Ismeretlen eredetű madárcsicsergésre ébredtünk A teraszra kilépve kicsit a dzsungelben érezheti magát a vendég a sok növény és az épület lábánál csordogáló patak miatt. Azt még nem említettem, hogy a Sandals egyfajta botanikus kert is. Káprázatos virágokkal és más növényekkel van beültetve minden négyzetméternyi terület, és külön jó, hogy nem felejtették el kis táblákra latinul és angolul odaírni a nevüket. Néhányat lefényképeztem..
Miközben a nem felfogható választékú reggelinket fogyasztottuk el, a hotel programajánlatai közül próbáltuk kiválasztani, hogy melyik az, amelyiket semmiképpen nem szeretnénk elmulasztani. Ilyen például a vízi aerobic, aminek semmi köze az aquafittnesshez (amit itthon ugye előszeretettel gyakorlok). Mindössze arról van szó, hogy derékig érő vízben, pattogós zenére aerobic jellegű gyakorlatokat végeztet velünk egy izmos, hangos, vidám pasas. Ez a torna amellett, hogy remek napindító, a lelkiismeret furdalásomon is enyhített, amit a kicsit (na jó nagyon) falánk reggelim okozott. Nem hagytam ki a táncoktatást sem, így kijelenthetem, hogy remek alapokat kaptam szamba, mambó, salsa és merengue táncokból.
Zoltán a búvárkodás alapjaival ismerkedett meg, egyelőre csak a medencés merülésig jutott el de a sikereken felbuzdulva elhatározta, hogy itthon megszerzi a búvárvizsgát és a nyílt tengeren is kipróbálja milyen békaembernek lenni. A számtalan medence, program, koktél- és étel lelőhelynek köszönhetően egy pillanatra elfelejtettük, hogy hát valahol itt van a homokos part is a tengerről nem is beszélve, meg kéne mártózni a habokban és kagylókat kéne gyűjteni.
A független Lonely Planet írta szintén, hogy a világon itt van a legszebb tengerpart. Nem tudom ellenőrizni de az biztos, hogy a szocializmus idején oly népszerű, ma már giccsesnek mondott poszterek képvilágához hasonlítható a látvány, ami szemünk elé tárult. A kék minden árnyalata felbukkant, a homok pedig valóban fehér.
Minden szabályt megszegtünk. Délben is a parton kószáltunk és a legnagyobb melegben víz helyett mojitót ittunk, aminek másnap azért lettek következményei.
Arra rájöttünk második nap, hogy a tengerparton lévő nyugágyakat és napernyőket hajnalban célszerű lefoglalni, ezért a bevált kő-papír-olló sorsolásnak köszönhetően Zoltánt érte a megtisztelő feladat, hogy jó helyet találjon a tengerparti semmittevéshez. Még jó, hogy az Öreg halász és a tenger nevű étteremtől csak pár lépés választott el és nem kellett megerőltetni magunkat hogy eljussunk valami étkezőbe. Itt (elő)ebédelhettünk, természetesen most is korlátlanul és fizetés nélkül.
A szobánkba érve azonnal észrevettem, hogy a szobalányok törölközőből hattyút, szívet formáltak és elhatároztam, hogy addig nem megyek haza, míg meg nem tanulok legalább néhány könnyű alakzatot elkészíteni magam is. Konkrét lépéseket is tettem az ügyben. Elkaptam két takarító hölgyet és arra hivatkozva, hogy három kislányom van, akik minden bizonnyal hasonló extázisban törnének ki ha a fürdés előtt-után- így szervíroznám a törölközőjüket, arra kértem őket, árulják el a titkot és avassanak be a törölközőszobrászat rejtelmeibe.
Beavattak. Udvariasan kinevettek ahogy ügyetlenkedtem majd megdicsértek amikor sikerült egy sérült madarat formáznom. Lefényképeztem, levideóztam, ahogy ők formálják, gyakoroltam és itthon már babérokat is arattam.... Azért az ágytakaróból még nem sikerült hattyút varázsolnom, pedig utolsó napunkon ezzel leptek meg a kedves hölgyek bennünket.
Nos, nem szeretnék túlságosan részletekbe menően írni a paradicsomi állapotokról. Tény, hogy ideális hely friss és gyakorlott házasoknak. A szálloda területén található egy szív alakú oltár is, ahol mondjuk hogy különlegességre vágyó párok megtarthatják esküvőjüket. Ottlétünkkor orosz jegyesek éltek is ezzel a nem mindennapi lehetőséggel.
Később mi is odaálltunk Zoltánnal a giccses szív elé, kezünkben bizonyosan volt valami ital is, hajamban egy liliomféle és amolyan "zoltánosan ágnesesen" , szóval semmiképpen nem romantikusan és komolyan, inkább kicsit komolytalanul vagy épp viccesen mindenesetre újra házasságot kötöttünk. Tanúi rá a pool-bárban ücsörgő kanadai turisták. Mindenesetre, ha figyelembe vesszük, hogy idén ünnepeljük azt a bizonyos 7. évfordulónkat, akkor nem is olyan furcsa ez a megerősítés. Az utazás ugyanis felért egy nászúttal, ami valljuk be a három kislányunk születés óta ránk fért...
Egy fejezetet szánok majd a hazautazásunkra és arra, hogy leírjam milyen volt viszontlátni legdrágább kincseinket 8 nap távollét után, aztán zárom a kubai élménybeszámolómat.