RSS

2008. május 15.

Napirend


Elég szigorúan hangzik bejegyzésem címe de mindenképpen szeretném leírni, hogy most, 2008. május 15-én hogyan alakulnak hétköznapjaink. Szürkének nem nevezném persze őket de most azokról a napokról írnék, amikor semmi különös nem történik velünk, amikor csak várom Zoltán kora esti hazaérkezését , de nagyon
Nos, reggel hatkor, óramű pontossággal ébrednek a kicsik. Legtöbbször hangosakat kiáltoznak vagy egymással csacsognak de előfordul, hogy sírással adják tudtomra, hogy nincs kedvük tovább lustálkodni. A reggel hat óra most, hogy már világos van, nem tölt el olyan világvége hangulattal. Leviszem őket a nappaliba, Hanna is követ bennünket és kezdődhet a reggeli készülődés, ami azért nem mindig zökkenőmentes. Ott van mindjárt a fésülködés. Az esetek nagy többségében nyávogással telnek a frizurakészítés pillnatai. Én a szokásos mondataimat ismétlem, miszerint azonnal kérek időpontot a fodrásznál és levágatjuk Hanna fürtjeit, mert nem lehet, hogy a reggeljeink emiatt rosszkedvűek legyenek. Na a végén csak sikerül legalább egy copfot csinálnom Hannának és mehetek a konyhába. Ezalatt Hanna (ha van kedve hozzá és nem játszik "kisbaba vagyok " játékot) , önállóan felöltözik. Persze csak ha tetszik a ruha, amit elővettem neki. Ha nem, jön a következő megbeszélés, alkudozás, győzködés. Az a helyzet,hogy nem mindig én győzök. Ilyenkor Zoltán lelkére kötöm, hogy mondja meg az óvó néniknek, hogy aznap Hanna egyedül választotta össze ruháit, ezért -hát hogy finoman fogalmazzak- nem túl esztétikus. Azért megjegyzem, hogy szerencsére jó ízlése van lányomnak, a színek kiválasztására mindig ügyel, igyekszik olyan zoknit venni, ami harmonizál ruhája színével. Egyébként pörgős szoknya korszakát éli, nadrágot a legritkább esetben hajlandó csak felvenni. Nincs ezzel semmi gond, mindaddig, amíg nem esik túlzásba..itthon persze semmi nem baj, tőlem egész délután tündér lehet.
Ha jól szervezzük a reggel elejét, az esetek többségében reggelire is van időnk. Kicsik a mesterséges tejet cuclizzák, bár már egyre kevésbé jó étvággyal, így a mi reggelinkből is kapnak falatkákat. Hanna ha tehetné minden reggel "csokapit" enne, ami valljuk be gyors megoldása reggeliztetésnek de nem túl egészséges, így igyekszem mást is elé tenni.
Szinte minden reggel Zoltán (kivételes alkalmakkor én) viszi Hannát oviba. Szívemnek nagyon kedves látvány, amikor a kicsik és én szépen sorban megpusziljuk Hannát és Zoltánt. Megvannak a rituálék, amik nélkül sete-suta lenne a reggel. Ilyen például, hogy a beszélgetős átöltöztetés után gondosan megnézik az aznapi menüt a faliújságon. Meg az is, hogy nem sokkal ezuitán csörög a telefonom és részletes beszámolót kapok arról a kb. 10 percről, ami az elindulásuk és az oviba érkezésük között telt el. Megtudom, hgy kivel találkoztak, hogy fogadták, milyen kedvvel ment be a terembe, ott volt e barátnője...
Ezalatt én a kicsikkel, most,hogy jó idő van már reggel is, a kertben játszunk, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a délelőtti alvásuk mély legyen. Merthogy 9 óra tájban alszanak egy két órát, ezalatt szedem ráncba a lakást, ekkor főzök és ekkor írom a naplót is.
Ébredésük után esznek, isznak, majd elsétálunk Hannáért az óvodába. Hanna tudja, hogy az ebéd utáni eljövetele függ a testvérei alvásától, így nem csalódott, ha mégis csak uzsonna után tudjuk hazahozni. Ha mégis itthon van dél után, egy kis közös játék után itthon is alszik,mintha csak az oviban tenné. Bevallom, azért is hozom el szívesen Hannát idejekorán, mert időnként hatalmasakat durmol, amire az oviban nincs lehetőség.
Játszanak, esznek, esnek, sírnak, nevetnek, játszanak, felmásznak, kimegyünk, bejövünk, isznak, pakolnak..nagyjából így telik el az idő Zoltán érkezéséig, ami üdvrivalgással párosul. Ha nagyon kifárasztottam a kicsiket, van esélyem, arra, hogy délutánis szundítsanak egyet. Nekik is jól esik és nekem is..Három órás ciklusaik vannak, azaz ha 11-kor ébredtek a délelőtti alvásból, 14 óra felé kicsit elálmosodnak megint és hajlandóak pihenni. Vannak napok, amikor nem alszanak el csak beszélgetnek baba nyelven egymással, a kiságyból huncutkodnak egyszóval csendespihenőt tartanak.
Viszonylag korán, hat órakor kezdődik a fürdetés nálunk, a szokásos "Tente baba tente" és "Aludj baba aludjál" esetleg az "Este jó este jó este mégis jó " dalaim után már nem sok ellenállást tanusítanak és és legkésőbb 7-8 óra felé már elalszanak . Érdekes látnom, ahogy kivárják a sorukat. Egyszerre csak egyet tudok ringatni, ölelni, puszilgatni és simogatni. Eléneklem "az egyiknek" a dalokat és óvatosan beteszem a kiságyba. Ezalatt "a másik" kislány türelmesen vár a sorára. Ahogy leteszem a testvérét, ő is felpattan és nyújtja kis kezét, tudván hog ő következik. Én pedig nagyon ügyelek a sorrendre...
A korai elalvás jó, mert Hanna tudja, hogy ilyenkor csak az övé vagyok, teljesen rá tudok figyelni és ki is használjuk ezeket a pillanatokat. Ilyenkor tudunk társasjátékozni, Zoltán ilyenkor Legozik vele és megbeszélhetjük az aznapi történéseket.
Legkésőbb 21 óra körül azért a nagy is ágyban van és várja a meséket. Meg a simogatásokat, a mellé bújásokat, a hálóingemet és persze megpróbálja elérni, hogy aznap este engedékenyek legyünk és a mi ágyunkban aludhasson el...Ezt azonban csak különleges alkalmakkor engedjük meg neki. Elvégre nekünk is jár egy kis nyugalom...úgy reggel hatig.

0 megjegyzés: