..és tulajdonképpen az is. Nincsenek egetverő hisztirohamai (vagy csak ritkán), udvarias, segítőkész, igaz kicsit rendetlen de remélem, hogy ez nem nevelési hiba, hanem életkori sajátosság. A következő sorokban azt írom le, hogyan ösztönzöm Hannát méginkább a helyes úton való járásra. Lehet, sokaknak furcsa lesz módszerem pedig nem saját ötlet. Olvastam róla szakkönyvben és láttam is hasonló megoldásokat családoknál, ezeket alakítottam aztán saját szánk íze szerint. Ez pedig a virággyűjtögetés. Azt már korábban írtam, hogy Hannában nagy a tanulásvágy, szereti a feladatokat és az egész iskolai légkört, amiről persze csak fogalmai vannak.
Saját magam szerettem volna készíteni egy jókora táblázatot de az egyik boltban megláttam az ideálisat, így aztán megúsztam a rajzolást, ragasztást, amiben amúgy sem vagyok egy nagy bajnok. Virágos matricákat már régen beszereztük, pontosabban, Vivien, a szuper kreatív babysitter szerezte be. Zoltán felerősítette a hét napjait mutató táblát a konyha, illetve étkező egyik jól látható részére , így nekem jutott a legkönnyebb - vagy talán legnehezebb -, mindenesetre megtisztelő feladat, eldönteni a nap végén, hogy Hanna érdemel -e virágmatricát aznapra vagy viselkedése, rosszasága miatt nem.
Pár napja kezdtük el de máris érezni, hogy Hanna borzasztó komolyan veszi a dolgot és valahogy kevesebbszer kell szólnom, hogy vegyen cipőt ha a kőre lép, kezdjen öltözni, egyen szépen és sorolhatnám. Persze nem terrorizáljuk Hannát a virágokkal, inkább ösztönözzük vele, merthogy tétje is van a virággyűjtésnek. Tíz után egy meglepetést kap, kérhet valami apróságot vagy éppen rég áhított játékot. Amikor kitaláltam, azt gondoltam 10 virág nehezen gyűlik össze de be kellett látnom Hanna nagyon igyekszik és az apró csintalanságok, huncutságok mellett igazán együttműködő majdnem 4 éves és majdnem középső csoportos kislány. Én meg ismét büszke vagyok rá.
Aztán,hogy ez a módszer mennyire elfogadható egy pszichológus vagy pedagógus szemében az más kérdés. Nekünk úgy tűnik bevált.

A program előtti napon nyomta kezembe az Ikertalálkozóról szóló felhívást Zoltán, mondván menjünk ki Szigethalomra, lesz sok gyerekprogram, Hannának ugrálóvár, nekünk lángos és sok sok sorstárs, ikres anyukák, apukák.
Másnap gondosan kiválasztottam a lányok ruháit, valahogy éreztem, hogy egy ilyen eseményre illik egyformába öltöztetni őket. Ezután következtem én, azaz megpróbáltam sminktudásom legjavát bevetni annak érdekében, hogy ne a fáradt, lestapált, meggyötört anya benyomását keltsem. Amikor mindezzel készen voltunk indulhattunk is.
A találkozó ötlete egy vállalkozó kedvű férfi agyából pattant ki 7 évvel ezelőtt. Azóta minden évben ezidőtájt várják az ikreseket. Aranyos, kedves program volt tele meglepetéssel, hogy csak egyet említsek, a vidám nyugdíjasok által sütött 50 ft-os palacsinta.
Természetes, hogy itt mindenki szóba elegyedik a másikkal, tapasztalatot oszt meg vagy éppen eszmét cserél. Zoltán szerint ilyen lehet egy VW bogár találkozó is. Nem tudom, mert nekünk sose volt olyan autónk de tény, hogy itt is van egy szerelem, ez pedig a dupla babázás öröme. Hatalmas élmény volt a 80 és 90 éves ikernénikkel való beszélgetés, utóbbiak a kislányok lábára egy egy puszit leheltek. Remélem szerencsét hoz.
Hierarchia azért megfigyelhető. Első helyen az egypetéjű ikrek állnak, őket követik az egynemű, de kétpetéjű ikertestvérek és a sor legvégén a kétnemű ikrek állnak. A képzeletbei trónon persze a hármasikrek foglalnak helyet, találkoztunk is ilyen családdal, apuka meseszép 3 kislánnyal sétált jogosan büszkén.
Az ikerinduló, csacska, de annál igazabb szövege alatt valahogy egyikünk se tudta visszatartani könnyeit. Se Zoltán se én. Nem értettük miért, mindenesetre a bébiételes üveg fölé hajtottam fejemet és imitáltam az etetést miközben potyogtak a könnyeim.
A szöveget itt megnézheted te is: http://www.ikertalalkozo.hu/indulo.htm
Mindeközben természetesen nem feledkeztünk meg Hannáról sem, sőt ha lehet neki nagyobb figyelmet szenteltünk, mint a babáknak. Féltem, hogy kívülállónak érzi magát de szerencsére nem érdekelte semmi csak a körhinta és az ugrálóvár meg az, hogy büszke arra, hogy nem egy, hanem kettő tesója született és nagyon jó, hogy lányok, mert hatalmasakat fognak játszani és persze veszekedni is ha nagyok lesznek. Alig várom.....

Ez a legújabb sláger a családban, jó hangosan énekelve, ahogyan szoktuk. Merthogy a balatoni nyaralás remekül sikerült. Nem mentünk hosszú időre, ahogyan korábban már említettem, próbanyaralásnak tekintettük ezt a kiruccanást. Kislányok talán érezhették, hogy ennek a pihenésnek tétje van, ugyanis partnerek voltak, ettek amikor kellett, aludtak amikor tudtak és igazán élvezték a tágas hotelszoba süppedős padlószőnyegén való négykézlábazást meg egyébként a nyüzsgést, új környezetet, új arcokat.
A hotelt (Silver Resort Balatonfüred) egyébként nem ajánlom senkinek. Az épület maga a szobákkal együtt hibátlan, ízléses, szép , ám a szolgáltatás színvonala csapnivaló és enyhén szólva nem üti meg a négy csillagos mércét. Nem részletezem, hiszen nyaralásunk örömét ez nem rontotta el, megtanultunk nevetni a sok ügyetlenkedésen és még kedvezményt is kaptunk a végén, a hatalmas gyümölcstálról és jófajta borról nem is beszélve, így utólag azt mondjuk, még meg is érte...
No de hogy visszakanyarodjak élményeinkhez, leírom, hogy Zoltán mellett persze szó sem lehet passzív, amolyan süttetem a hasamat és nézek ki a fejemből nyaralás. Persze a gyerekek miatt sem de azért az alvésuk idején lenne rá esélyem néha. Szóval aktív pihenés volt, mindig volt valami programunk. Első nap a Veszprémi Állatkertbe látogattunk ki, Hanna nagy örömére. Jut eszembe, Hanna elkezdett rímeket faragni teljesen spontán, a legváratlanabb pillanatokban. Az állatkertben a következő párbeszéd zajlott le:
-Apa milyen állat ez?
-Kislányom, ez a strucc
-Hahaha..Stucc, kapjál el ha strucc...
(Azóta volt még egy emlékezetes rímfaragás. Barátaink Brüsszelben vannak, Hanna épp meghallotta és megkérdezte, hogy is hívják a várost, ahol most Krisztián van. Brüsszel. Mire ő: Brüsszelben tüsszentek..hahaha)
Ezeket muszály feljegyeznem, más naplóm nincs, Hanna aranyköpéseit nem írtam korábban, most nem akarom elmulasztani azokat a megjegyzéseit, amikkel nagyon nagyon megnevettet bennünket.
Csapongok de van rá okom. Tartalmas napjaink voltak, sok dolgot szeretnék lejegyezni és most van rá egy csöpp időm. Így is tartozom pár bejegyzés befejezésével, meg is kaptam elmaradásaimért a magamét egyik olvasótól..)
Másik emlékezetes programunk a Jókai hajón való ringatózásunk volt. Eredetileg egy vitorláshajón szerettünk volna utazni, ám kiderült, az a hajó nem alkalmas ikerkocsi befogadására, így a konkurens, valaha gőzös, ma csak motoros hajón kötöttünk ki. Kellemes időben, megúszva a negyven fokos hőséget de azért nyáriasan melegben csodálhattuk a vitorlásokat és a Balaton kékeszöldes vízét.
A programok között pedig sétáltunk, horgászokkal beszélgettünk, hattyúkat etettünk, minden kútból ittunk, minden szökőkútba belenyúltunk, lángosoztunk, Tihanyban palacsintáztunk és ki ne felejtsem a lényeget: lubickoltunk, igaz nem a Balatonban, hanem a szélloda kényeztető medencéiben, ahol Hanna mindenkivel összebarátkozott.
Nos ezek után érthető ha naponta legalább háromszor elhangzik a "hollarattiríja hollara huhu" a családban.

Igen, még itthon élvezzük a nyarat, az oviszünetet de mielőtt bárki sajnálni merne, elárulom, minden feltétel adott a hűsölésre, a kerti locsolótól kezdve a medencéig, és ez egyelőre mindannyiunkat kielégít. Közben barátok, rokonok jönnek-mennek és így igazi strand feeling van házunkban, amit Hanna és a kislányok is felettébb élveznek. Főtt kukorica, dinnye, pizza, jégkrém is kapható és hogy még autentikusabb legyen a strandérzés időnként hangosbemondást is vállalok, azaz tölcsért csinálok a kezemből és bemondom, hogy friss, meleg kukorica van az asztalon.
Rájöttem, a lányok is szeretik a forgatagot, a hangzavart, a nyüzsgést, így csak remélni merem, hogy közelgő utazásunk is jól fog sikerülni, mert bevallom azért picit aggódom hogyan fogok pihenni, kikapcsolódni vagy csak egyszerűen nyaralni három gyerkőccel és persze férjemmel. Bemelegítésképpen a Balaton egyik sokat ígérő szállodájába megyünk és ha ez jól sikerül hamarosan egy újabb belföldi útra vállalkozunk, akkor Sopronba, kedvenc hotelunkba. Ha még mindig bírom és ki merem jelenteni, hogy "Nahát, meg se kottyan a 3 gyerek, ezt nekem találták ki" és még nem vágyom a szürke hétköznapok után úgy,mint egy falat kenyér után, akkor aztán le se merem írni hová megyünk..Nem, nem megyek a dolgok elébe.
Szóval jól vagyunk, Hanna egyre kevésbé tart a víztől. Jut eszembe Eszterem imádja az esti fürdést, hatalmas csapkodásokat, fröcsköléseket produkál, míg Noémi arcán a "Na essünk túl rajta édesanyám" kifejezés olvasható. Ez is egy különbség kettőjük között. De az nem, hogy fülig ér a szájuk ha meglátnak. Duplán. Még mindig alig hiszem el!

Én nem tudom más hogy csinálja de én csak akkor tudok normális és esetleg még szórakoztató bejegyzést írni, ha teljes nyugalomban tehetem. Most, hogy ovis szünet van ez szinte teljességgel lehetetlen. Hanna 2 percenként hív valamiért és 1 percenként szeretne megosztani velem valami halaszthatatlanul fontos dolgot um. ki a magyar hangja Thomas a gőzmozdonynak és, hogy kitörött a ceruzája hegye de nem baj, mert kihegyezi csak az a baj, hogy lepotyognak a forgácsok ..és sorolhatnám. Csicsereg és csicsereg és én próbálok érdeklődő, csodálkozó, együttérző lenni.
De most szeretném leírni adatszerűen Eszter és Noémi jellemzését, mert 10 hónaposak lettek, lassan szervezhetem a szülinapjukat és még nem jegyeztem le a fontosabb fejlődési szakaszokat. Hanna pocakje tele, reggeli megvolt, most mesét néz, mert már most elviselhetetlen a hőség kinn, jobb a hűs szobában.

Kezdem:
Noémi húsos, hurkás, masszív baba. Legutóbbi méréskor 9.40 dkg-ot mutatott a mérleg.
8 hónapos korában bújt ki foga alul, mára 3 fogacskával büszkélkedhet és ezzel a hárommal harapdálja ágya szélét. 9 hónaposan felállt, amin annyira nem lepődtem meg, mivel egészen kicsi korában is fitogtatta hasizmát és kettőjük közül ő volt mindig az izgágább, mozgékonyabb baba.
Noémi szó nélkül elalszik ha álmos. Fejére borítja kedvenc alvó rongyikáját és kis fészkelődés után már alszik is.

Eszter szuper hajlékony, rendszeresen látható angolspárga vagy sima spárga pozicióban. Ül és mászik. Mióta ő is mobil lett, előjött belőle a rejtett agresszivitás. Előszeretettel veszi ki huga kezéből a játékokat és semmilyen eszköztől nem riad vissza a cél érdekében. Korábban ő volt az áldozat, mivel Noémi már javában mászott, amikor Eszter még csak forgott, így természetesen Noémi kaparintott meg minden fontos tárgyat elsőként. Eszter sírása elviselhetetlen. Talán nem kéne ezt mondanom saját gyerekemre de komolyan fülsértő tud lenni ha igazán belekezd. Hisztisebb, akaratosabb és a napközbeni elalvásnál is sokkal több vele a gond.

No itt folytatom..mondom, hogy nem megy ez nekem ha itthon vagyok 3 gyerekkel. Hanna hív (Anyaaaaaaaaaaaaa, gyereeeeeee..mutatok valamiiii nagyon érdekeset) , Eszter már türelmetlenül kiabál (ez azt jelenti, hogy gyere már és azonnal vigyél le a játékaimhoz és különben is szomjas vagyok és hogy képzeled,hogy 2 percnél tovább hagysz sírni) és Noémi is sikítozik (ez azt jelenti, hogy állok édesanyám, nézzél már meg!) Folyt köv.

Hanna nagyon nő. Magasságban is persze és ezt nemcsak abból tudom, hogy nadrágjait, ruhácskáit sorra növi ki, hanem abból is, hogy rendszeresen magasságmérő szalagja elé áll és kéri, jelöljem be mennyivel lett magasabb a legutóbbi ceruzás vonalnál. Az csak természetes, hogy ezután súlyát is megméri, ezt már önállóan, nekem csupán a számleolvasásnál kell segíteni. Jó alkalom ez arra, hogy az amúgy átlagosan evő gyermekemet, az egészséges és válogatásmentes táplálkozásra neveljem. Rossz esetben ezek után engem is kér, álljak rá a mérlegre, jobb esetben ettől eltekint és kezdődik a frizurakészítési procedúra, ami olyan göndör fürtök esetében, mint amillyen Hanna fejét díszíti, nem könnyű. Beruháztam egy selymesítő sprayre és garantáltan húzásmentes fésűre de mindez kevésnek bizonyult,
így megszületett a döntés, hogy irány (Hanna életében egyébként másodszorra) a fodrász. Más kislány talán ordított volna ezért, Hanna alig várta a nagy eseményt. Előre megmondta, hogy kérni fogja a fodrásznénit, hogy egyenesre fésülje megkurtított haját. Kezdődik..gondoltam. A bongyorhajú egyeneset szeretne, az egyeneshajú meg majd megvesz egy kis göndörségért és bármi pénzt kiad ( mint én anno sihederlány koromban) annak érdekében, hogy gyűrűs legyen haja.
Elnézést..Eszterem nagyon hív, kizökkentett gondolatmenetemből, mennem kell, folyt köv.
A képen a "hogyan töltsük tartalmasan és értelmesen gyermekünkkel az időt ha nem jár óvodába" téma látható. Ha nem ismerné fel az olvasó, akkor elárulom, hogy pizzát és tortát festettünk kör alakú lapra a frissen fodrászolt Hannával.

Mielőtt bármibe belekezdenék, megszakítom a gondolatmenetet és ha most a híreket olvasnám az lenne a tv alsó sarkába írva, hogy "breaking news"....merthogy Noémi tegnap felállt. Kiságyában többször előadta produkcióját, előbb csak óvatosan, koncentrálva, majd egyre magabiztosabban és hangosan sikítva. Biztos vagyok benne, hogy ilyenkor azt mondja "Idesüss, mit tudok!" Ezt nemcsak nekem szánja, hanem Eszternek is, aki összeszedte magát és a mászás után végre ő is feltornázza magát ülésbe, igaz ezeknek a vége gyakran buksi koppanás. Noémi is elveszíti néha egyensúlyát vagy csak elfeledkezik magáról és elengedi a biztos támaszt nyújtó ágyrácsot. Legszívesebben bukósisakot adnék mindkettőre de aztán azzal nyugtatom magam, hogy csak ki vannak találva ezek a babák és ütés, esés, törés állóak..egy határig biztosan.
És igen..valahogy intenzívebben élem át a fejlődésük állomásait, mint korábban Hannánál. Az okát nem tudom de könnyeket csal szemembe minden, amit először csinálnak. Eszterem tényleg nem akar lemaradni, gyorsan kinövesztette első fogacskáját is, így Noémi már csak eggyel többel büszkélkedhet.
Szóval a lányok igen mobilak lettek, így aztán komolyan oda kell figyelnem energiámra, kondimra. Most kezdődik csak az igazi sport. Fedettpályás vagy szabadtéri gyerekelkapás. Lehet drukkolni!

Hanna is, mint a legtöbb kisgyerek, rengeteg plüssmacival és egyéb állatfajtával büszkélkedhet. Kicsi kora óta szerettem volna ha úgy igazából ragaszkodik egyhez, annyira, hogy amikor utazáskor azt véletlenül otthonhagytuk volna, akkor patáliát csapott volna érte.. Nem lett ilyen, vagy talán kicsit, Döme a medve, akit Bécsben az adventi vásáron kapott , igaz ő is csak szezonálisan, ha eszébe jut. Hugocskái viszont nehezen alszanak el , ha nincs eltakarva arcuk azzal a finom, puha meghatározhatatlan állatot ábrázoló textillel, amit egyébként egyik igen kedves barátunktól, Melindától és Krisztiántól kaptunk és ami valami csoda folytán mindig elvész. Igaz, csak Eszteremé. Másodszorra kell útra kelnem, hogy Eszter ( és persze az én ) nyugodt alvása érdekében beszerezzek egy újabb darabot. Lehet, hogy mégsem olyan praktikus ez a "ragszkodjunk egy mackóhoz" vágyam? Hanna megoldotta ezt a kérdést...az ő nyugtató, altató, biztonságot adó tárgya az én hálóingem lett. Pontosabban hálóingjeim, mert itt sem ragaszkodik kizárólag egyhez. Lényeg, hogy anya illata legyen...Csak ezzel hajlanó aludni, fejét erre hajtja le és néha még ezzel is takarózik.
A feladatos füzetekről akartam még írni. Azt, hogy Hanna alig várja az esős időt. Ilyenkor ugyanis nyugodt lelkiismerettel ülök mellé a szobában, hogy közösen oldjuk meg a foglalkoztató füzetében lévő feladatokat. Napsütésben inkább legyen a szabadban és pancsoljon, locsoljon, homokozzon, sarazzon, hintázzon, labdázzon, biciklizzen, rollerezzen, pókokat és hangyákat nézzen. Mégis, sokszor még ilyenkor is a feladatos füzetéhez nyúlna inkább szívesebben. Magához veszi színes ceruzáit és kéri, hogy oldjunk meg feladatokat. Nem tudom mi motíválja. Erős benne a tudásvágy, nagyon szeretne már olvasni és írni tudni. Persze ez még korai, mégha a betűket már szinte egytől egyig ismeri.
Színez, matricát ragaszt a megfelelő helyre, megkeresi a labirintusban a kivezető útvonalat, bekarikáz, beikszel, áthúz, összeköt. Én meg nem győzöm rendelni neki az újabb és újabb kiadványokat. Látom már nem lesz probléma tartalmasan eltölteni az időt hideg téli estéken. Csak tartson ki addig a tanulási vágy Hannában.

Amióta nem egy gyermekem van, hanem hirtelen három, folyamatosan azon gondolkodom,hogy hogyan tudom majd egyformán szeretgetni, dédelgetni, puszilgatni, tanítgatni kislányaimat. Kicsit olyan érzésem van minden nap, amikor végre letehetem fejemet a párnámra, hogy aznap Hanna, Eszter vagy Noémi nem kapott belőlem annyit, mint testvéreik. Vajon ők is így érzik? Hannán látszana, sőt szavakkal ki is fejezné ha így lenne. Legalábbis azt remélem. Most olvasok egy remek könyvet a testvérek közötti harmonikus kapcsolatról. Egy kicsit erről is szó van benne.
Mert egyformán szeretem őket és az a célom, hogy ők is szeressék egymást. Hogy egyikük se érezze, hogy kevesebb jut belőlem. Most csak ennyi...Megyek betakarom mindhármukat.

Ünnepi Könyvhét van, szám szerint a 78. Ez adta az ötletet, hogy Hanna kedvenc könyveiről és könyvszeretetéről írjak. A leporelló könyvekkel kezdődött minden. Egyszercsak már nem kizárólag kerítésépítésre használta őket az akkor még alig másfél éves lányom, hanem képek nézegetésére is. Ekkortól kezdtem neki elalvás előtt olvasni belőlük. Azóta nincs elalvás mese nélkül. Két évesen váltak kedvencévé Marék Veronika meséi, a Boribon könyvek vagy a Kippkopp kalandjai. Aztán egyszercsak azt vettük észre kívülről fújja őket. Nemhiába kérte, hogy újra és újra olvassunk neki. Amikor már mi is untuk másik mesekönyvek utén néztünk. Berg Judit könyvei is elbűvölőek. Panka és Csiribi mostani kedvence Hannának. Bartos Erika, akivel személyesen is találkoztunk, szintén kedvenc írói közé tartozik. Imádja Bogyó és Babóca kalandjait és az igaz kis történeteket Annáról és Petiről. Ezeket én is, mert Anna és Peti kalandjai között van olyan rövid is, amit előszeretettel választok ha félig már alszom a fáradságtól de ezt cseppet sem tolerálja Hanna.
További örök kedvencei Hannának a repülőtérről és az építkezésről szóló könyvei. A Cini cini muzsika pedig telis tele gyerekkorom emlékeivel, Hannának is nagy kincse bár a képek sose tetszettek benne. Ennél összeszedettebb gyerekvers gyűjtemény kevés van. Ha már a versnál tartunk, nagyon szeretjük Osváth Erzsébet gyerekverseit vagy a Bóbitát.
Hanna és az én kedvenc versemmel búcsúzom meg azzal, hogy megosztom veletek azt a csodás érzést, amikor a minap bekukkantottam Hanna szobájába és azon kaptam kicsi lányomat,hogy mesét olvas babáinak. Improvizált. Aztán meg a sokszor hallott szöveget adta elő, óvatosan lapozgatva könyvét. Örülök, hogy Hanna szereti a könyveket,a meséket, verseket. Gazdagabb lesz az élete tőle..

No itt az ígért vers:

Mondd kislányom mi van veled, miért dörgölöd úgy a szemed?
Hisz egészen piros már,
Viszket talán, netán fáj?
Dehogy viszket dehogy fáj.
Egy kicsit se aggódjál. Egy könnycsepp maradt benne.
Tegnap benne felejtettem.
Ne maradjon bennt bezárva,
nem akarok sírni máma!