RSS

2008. augusztus 21.

Augusztus 20.


Van abban valami jó is ha az ember gyerekei nem kegyelmeznek és ünnepnap ide vagy oda korán kelnek. Zoltánnal ilyen reggeleken össze szoktunk nézni és csak annyit mondunk akarom mondani éneklünk egymásnak, hogy "Nincs kegyelem..nincs kegyelem" (tényleg valaki tudja kinek a dala ez és mi a teljes szövege?)
Szóval reggel háromnegyed kilenckor már az Andrássy úton táncolt Hanna Eszter és Noémi az ünnepélyesen felvonuló és trombitáló, doboló katonazenekarok ritmusára. Rajtunk kívül még néhány gyerekes család és sebtében érkező tévés stáb népesítette be az utat. A lányok tapsoltak és integettek is a legtöbbször szigorú arccal zenélő és a Hősök tere felé menetelő katonáknak, akik közül néhány csak nem bírta ki és elmosolyodott a kedves látványtól.
Innen helyi , VIP túra vezetőm, Zoltán azt javaoslta, hogy sétáljunk át a Platán Étterembe ( www.platanetterem.hu ) , ahol garantáltan friss bundáskenyérrel és egyéb finomsággal pótolhatjuk elmaradt reggelinket. Így is lett. A Platán szívünknek nagyon kedves hely, mert két éve éppen ide szöktetett ki férjem a kórház fogságból, hogy aztán házassági évfordulónkat egy finom ebéddel ünnepeljük meg. A hely még sosem okozott csalódást nekünk, franciás, mégis magyaros hangulatával..Tele pocakkal indultunk tovább a Kossuth térre, ahol nagyszerű programok várták a családokat. Persze addigra már a kényelmesebbek is felébredtek, így jókora tömeggel kellett osztozni, szlalomozni a lányok legújabb, háromkerekű, tolókarral ellátott szerzeményével. Hanna még most is nemezelne az egyik jurtában, én szívesen megkóstoltam volna még az idei ország tortát is, de a kicsik már elfáradtak és az autóban hazafelé csak arra lettünk figyelmesek Zoltánnal, hogy kb. kettő perccel az indulás után gyanúsan nagy lett a csend.
Délután még Hanna kérésének eleget téve, Zoltán tanítgatta Hannát a kétkeréken való biciklizés tudományára ( ami ugye ha vérrel szerencsére nem is, de verítékkel mindenképpen jár).. és én olyan de olyan büszkén néztem őket, mert Hannának már sikerült néhány métert egyedül is megtennie és Zoltán szerint már csak pár alkalom és Hanna biztonságosan fog tudni tekerni és ami még ennél is fontosabb fékezni, kanyarodni és megállni.
A kicsiktől pedig igazán kedves gesztus volt, hogy hét órakor már mindketten az igazak álmát aludták és én teljes extázisban nézhettem, hallgathattam a megunhatatlan István a király rockoperát, az én kedvenc társulatommal, Hannával és Zoltánnal.

0 megjegyzés: