuk, aztán barátaink tanyájára a RoBirtokra kerültek és megtiltottuk, hogy valaha levágásra kerüljenek..





Eszter nem adta fel, időnként újra előhozta a macska témát, amit én rendre lesöpörtem.  Érdekes volt megfigyelnem, hogy bármerre vezetett az utunk, legyen az Nagybörzsöny vagy Montenegro, ő mindig belebotlott egy macskába, amit azonnal dédelgetni kezdett. Vigasztalásul cicás ágyneműhuzatot, macskás párnát, könyvet és falmatricát kapott. 


Egyik kedvenc idegen-macskás képem Esztiről




Aki hisz a vonzás törvényében az most azt mondja, hogy ennek köszönhetjük, hogy május végén, amikor a szokásos bodzaszörpjeim fő alapanyaga miatt nagymamám falujába, Mendére autóztunk, Pusztaszentistván határában, ott a senki földjén egyszer csak Eszterrel!! egy  keservesen nyávogó kiscicára lettünk figyelmesek. (a többiek az autóban ültek, mert már nem akartak a 25. bodzabokor szüretelésben segédkezni). Óvatosan felemeltem és azonnal beleszerettünk. Elvesztünk. Ilyen aranyos, ártatlan pofinak nem lehetett ellenállni. Már csak egy aprócska dolog volt hátra: meggyőzni apukát is....Máig nem értem mi történt de tény, hogy kb 2 perc rábeszélés után a cica Zoltán ölében dorombolt, aki rábólintott a befogadásra, sőt a nevét is ő találta ki neki.  -Legyen Bodza!-mondta és mi mindannyian egyetértettünk. Hanna fejéből pattant ki, hogy akkor már legyen vezetékneve is így aztán nagymamikám után a Szerencsés nevet kapta tőlünk.    Azért körülnéztem nincs -e a közelben a cica anyukája vagy a testvérei de ott aztán nem volt senki és semmi, így nem hagyhattuk az út szélén, hazahoztuk. 


A legelső kép róla a kocsiban


Kapott vizet és  hazafelé beugrottunk kiscica eledelért, alomtálcáért.  A kocsiból felhívtam két macskaszakértő ismerősömet, akik elláttak tanáccsal. Meg is állapítottam, hogy ez pont olyan, mint a tapasztalatlan szülő esete, amikor tanácsot kér innen-onnan és persze mindenki másra esküszik, mást mond és győzzük eldönteni melyik a megfontolandó. 

Bodza a bodzákkal

Szóval mi most macskás család lettünk. Sietünk haza hozzá, megnézzük melyik macskakajában van a legtöbb vitamin, megállás nélkül fotózzuk és állatorvoshoz visszük. Megjegyzem az állatorvos és az asszisztense is teljesen el volt ragadtatva attól, hogy milyen helyes cicát sikerült összeszednünk bodzaszedés közben. Többen mondták, hogy van egy kis main coon macska beütése, lehet, hogy az egyik szülője az volt, ami ha tényleg így van nagyon sok jót ígér, mert az ilyen cica nagyon intelligens, önálló és persze gyönyörű. Így vagy úgy, már most nagyon sok mosolyt csal az arcunkra, hihetetlen kedves, vicces jószág és máris bízik bennünk. 

Kinti-benti cicát szeretnénk belőle nevelni, látszik mennyire vágyik már ki. Persze féltjük de amint elég nagy lesz és megkapja a többi oltást is, kiengedjük és biztosan minden alkalommal aggódunk majd, hogy épségben visszajöjjön hozzánk, mert ő már hozzánk tartozik. 

Most értettük meg azt is, hogy a macskapanzió és a kisállatbarát szálláshelyek létező igényeket elégítenek ki, hogy ezek tényleg szükségesek. Az egyik ilyen kutya- és cicabarát szállodát ki is próbáltuk Bodzával. Csillagos ötösre vizsgázott. A hotel és a cica is.  Nemsokára írok erről is. 






You Might Also Like

0 megjegyzés