RSS

2008. május 6.

Anya vagyok


Friss az élmény ezért gyorsan leírom. Ma tartaották Hanna ovijában az anyák napi ünnepséget. Tudtam, hogy nagyon készülnek rá. Itthon gyakran elémállt és elmondta valamelyik verset a repertoárból. Én pedig könnyes szemmel hallgattam. Tényleg. El is kellett magyaráznom megint, hogy bizony a felnőttek bizonyos dolgokon meghatódnak és könnyeznek. Így aztán Hanna már csak annyit kérdezett ha könnyezni látott, hogy Anya..meghatódtál?
Szóval biztos ami biztos két csomag papírzsepivel indultam az ünnepségre. Vittem magammal Hanna ünneplő ruháját, amit előző nap együtt gondosan kiválasztottunk. Fekete, mert szereti a fekete színt. Szerinte elagáns. Szerintem is. Szőkésbarna, hosszú, loknis hajával máris vidám a kis fekete. Üdítő látvány volt a sok csinos, ünneplőbe öltözött kislány és kisfiú látványa. A termük gondosan feldíszítve, az előtte lévő udvarkájukon pedig a terülj terülj asztalkám előkészületei látszottak. Remek ötlet, különösen ilyen jó időben.
Műsor is volt, akárcsak tavaly. Mert Hanna óvónénijei nem sajnálják a fáradságot és az energiát, hogy verseket, dalokat, körjátékokat tanítsanak a kicsiknek és nem gyártanak elméleteket, miszerint nem kell szerepeltetni a gyerekeket. Miért is ne adhatnák elő együtt a játékokat, miért is ne mondhatnák el közösen a verseket. Egyszerre csal mosolyt az arcunkra és egyszerre hat meg az igyekezetük, a vágy, hogy megmutassák milyen ügyesek, okosak, értelmesek. Óvó néniké minden elismerésem, hogy ilyen színvonalas kedves műsorral sikerült felejthetetlenné tenni az ide anyák napját is. Fotózással némileg bajban voltam. Szerettem volna ugyanis minden pillanatnak részese lenni, ezért sokszor későn kaptam észbe. Az eredmény, néhány Hanna hátát mutató kép de sebaj, Hanna legjobb barátnőjének szülei profibb munkát végeztek, így majd kapok pár kézzel fogható emléket is. Apropó emlék. Mi édesanyák, különböző magokkal díszített képkeretet és egy kedves cserepes virágot kaptunk ajándékba míg a nagyik egy szál kálát mert bizony a nagymamák is részt vehettek az ünnepségen, és anyukám boldogan el is jött.
A műsor után, a kis ovis székekről feltápászkodtunk és a szabad levegőn beszélhettük meg kiből milyen érzéseket váltott ki a kis ünnepség. A gyerekek addig a nemrég felszerelt napellenző alatt ettek, ittak majd a felnőtt lábakat kerülgetve vad fogócskába kezdtek az elevenebbek, élükön Hannával..
Szóval csak annyit szeretnék mondani Hannának, hogy köszönöm, hogy anya lehetek. A minap mondtam neki, hogy ha ő nincs, akkor én nem vagyok anyuka....de az lettem...már több, mint 4 éve.

Búcsúzoul itt a kedvenc versikém az ünnepi műsorból. Hanna itt ül az ölemben és diktálja..

Kinyílott a rózsa anyák ünnepére
Illatos csokorban, bőven jut belőle
Aki értünk annyit -és oly szívesen fáradt
Dallal és virággal köszöntsük anyánkat.

0 megjegyzés: