RSS

2004. augusztus 28.

Sztár


Hanna képe benne van a szeptemberi Kismama újságban. Igaz nem a legfrissebb, hiszen a lapoknak jó sok az átfutási ideje, Hanna pedig napról napra változik, szépül, okosodik, ügyesedik. Bizony-bizony..holnap lesz nyolc hónapos. Persze megint kap valami aranyos kis ajándékot, egyszerűen nem tudunk ellenállni a játékoboltok kísértéseinek pedig nem is értékeli a hálátlan gyerek, hiszen továbbra is a fakanál, a kiskanál és az üres ásványvizes palack a kedvenc játéka.
Ma túlélő tanfolyamon voltunk. Komolyra fordítva a szót, a Léghajó program előadásán vettünk részt. Itt elmagyarázták mit kell tenni vészhelyzetben, ha félrenyel a gyerek vagy lázgörcs lesz és más remélem soha be nem következő esetben. Mindenesetre megnyugtat az a tudat, hogy tudom mit csináljak...
Hannára egy nagyon kedves hölgy vigyázott addig, elvitte sétálni, ide oda és kissé még rosszul is esett, hogy egyáltalán nem hiányolt. Na jó..a végén már az ölemben hallgatta ő is az előadást és az újraélesztés gyakorlaton a demonstrációs baba lábát rágta. Hát persze, hogy ő volt a sztár!

2004. augusztus 27.

Ünnepek, rokonok


Augusztus 24-én ünnepeltük a harmadik házassági évfordulónkat. Hanna az egészből csak annyit érzékelt, hogy a papája aki ugye három éve az én férjem ) nem ment dolgozni., előzőleg ugyanis szabadságot vett ki. Ez volt a legnagyobb ajándék!! Aztán elmentünk a tett helyszínére, azaz a Margitszigetre piknikezni amit Hanna felettébb élvezett. Különösen a fűtépés okozott neki örömöt, nekem pedig gondot, mert folyamatosan a szájából kellett kikaparnom a gyökerestül kitépett fűszálakat.
Egyébként is rémálmom a félrenyelés, így szombaton elmegyünk egy előadásra ahol megtanítják mit kell tenni vészhelyzetben a gyerekkel. Aztán pedig remélem sosem kell használnom az ott tanultakat.
Magyarországon van Hanna unokatestvére és családja. Kristóf és Hanna között pont 10 év korkülönbség van. Napra pontosan. Hanna a legjobb arcát mutatta így nem hiszi el nekem senki, hogy bizony hisztis is tud lenni a pici lány.

2004. augusztus 20.

Augusztus 20.


Mikor kell elkezdeni a gyereknevelést? Lehet egy nyolc hónapos babától kérni, hogy ne köpjön arcon a pürével, a főzelékkel, mert egy darabig vicces (az a baj, hogy utána is..) de bosszantó, hogy etetés után mindig takarítás, mosakodás következik. Hanna rossz néven veszi ha valami ami tetszik neki nem elérhető vagy elvesszük tőle, mondván nem babának való. Ilyen pl. a távirányító, a mobiltelefon és minden ami törékeny.
Egyre lányosabban viselkedik, imád sikítani főleg ha felhúzzuk állásba. Ilyenkor tapsikol is. Most ez a mindennél jobb játéka. Olcsóbb, mint a LEGO az biztos.
Ma a Városligetben ünnepeltük augusztus 20-át. Miután a pékek felvonulását lekéstük és a tömegen kívül semmi érdemleges programot nem találtunk, leterítettük a piknik plédünket a fűbe és egy árnyas fa alatt heverésztünk. Olyanok idilli volt, minden, mint egy festmény...

2004. augusztus 19.

Már kettő van


Kibújt a második fogacska is néhány nappal ezelőtt arról nem is beszélve, hogy határozottan göndörödik Hanna haja. Van néhány dolog amit szívesen vennék ha Hanna édesapjától örökölne...ez az egyik. Meg persze nem ártana, ha úgy tudna számolni, mint ő. A hallását viszont tőlem kell, hogy örökölje. Ilyeneken gondolkodom mostanában.
Vettünk neki járókát, mert egyre aktívabb és hát a lakásunk még nem eléggé bababarát, kell egy hely ahol biztonságosan játszik majd.

2004. augusztus 17.

Útinapló 2.rész


Azért nem a kabóca volt a legnagyobb élmény bár kétségtelenül az egyik legmegrázóbb. Nekem legalábbis. Hannának Trogir óvárosának macskakövein való babakocsizás vagy a tengerpart kövei között való haladás volt a legmegrázóbb. Kár, hogy nem a kétszer nagyobb és nehezebb de hatalmas gumikerekű babakocsit hoztuk magunkkal.
Hanna hajnali hatkor menetrendszerint ébresztett bennünket így aztán szokásunkká vált, hogy a hajnali városban isszuk meg kávénkat amikor turista csak alig, helyi viszont annál több ücsörög a kávézókban. Mire a piacra értünk már rendszerint újra elaludt Hanna. Semmi stressz, semmi tolongás, semmi nyafi...imádtam ezeket a reggeleket.
A nap további részében vagy kirándulni indultunk valami közeli nevezetességhez vagy a tengerparton süttetük a hasunkat. Hanna szigorúan árnyékban, neki még a rózsaszín, puha bababőr áll jól.
Előfordult, hogy Hanna nyűgösségét, álmosságát vagy éhségét csak az anyatejjel tudtam csillapítani aminek létét ezerszer áldottam, hiszen nagyon kényelmes dolog a mindig kéznél lévő, biztosan jó hőmérsékletű és streil tejecskét adni a babának. Bizony volt olyan amikor Split ódon utcáján kellett leülnöm egy lépcsőre, hogy ott szoptassam meg kicsimet. Valaki szerint csak a tálka hiányzott a lábam elől...
Ennél barátságosabb volt a Krka nemzeti park egyik fájának tövében szoptatni... Hiába! Pelenkázó hely és szoptató szoba terén talán Svédország verhetetlen. Ezért is szeretem az IKEA-t de ez már egy más téma amiről majd máshol írok esetleg..

2004. augusztus 12.

Eszik


Megtört a jég. Hanna nem zárja már össze kicsi száját ha kanállal közelítek felé. Kipróbáltam a békás, zöld kanalat, a Nestlé kék kanalát, sőt a párizsi barátoktól kapott ezüst baba kanalat is, mert azt hittem a hercegkisasszony arra vágyik de nem. A mezei, fém kiskanál vált be igazán. Kicsit maszatosan de eszik a gyermekem. Almát, barackot, banánt, sütőtököt, főzeléket de persze nem lemondva az anyatejről. Egy lépéssel újra előrébb vagyunk.
Onnan tudom, hogy eleget evett, hogy brümmögni kezd. Persze tele szájjal. Az eredményt mindenki sejtheti. No de hogy legyek komoly és hogyan mondjam neki, hogy ezt nem szabad? Mulattat.

Útinapló


Hanna első, hajnali ébredése után indultunk. Megetettem a kicsi lányt és elmeséltem neki, hogy hosszú útra indulunk de nem fog semmiben hiányt szenvedni és annyi de annyi új dolgot fog látni, hogy csak na. Reggel négykor már újra aludt babaülésében, amit valahogy kinőtt...nem is értjük. Ilyen hamar? Nemrég még elveszett benne.
A gyakori megállások során végtag kinyújtás, repülőzés, levegőbe dobás és persze elkapás valamint hasaltatás tette még elviselhetőbbé Hanna számára az utazást.
Megérkeztünk. Milliós tagú kabóca zenekar fogadta érkezésünket ami nagyon romantikus és igazán nyári zene mindaddig amíg nem találkozik az ember eggyel szemtől szembe. Negyedik nap ugyanis rám szállt éjjel egy, majd még a fejem felett is elhúzott, így innentől kezdve csak lepedővel a fejemen mertem aludni annak ellenére, hogy így viszont melegem volt. Szegény férjem próbált nyugtatni, hogy csak álmodtam, hagyjak fel a kabóca vadászattal, mert elmegy a tejem. Másnap reggel amikor kicsi Hanna pelenkáját ki akartam venni pelenkázó táskájából farkasszemet nézett velem a táska zsebéből az átkozott kabóca. Tudjátok ti mekkor állat az? Az én hős férjem előbb a gyereket helyezte biztonságba, azaz a szúnyughálót borította az ágyára és csak ezután likvidálta szobánkból a hívatlan vendéget. Brrrrrrrrrrrrrrrrr.
A tengerpart nem kimondottan bababarát, hiszen nagyon kavicsos, sőt sziklás. Hanna felfújható gumitörölközőjét így csak nehezen, alul kipárnázva tudtuk használni de nyugszékében órákig elnézte a tenger hullámzását. Mindeközben vigyáztam, hogy le ne égjen, ki ne száradjon, meg ne csípje valami és amikor elaludt, a sok aggódás miatt végre lehűthettem magam a tenger hűs habjaiban.

2004. augusztus 9.

Hazajöttünk


Fel van adva a lecke. Hannát annyi de annyi inger, élmény érte az elmúlt héten, hogy nem tudom hogyan tudom ugyanezt biztosítani neki a szürkébb hétköznapokon. Nemcsak a boldogságban fürdött..a tengerben is, igaz csak bokáig.
Jót tett neki a levegőváltozás, megtanult tapsolni és itt nőtt ki első fogacskája is amiből mi mit sem érzékeltünk.
Mogyoróhéjban ennyi, nemsokára hosszabb beszámolóval jelentkezem amiben szó lesz kabócáról, autózásról, kövekről és más érdekességekről.