Velem vagy nélküled (Story of us). Ez a címe annak a filmnek, amit egy évben egyszer biztosan előveszek és megnézek. Ha lehet Zoltánnal, ha nem hát nélküle. A tíz évvel ezelőtt készült filmben Bruce Willis és Michelle Pfeiffer játssza a főszerepet.
A történetben egy 15 éve tartó házasság titkait követhetjük nyomon. A házaspár két gyereket nevel ideális körülmények között ám házasságuk éppen mélyponton van, így elhatározzák megpróbálják külön élni az életüket. Hogy kikecmeregnek e a válságból azt nem árulom el,- hátha valaki kedvet kap ahhoz, hogy megnézze-, mindenesetre újra és újra megnevettet ugyanakkor meghat a film mind a 92 perce, vagyis papír zsebkendő mindig van a közelemben..



No, ebben a filmben van egy olyan jelenet, amikor a család együtt ül az asztal körül. Éppen vacsoráznak és, mint mindig most is felteszik egymásnak a kérdést: "Mi volt a legjobb és a legrosszabb a mai napodban? ".
Jó pár éve megfogadtam, hogy ha elég nagyok lesznek hozzá a gyerekek én is bevezetem ezt a szokást és bizony egy ideje már nálunk is így zajlanak a vacsorák. Nagyon szeretik a játékot meg az egész -együtt vacsorázunk és beszélgetünk az érzéseinkről- érzést. A kicsiknek legtöbbször hosszan kell gondolkodniuk azon, hogy mi volt a legrosszabb, aminek persze örülök, mégis arra biztatom őket, hogy keresgéljenek az emlékeik között valamit, ami egy pillanatra bánatot okozott nekik, mert azt utána megbeszéljük és véletlenül sem marad tüske bennük . Elég lehet a bánatra az is, ha aznap nem mentek ki az oviban az udvarra, ha reggel kapkodva indultunk, ha itthon felejtettek egy babát, ha nem kapott Hanna piros pontot magatartására.. Nem részletezem kinek milyen apróságok jelentették a nap fénypontját és mi okozott bánatot, egyet viszont le kell jegyeznem, mert azóta is emlegetjük és ezen kuncogunk.

Elöljáróban elmondom, hogy Eszter a legjobban evő gyerekünk a három közül. Élvezet nézni ahogy megrágja az ételt, ahogy ízleli. Szépen komótosan rág és szemmel láthatóan élvezi az evés pillanatait. Inkább a sós ételeket kedveli, ketchupot kér a szendvicsére. Nagyon hasonlít ebben (is) Zoltánra.

Amikor a körkérdésnél Eszterre került a sor ő hétköznapokon minden alkalommal azt felelte, hogy az ebéd volt a legjobb pillanata. Egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy a déli étkezés a legnagyobb öröm Eszter óvodai életében , ezért kicseleztük és úgy tettük fel a kérdést neki legközelebb, hogy:

-Eszterke! Neked mi volt a legjobb a napodban az ebéden kívül?

Nem okozott csalódást, két másodperc gondolkodás után rávágta:

-A reggeli!

ui. Hanna a kevésbé jó étvágyú gyerekünk pedig szinte minden alkalommal hazahozza táskájában az uzsonnáját és hazaérkezéskor Eszternek ajánlja, aki boldogan elrágcsálja és közben hálásan néz nővérére, pedig isten bizony kap reggelit, tízórait, ebédet aztán este vacsorát is, vagyis nem kellene úgy (t)ennie, mint aki napok óta éhezik. Legutolsó mérésem szerint 17 kiló, vagyis lassan két kilóval kevesebb,mint ikertestvére, Noncsi.