..és tulajdonképpen az is. Nincsenek egetverő hisztirohamai (vagy csak ritkán), udvarias, segítőkész, igaz kicsit rendetlen de remélem, hogy ez nem nevelési hiba, hanem életkori sajátosság. A következő sorokban azt írom le, hogyan ösztönzöm Hannát méginkább a helyes úton való járásra. Lehet, sokaknak furcsa lesz módszerem pedig nem saját ötlet. Olvastam róla szakkönyvben és láttam is hasonló megoldásokat családoknál, ezeket alakítottam aztán saját szánk íze szerint. Ez pedig a virággyűjtögetés. Azt már korábban írtam, hogy Hannában nagy a tanulásvágy, szereti a feladatokat és az egész iskolai légkört, amiről persze csak fogalmai vannak.
Saját magam szerettem volna készíteni egy jókora táblázatot de az egyik boltban megláttam az ideálisat, így aztán megúsztam a rajzolást, ragasztást, amiben amúgy sem vagyok egy nagy bajnok. Virágos matricákat már régen beszereztük, pontosabban, Vivien, a szuper kreatív babysitter szerezte be. Zoltán felerősítette a hét napjait mutató táblát a konyha, illetve étkező egyik jól látható részére , így nekem jutott a legkönnyebb - vagy talán legnehezebb -, mindenesetre megtisztelő feladat, eldönteni a nap végén, hogy Hanna érdemel -e virágmatricát aznapra vagy viselkedése, rosszasága miatt nem.
Pár napja kezdtük el de máris érezni, hogy Hanna borzasztó komolyan veszi a dolgot és valahogy kevesebbszer kell szólnom, hogy vegyen cipőt ha a kőre lép, kezdjen öltözni, egyen szépen és sorolhatnám. Persze nem terrorizáljuk Hannát a virágokkal, inkább ösztönözzük vele, merthogy tétje is van a virággyűjtésnek. Tíz után egy meglepetést kap, kérhet valami apróságot vagy éppen rég áhított játékot. Amikor kitaláltam, azt gondoltam 10 virág nehezen gyűlik össze de be kellett látnom Hanna nagyon igyekszik és az apró csintalanságok, huncutságok mellett igazán együttműködő majdnem 4 éves és majdnem középső csoportos kislány. Én meg ismét büszke vagyok rá.
Aztán,hogy ez a módszer mennyire elfogadható egy pszichológus vagy pedagógus szemében az más kérdés. Nekünk úgy tűnik bevált.