Nem tudom más családban hogy van, de nálunk szinte elképzelhetetlen hogy társasjáték nélkül múljon el nap. Kártyázunk is. főleg Unot és Solot, Fekete Péter Thomasos változatás, amikor a Kövér Ellenőr helyettesíti Pétert, aztán van hercegnős, meg vonatos kártya is az erre kijelölt dobozban. Társasjátékból a Sequence a nagy kedvenc, amikor négy korongot kell valahogy egymás mellé ügyeskedni. Nem hiányozhat a memória játékok valamelyik változata sem, a Differix, ami nagy összpontosítást és figyelmet kíván még tőlem is és van egy Képkereső játékunk is.
Az igazán nagy kedvencek azonban azok a retro játékok, amikkel még én játszottam kislány koromban és amelyek hála szüleimnek nem lettek az enyészetté. Ilyen az Otthontól az iskoláig, amiben kissé szocreál de nagyon kedves stílusban a helyes közlekedés szabályait lehet elsajáítatani, úttörőruhás fröccsöntött bábuval haladva otthontól az iskoláig. Egyébként is borzasztóan érdekli Hannát a közlekedés, a táblák, a szabályok és a szabálytalanságok. Rosszallóan csóválja fejét ha bekötetlen autóst lát vagy bukósiksak nélkül száguldozó motorost. A KRESZ táblák jelentését is ismerii, tudja mi az az elsőbbség és a jobbkéz szabály. Arról is beszéltünk, hogy elképzelhető, hogy mire ő felnőtt lesz, már olyan autókat gyártanakk, amikben csak hátra kell dőlni kényelmesen, be kell mondani a célpontot és az autó magától odaviszi gazdáját. (mielőtt valaki nevetni merészelne ezen, közlöm, hogy a minap a hírekben pont egy ilyen autó fejlesztéséről beszéltek)
Aztán szereti még a képes dominót, ami szintén gyerekkorom kedvence volt, és aminek a hátoldala azért hagyományos pettyes. Amikor kezembe fogom régi játékaimat annyira intenzíven átélem megint gyerekkoromat, a bátyámmal folyó gyakran, csaknem verekedésbe torkolló társasjátékozásokat, hogy tényleg megfiatalodom.
Hanna betartja a játlékszabályokat, ügyesen kombinál, taktikázik és vérbeli kártyásként teszi le a lapokat, mindig valami csípős megjegyzéssel, olyanokkal, hogy" na most megjártad" vagy "ezt megúsztam/d" vagy "áhhh nincsenek jó lapjaim"
Szóval jó vele játszani no és van egy csomó olyan játékunk amihez nem is kell semmi de semmi, mégis, mondjuk egy dugóban vagy váróteremben életmentő tud lenni. Ilyen a Mondjál három nevű játék, amikor ki kell találni hogy miből mondjon hármat a játszótárs és ha sikerrel vette az akadályt, a másik következik.
Ehhez hasonló a Megmondom az első betűjét és találd ki mire gondolok típusú agytorna is, ami azon kívül, hogy már az olvasásra készít fel észrevétlenül nagyon vicces is tud lenni.
Nos, ha már az olvasás szót említettem nem hallgathatom el, hogy Hanna bizony már nemcsak az egy,két, három betűből álló szavakat olvassa össze, hanem az ennél hosszabbakat is. Szó sincs erőltetésről, Hanna nagyon szeret tanulni és kicsi kora óta érdeklődő, hát válaszolunk is neki és persze a betűket is megmutattuk régen, mostanra érett meg arra, hogy össze is olvass őket. Úgyhogy senki ne csodálkozzon azon, ha véletlenül vendégségbe jön hozzánk, hogy a házhoz vezető kockaköves járda tele van firkálva krétával csupa nagybetűs szavakkal.
Most búcsúzom, mert még össze kell szednem a házban rejlő összes játék/plüss mackót, becslésem szerint úgy huszat, akikkel aztán holnap útnak indulunk . No de erről majd a következő bejegyzésemben írok. Brumm