Édes buli volt



Hannának volt az oviban pár jó barátnője, akikhez különösen közel állt. Mondjuk ha egy nevet kellene kiemelnie, akkor az mindenképpen Imola lenne. Ugyan nem jártak össze egymással állandóan, nem voltak együtt sülve főve és talán még a vérmérsékletük sem volt azonos, mégis nagyon szerették egymást. Aztán iskolások lettek mind a ketten. Hanna az egyik irányba megy minden reggel suliba, Imola meg a másikba. És talán még kicsik ahhoz, hogy egymást keressék meg újra, hogy megkérdezzék hogy tetszik az iskola és egyáltalán hogy van. A találkozót helyettük, nekünk anyukáknak kellene kezdeményezni. Fel is hívom Zsuzsát a napokban..


De nem is erről akartam írni.


Hannának persze most az iskolában is vannak új kis barátnői. A saját osztályából Jázmin meg Johanna nevét hallom sokat, de tudom, hogy a harmadikosok és negyedikesek is rajongnak Hannáért, cukinak hívják őt és nagyon jól elvannak a szünetben. Mondjuk ezen nem lepődöm meg, mert Hanna mindig is a kicsit idősebbek társaságát kereste, velük érezte magát jól, velük tudott igazán jókat beszélgetni.

De nem is erről akartam írni.

A kicsiknek is megvannak a maguk kedvencei az ovis csoportból de ha megkérdeznék tőlük, hogy ki a legjobb barátjuk, egyszerre vágnák rá, hogy Zsófi és Luca, Móni ikerlányai. Igaz nagyobbak náluk, éppen a napokban ünnepelték az ötödik születésnapjukat.


Na erről akartam írni.


Már a meghívó sem volt mindennapi. Móni egy csokis bulihoz méltóan ehető meghívókat gyártott. A csokitojásokat óvatosan kettészedte és a műanyag tartóba rejtette a papír meghívókat (ezek szerencsére nem voltak ehetőek, így nem felejtettük el mikor és hányra kell mennünk a különleges helyszínre). A két fél tojást valahogyan vissza kellett olvasztani egymással és újra becsomagolni, szóval sokat dolgozhatott vele Móni viszont megérte, mert a lányok máig emlegetik!

Van a kerületünkben, Árpádföldön egy szépen felújított vadász kúria. Pár éve egy helytörténész által szervezett időutazáson vettünk részt Zoltánnal, akkor láttuk, hogy milyen csoda bújik meg a kertes házak között. Az idegenvezető elmondta, hogy az államosítás után iskola működött a kis kastélyban, aztán egyre jobban romlott az állaga, míg egy napon egy vállalkozó ideális helyszínnek találta az épületet egy csokimúzeum kialakítására. Farkas Elemérnek köszönhető, hogy az épület megmenekült és ragyogó állapotban látható és látogatható újra. Igen látogatható, ugyanis csokitúrákat tartanak felnőtteknek és gyerekeknek, csapatépítő tréningekre mehetnek édesszájú alkalmazottak és szülinapi zsúrokat is szerveznek. Nos mi ez utóbbira érkeztünk aznap este nagyon izgatottan. Az épület belül is csupa ragyogás és szépség. A sok gyerek láttán kicsit olyan érzésem volt, mintha elefántokat engedtek volna be egy porcelánboltba, de szerencsére remekül elbírt velük az animátor hölgy.
Bemelegítésképpen a csokiszökőkútba márthattak egyenként marcipángolyót, amit aztán meg is ehettek iziben. Innen a múzeumba léptünk be, ahol 100 évet mentünk vissza az időben. A sok üres, meseszép fém csokidobozok láttán engem az ájulás kerülgetett, hiszen aki ismer tudja, hogy dobozmániás vagyok, egy gyönyörű darabért sok mindenre képes vagyok!











Az igaz mesék után minden gyerek saját csokis sütit gyárthatott magának. A linzer alapot egy olyan csap alá kellett tartaniuk rövid ideig, amiből nem víz, hanem valódi csoki folydogált. Az így megtöltött kekszeket aztán tetszés szerint feldíszíthettek a kicsik. Cukorkával, fahéjjal vagy további csokidarabkával. Az elkészült egyedi sütiket aztán csinos kis dobozba tettek, mindegyikre ráírták a neveket, jeleket és a buli végén a már megdermedt csokitöltelékes kekszet vihették haza a gyerekek. Otthon aztán ki-ki vérmérséklete és falánksága szerint vagy megette vagy eltette emlékbe. Mi nem lepődtünk meg azon, hogy Noémi három harapással eltüntette az egészet, Eszter fanyalogva de udvariasságból és a kíváncsiságtól vezérelve beleharapott kettőt, Hanna pedig azóta is őrzi, én pedig reménykedem, hogy nem fog megpenészesedni.










A programnak itt még korántsem volt vége. Egy nagy teremben egy hosszú asztal mögé leülhettek a vendégek és marcipándarabból gyurmázhattak kedvükre,miközben forró csokival kínálták őket. A kész műveket celofánpapírba csomagolták és saját tortájukra akár rá is tehetik majd ha kibírják anélkül, hogy ne egyék meg.







A boltocskában még csorgattuk a nyálunkat és leadtuk a rendelést a mikulásnak, aztán Móniék házába indultunk, hogy folyatódjon a szülinapi buli.
A házban már a kicsik születésnapjáról ismert forgatókönyv szerint zajlottak az események, azaz Zsuzsmó bohóc szórakoztatta a gyerekeket, volt sok csodás közös ének, szivárványos kendő, labda, nevetés.



A pavlova torta annyira ízlett Hannának, hogy nemes egyszerűséggel leadta a rendelést Móninak, hogy a decemberi szülinapjára ilyet szeretne, úgyhogy nekem nem is kell sütnöm semmit sem.

Zsófi, Luca a két kis ünnepelt pedig remélem még sokáig lesznek jóbarátai az én négy és hét éveseimnek!

You Might Also Like

9 megjegyzés

  1. Legszívesebben a saját szülinapomat is itt ünnepelném! (ez ciki? :D)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Remélem nem bánod, hogy így ismeretlenül, kukkollak, sőt még írok is:) Nemrég találtam a blogodra, 3 hónapja születtek az ikreim, így nézegettem ikres oldalakat. Nálatok azért maradtam mert hasonlítottok a mi családunkra, csak mi pár évvel le vagyunk maradva, de ugyanúgy három lányunk van és az ikrek születtek másodjára.
    Ami most írásra késztetett az, hogy olvastam a lánykáid szintén ikreket tartanak a legjobb barátaiknak. Ez elindított bennem valamit, egy gondolatot. Nektek sok az ikres ismerősötök? Jót tesz a kicsiknek, ha találkoznak, ismerkednek más ikerpárokkal? Nekünk nincsenek az ismeretségi körünkben, talán nem ez a világ legnagyobb problémája, de gondoltam rákérdezek, hogyan látják mások, talán olvasnak téged más ikres anyukák is, és több szem, többet lát.. Te is tapasztaltabb vagy már e téren. Olvasgattam sokat az ikerségről, felét elfogadtam, felét nem, inkább arra jutottam nem kell túlbonyolítani, most még ez azért érdekel:)
    üdv
    Timi

    VálaszTörlés
  3. Szia Panni! Dehogy ciki, sőt!!!! Én is örültem, hogy a lányaim révén átélhettem az élményt, magyarul potyázhattam. Egyébként felnőtteknek is szerveznek bulit és túrát is, úgyhogy ki ne hagyd!

    Ági

    VálaszTörlés
  4. Timi! Örülök neked és annak, hogy írtál. Rendszeres olvasóm vagy?

    Nagyon érdekes ikres kérdést vetettél fel, még az is lehet, hogy ráharapok és felvetem a Kismama magazinban (ahová írok), hogy az ikerklub rovatban erről is eshetne pár szó.

    Nincs sok ikres ismerősünk, illetve idővel egyre több lett. Elkerülhetetlenek voltak a találkozások és barátságok szövődése, hiszen közös kérdések, témák merültek fel bennünk sorstárs anyákban és van, ahol barátság alakult belőle.

    Nagyon tudatos anyuka vagy, hogy előre gondolkodsz.

    Egyébként a kicsiket nem hozza lázba ha más ikerpárt látnak, ők még nem érzik ennek a misztikus, érdekes, mosolyra késztető oldalát. Az oviban is más más barátnőkkel játszanak és nem kiáltanak fel, ha ikrekbe botlanak. (kivéve ha egyformába vannak öltöztetve és nagyon nyilvánvalóan azok) Ez az iker öntudat csak most kezd kialakulni bennük. Nem teszek semmit ellene és érte sem de tisztában vannak azzal és én is elmondom nekik, hogy ők ketten voltak a hasamban, egyszerre jöttek világra vagyis gyereknyelven elmesélem mi az hogy iker.

    Sok örömöt és türelmet a babákhoz. Férjed biztosan nagyon büszke, hogy 3 lánya van! Az enyém legalábbis kimondhatatlanul!

    Gyere máskor is, kérdezz bátran, ha tudok segítek vagy csak elmondom nálunk hogy volt/van.

    VálaszTörlés
  5. Az, hogy rendszeresen olvaslak túlzás, de igyekszem mindig benézni azoknak az oldalára, akiket felfedeztem, és megtetszettek valami okból. Új meg nekem ez a blogolás is. Szeretnék mindent feljegyezni az utókornak, csak kevés az időm (éppen miattuk)Másra meg ennyi sem jut.
    Köszönöm az invitálást. És lehet lesz még kérdésem is, még tanulom, hogyan kell összeegyeztetni két kicsi életét, ahogy nőnek egyre jobban látom a különbséget, evésben, alvásban. Olvastam okosakat, de nem mindig segít. Na már megint hosszúra sikeredett a hozzászólásom:)
    Még annyit, hogy természetesen az én lányaim apukája is nagyon büszke. De hogyan is ne lenne az minden lányos apuka?:)

    VálaszTörlés
  6. Timi!

    A rendszeres olvasást úgy értettem, hogy ott van e a képed bal oldalt. Sejtem mennyi időd lehet mostanában olvasgatni.

    Szia
    Ági

    VálaszTörlés
  7. Milyen érdekes, hogy a minap Gábor hozta szóba a lányok barátágát!
    Azt ecsetelte hosszasan, hogy amikor üdvözlik egymást, milyen őszinte örömködés látszik rajtuk, és milyen aranyosan ahogy ölelgetik, "nyomorgatják" ilyenkor a másikat...
    :)
    Ez pont az egy hét múlva esedékes vonatozással kapcsolatba jutott az eszébe, amikorra szükségesnek érzi egy pár füldugó beszerzését (is) mert ismervén a lányokat, most sem fogják meghazudtolni magukat!
    :)))

    Jó volt olvasni a bejegyzésedet, arról nem is beszélve, hogy eszembe juttattad a csoki-sütik penészedésének lehetőségét, így gyorsan le is ellenőriztem, és kiraktam "szellőztetni", mert nálunk még egy darabban vannak...
    :)

    Szívesen vennék részt kevésbé stresszesen, egy ilyen édes buliban!

    Ez nem felhívás egy keringőre, ááá-dehogy!!!
    :)

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok,
    engem csak az érdekelne, hogy mennyibe kerül egy ilyen édes buli?
    Üdv.
    Kata

    VálaszTörlés
  9. Szia Kata!

    (Boldog névnapot! :-))

    Ha csak ez érdekel, nézd meg a honlapjukat vagy hívd fel őket, biztosan segítenek. Mivel vendég voltam nem kérdeztem meg mennyit fizettek érte a szülők, de gyanítom hasonló árfekvésben van, mint egy ugrálóváras buli. Fogalmam sincs, de élmény volt az biztos.

    VálaszTörlés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes