RSS

2010. május 31.

Öten kötényben



" Anya! Minek mész főzőiskolába? Te már tudsz főzni!"- tette fel a kérdést Hanna értetlenül, slusszkulcskeresés közben, nekem meg irtó jól esett a hat évesem elismerése.

Elmentem, mert lassan hagyomány, hogy volt világbankos kolléganőimmel főzünk egyet, de megkímélve egymás konyháját, inkább nem egymásnál, hanem a Chefparade főzőiskolában. Miközben az éppen aktuális menüsort készítjük el, jókat beszélgetünk és dőlünk a nevetéstől. Nemrég újra összejöttünk, hogy téli francia finomságokat készítsünk el az óbudai főzőiskolában. A menüsor közkívánatra lett összeállítva és senkit nem zavart, hogy lassan már nyár van. Egyébként pedig szándékosan választottuk az egy csillagos nehézségi fokkal ellátott kurzust, mert fő célunk nem a főzés volt, hanem sokkal inkább a beszélgetés. Persze beülhettünk volna egy kávézóba is, de annak nem lett volna ilyen hangulata. Van abban valami különleges, amikor rég nem látott barátnőkkel közös hagymapucolás és tésztakeverés mellett beszélhetjük meg az elmúlt hetek, hónapok történéseit. Egy sima kávéházi beszélgetés alatt nem úgy hangzik a "Képzeld beadok egy új munkahelyi pályázatot.." kezdetű mondat,mint a sertés szűzérme kilapítása közben. Az utolsó két főzőszigetet foglaltuk el, hogy ne zavarjuk az igazán tanulni akaró főzőtársainkat. Egyszer odaégettük a póréhagyma levest, egyszer túl gyorsan és egy hangos "placcs" hanggal pottyant ki a tálból a tarte taten és a mi dijoni mustáros szószunk is túlságosan édesre sikeredett, de összességében egészen ehetőeket és nagyon mutatós fogásokat alkottunk. Meg is ettük mindet ott közösen...






Ebből a kimenőből egyébként még a családom is profitál, hiszen megbeszéltük, hogy az ott tanult ételek bármelyikét egy hónapon belül elkészítjük és az arról készült bizonyíték erejű képet egymásnak elküldjük, majd valamilyen, -még nem tisztázott- módon, értékeljük. Én, a magam részéről a recepteket és a képeket a fapados gasztro blogomon teszem majd közzé.
Addig is remélem mindenki megfogadja tanácsomat és hagymavágás közben vizet tart a szájában, mert ezzel elkerülhetőek a nem kívánt könnyek. A szkeptikusoknak üzenem, hogy garantáltan kipróbált és bizonyított a módszer. Egy fél főzőiskolányi embernek meg is mutattam, amiért remélem örökre hálásak lesznek nekem.

7 megjegyzés:

HJuice írta...

Én is tanúsítom, hogy működik, noha évek óta hülyének néz bárki, akinek elújságolom!

Krisztina írta...

Én már akkor is sírok, ha másik helységben vágják, más vágja...nekem eddig semmi trükk nem jött be: megmosott vizes hagyma, vizes kés....szájban vizet még nem tartottam:) Ez tényleg bejön?

sedith írta...

No, képzeld, ezt kivételesen tudtam!:) ÉS nálam tényleg műűködik. Hogy éppen egy Vavyan Fable-regényből "szedtem" fel, az már lényegtelen!:)

Kíváncsi vagyok a fogásokra! Jó lehetett ott lenni! Én ma kezdtem el a szakácskurzust, dehát ez nyomába sem lép valami igazi, színvonalas főzőiskolának, itt több, mint valószínű, hogy gyakorlaton legelőször mosogatni fognak odatenni. No, de személyemben megkapták az emberüket!

Ági angyalai írta...

Judit, rajtam is jókat nevetnek amikor nem értik miért nem tudok válaszolni a kérdésükre hagymavágás közben..

Kriszta, próbáld csak ki. Ha sokáig tart a vágás, időnként frissítsd a szádban lévő vizet.

Edith! Végre valaki ismeri a trükköt. Jó, hogy említed a regényt, egyetlen példányát nem vettem még kezembe így valószínűleg sosem tudtam volna meg, hogy írtak is erről. A mosogatásról meg csak annyit, hogy ne felejtsd el, hogy hány híres ember kezdte a mosogatásnál a karrierjét..ki tudja, lehet, hogy neked is most kezdődik valami, amiről még nem is álmodtál. Drukkolok, hogy élvezetes legyen, hogy jó kedvvel menj a kurzusokra. Valami hasznod mindenképpen lesz belőle csak járj nyitott szemmel. Új ismeretségek, új receptek. Hiszem, hogy nem véletlenül , hogy ott leszel.

Ágnes

Mónika írta...

A jó pap is holtig tanul...

Nem hallottam róla, de az biztos, hogy kipróbálom a legközelebbi hagyma szeletelésemnél...

Gábor kérdezi, hogy sörrel is működik???
(na, nem mintha olyan sok hagymát vágna...
:)

kata írta...

Nagyon is értem, hogy miért volt ez több, mint egy kávéházi beszélgetés, meg miért több egy tanfolyamnál, ha egy jóbaráttal teszed. De szeretnék egyszer én is ilyet!

Tudtam a titkot, de nem használtam, inkább előtte betettem a kontaktlencsémet.
Az is megvéd!

De a kivételnél már vigyázni kell! :)

Utólagosan boldog névnapot A magzatnak!
Tetszik, hogy a szülész lett a keresztapa!

sedith írta...

Ágnes, a próféta szóljon belőled!:) Nem vagyok egy fatalista, mégis amióta lejárt a Gyed-em és munkanélküli vagyok, állandóan ilyesmi van a fejemben: hogy semmi sem történik véletlenül, hoyg ki tudja, miért kellett így történnie, hoyg hátha van a Fennvalónak valami terve ezzel az egésszel, szóval... nem tudom. Nem akarok én sztár lenni, igazából még szakács sem, de ha majd ezen a területen jobban érvényesülhetnék, nem érezném egyáltalán megalázónak a váltást, sőt!

Folyamatában nem vettem észre semmit, de most, visszatekintve, látom, hogy amióta elkezdtem a gasztroblogolást, abszolút egy irányba halad minden: és ez a főzés meg a gasztro-újságírás.