Hanna a héten ismét oviba jár. Azt mondta szeret oda járni ás bár itthon is jól érzi magát, hiányzik az ovis légkör és kisbarátai. Azért nagyon remélem nem minket minősít Hanna oviba vágyása. Idén nyáron közös megegyezéssel úgy döntöttünk nem utazunk el sehová, élvezzük a házunk és kertünk adta lehetőségeket inkább és majd ősszel vágunk esetleg útnak. Igyekeztünk tartalmasan eltölteni a nyári napokat és Hannának külön programokkal kedveskedni. Az egy hetes varázsműhely táborról írtam már korábban de az anyukámnál töltött egy hétről még nem. Tulajdonképpen ez is Hanna ötlete volt. Egy hét a nagymamájával, ahol csak ő számít és ahol tudja, hogy bármit el tud érni ha nagyon akarja, maga lehet a paradicsom egy olyan kislánynak, akinek történetesen egyszerre két testvére lett. Mami, azaz az én anyukám a Centin lakik, ott ahol én is felnőttem. Maga ez a tény is varázslatossá tette Hannának a lakótelepi kislány létet , de az igazán felejthetetlen élményeket a játszótereken szerezte. Egész délutánokat töltöttek a kedvenc játszótéren ahol vakmerő dolgokat művelt és még az a jó, hogy mindebből és semmit nem láttam csak az elbeszélések alapján tudom és persze látom, hogy a kitartó gyakorlásnak köszönhetően megtanult függeszkedve lógva haladni valamelyik hajmeresztő de legalább EU szabvány mászókán. Közben anyu forró dróton keresztül szállította a híreket volt általános iskolai osztálytársaimról, azoknak csemetéiről, hiába no, öregszünk, lakótelepi barátnőim, osztálytársaim anyukává lettek.
Az egy hetes nagymama tábor után Hanna hátfő reggel számonkérte rajtam a beígért "Süssünk süssünk valamit" tábort, így aztán egy hétre előre megterveztem a nem túl bonyolult de annál finomabb sütemény menüsort. Segítségemre voltak Hanna szakácskönyvei, a Nagy sütiskönyv gyerekeknek valamint a Mit süt ki Pettson és Findus. Hanna alig várta, hogy a kicsik sziesztázzanak, akkor aztán elővettük a kötényeinket, a fakanalakat és nekiláttunk a sütésnek. Minden áldott nap.

Úszni nem tanult meg Hanna, pedig Zoltán elhatározta, hogy ha egyszer van saját medencénk ideális terep lenne lányunknak, hogy elsajátíthassa az alapokat. Csakhogy Hanna sosem volt az a vizitündér, ki nem állhatja ha a szemébe, orrába víz megy (én sem de ezt titkolom előtte) és persze az apuka oktatónak lehet nyávogni, nyafogni, feleselni, tiltakozni, azaz tekintélye szinte nulla a vízben. Zoltán átadta az oktatás lehetőségét a hivatásosoknak és hogy ennek nyomatékot is adjunk, elsétáltunk kerületünk legújabb (egy már van de az nem az ovi mellett, tőlünk 5 percre, hanem a hév síneken túl, tőlünk 10 percre) uszodájának megnyitójára. Szeptembertől ide sétálnak majd át Hannáék a többi ovissal együtt, remélem akkor majd bátrabban néz szembe a víz adta kihívásokkal. Zoltán persze talált magának új feladatot vagy inkább sportot. Hanna szeretne ugyanis két keréken biciklizni.

Most pedig nekilátunk, hogy Hanna unokatestvérétől, Kristóftól loptt, amerikai ötlet alapján elkészítsük Hanna első magyar Show and Tell füzetét, ami nem más, mint egy emlékkönyv, amibe beragasztjuk nyári élményei kézzel fogható emlékeit, a belépőjegyeket, prospektusokat, ezt rajzzal és pár soros magyarázó szöveggel tarkítsuk vagyis ezen a nem mindennapi módon megmutatjuk és elmeséljük hogyan telt Hanna nyara 2008-ban.